2012. március 26., hétfő

19. fejezet:Tűz (John)

A telefonom csak csörgött és csörgött. Alig bírtam elő venni. Mikor meg láttam, hogy anya hív azonnal felvettem.
- Szia! – álltam föl.
- Szia. Hogy vagytok? Minden rendben? – hadarta. Elindultam Jenna szobája felé. Mindenki hülyén nézett rám.
- Igen minden rendben. Jól elvagyunk. – csuktam be az ajtót.
- És Edward?
- Ő is jól van. – ültem le az ágyra. Ezer meg kettőször megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Ha akartam se tudtam volna neki hazudni. Pár percig beszélgettünk, ami több mint fél óra volt. Majd letetettük.
- Bekennél? – nyitotta ki az ajtót Jenna. Egy szál fekete fehérneműben állt az ajtóban, kezében a testápolóval. Kicsit elgondolkodtam rajta.
- Persze! – nyeltem egy nagyot.
- Csak a hátamat kell. – lépett közelebb. Letettem a telefont az éjjeli szekrényre. Kezembe nyomta a testápolót majd lefeküdt az ágyra. Kezembe nyomtam és elkezdtem szétkenni a hátán. A melltartó pántja alá is kentem. Nem, azért mert nem akartam összekenni, hanem nem akartam levenni róla.
- Kicsatolhatod. – mondta.
- De nem akarom összekenni. – vágtam rá. Hátra nyúlt és egy mozdulattal kicsatolta. Csak bámultam, hogy-hogy csinálta. Ezt el kell sajátítanom. Mint a profi masszőrök úgy kentem szét a hátán. Kicsit libabőrös lett.
- Köszönöm. – mondta. – becsatolnád? – nagyot nyeltem. Nem tudom miért, de izgultam. Becsatoltam majd elhajoltam.
- Neked nem kell? – ült fel.
- Hát már rám fér. – mosolyogtam. Levettem a felsőmet és hátrafeküdtem. Ráült a csípőmre és a hasamra nyomta a testápolót.
- Ááá ez hideg. – rándultam össze. Már az is elég izgató, hogy fehérneműben ül rajtam. Uralkodni kell magamon. Egy rossz pillantás vagy mozdulat és végem. Lassan szétkente az egész hasamon. Mellei úgy vonzották a tekintetemet, mint a mágnes. Felfelé haladt. Mikor elért a vállamhoz, a kezemet a csípőjére tettem. Majd felfelé kezdtem csúsztatni. Keze a nyakamra csúszott. Közelebb hajolt hozzám és csókolni kezdett. Magamhoz szorítottam és viszonyozni kezdtem. Kezem racátlankodni kezdett. Vagyis én irányítottam oda. Végig húztam az oldalán és megmarkoltam a mellét. Most már nem tudok magamon uralkodni. Másik kezemet is felcsúsztattam a pántjához, hogy majd kicsatolom, úgy ahogy ő.
- Jöttök… - lépett be Gabi. – uh bocsánat. – takarta el a szemét és kiment.
- Mindig megzavarnak. – nyomta a fejét a vállamba. – csak, hogy nem tud kopogni. – mászott le rólam. Felvett egy hosszú pólót és kiment. Követtem. Félmeztelenül mentem utána. Edward és Gabi is ott voltak a nappaliban. Jenna éppen a hűtőben keresgélt.
- Mit csináltok? – álltam mögéjük.
- Tévézünk! – mondta Edward. Megvontam a vállam és elindultam Jenna felé. Háttal áll nekem. Mögé léptem és átkaroltam.
- Mit eszünk? – pusziltam meg a nyakát.
- Kis szenyát! – lépett odébb, de nem engedtem el. Letette a kést és megfordult. A pultnak támaszkodtam. Kezét a nyakamra rakta és ismét csókolni kezdett.
- Hú ott lesz valami! – kiabálta Edward. Jenna elhajolt mellettem.
- Lett volna! Ha valaki nem zavar meg! – emelte meg a hangját.
- Jól van, na! Tudjam, hogy éppen mit csináltok? – sipákolt Gabi.
- Tanulj meg kopogni! Soha nem kopogsz! Egyszer még leszakadna a kezed. – indult feléjük Jenna. Soha nem láttam ilyennek. Teli volt méreggel.
- Te meg soha nem tudsz normálisan beszélni! – állt elé Gabi. Edwarddel egymásra néztünk. Jenna szemében égett a tűz.
- Vagy tudom már mi a baj! – kulcsolta össze a karjait. – nem tudod mi az a kopogás. Tudod, van az ajtó. Na arra ráteszed a kezedet és bedörömbölsz. – mutogatta.
- Köszönöm az infót. Most már értem. – mondta Gabi. Megvonta a vállát és elindult a szobája felé.
- Idióta. És ő a legjobb barátnőm. – mondta mérgesen Jenna. Kezembe vettem a szendvicseket, amit csinált és elindultam a szobája felé. Beleharaptam az egyikbe.
- Nem jössz? – mondtam teli szájjal. Tiszta finom volt.
- Meg ne edd! – kiabálta. – várj! – szaladt a konyhába. Neki támaszkodtam a falnak és vártam. Egy tál szőlővel állt elém. Besétáltunk a szobába és leütünk az ágyra. Felfaltuk a szendvicseket majd a szőlővel kezdtünk hülyülni. Egymás szájába próbáltuk bedobálni. De nem nagyon sikerültek. Lassan lefeküdtünk aludni, azon a kis ágyon. Éppen, hogy elférünk. Közelebb bújtam hozzá és átöleltem.
- Hmm… - fogta meg a kezemet. Olyan meleg kezei voltak, és bársonyos. A fejemet belenyomtam a hátába és aludni próbáltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése