Tudtam, hogy ők azok. Nem mertem felnézni és John szemébe nézni.
- Segítünk! – gondosan elkezdték összeszedni a papírokat. Mikor végeztek és én is összeszedtem a körülöttem lévő papírokat felakartam állni, de ismét kicsúszott a kezemből a papír.
- Ez a nap már csak ilyen! – mondtam.
- Lesz jobb is! – mondta Edward. Ismét összeszedték a papírokat, mikor még egy a földön maradt.
- Oh, majd én fölveszem. – hajolt le John. Fölvette a papírt és megakadt rajta a szeme. Elsőnek azon lepődtem meg, hogy nem ismert föl. Másodjára azon, hogy ilyen segítőkészek.
- Szóval egy disszertációt írsz? – forgatta a lapot. – és rólunk. Kedves Jenna Andrews!
- Jó! Igen. El akartam mondani. – vágtam rá. Most biztos azt hiszi, hogy kihasználom. Pedig nem.
- És mikor akartad? – kérdezte Edward.
- Öhm… nem tudom. Leget, hogy…
- Sármos tekintetű. Szeme csillog, mint a nap… hmm ezt nem is tudtam. – idézte John.
- Na jó! – kaptam ki a kezéből a papírlapot.
- Látom sok minden, hiányzik róla. – mondta. Úgy tettem mintha nem hallottam volna. Elindultam a recepciós pult felé. Kikértem a szoba kulcsot. Gabi külön szobát kért magának. Nem értem miért. Felhurcoltam a táskámat a szobába. Elkezdtem kifelé pakolni. A disszertáció papírjai össze vissza voltak. Ledobtam az ágyra. Majd a fürdő felé vettem az irányt. Valaki kopogott. Kinyitottam az ajtót. Gabi volt az egy bőrönddel.
- Te? – engedtem be.
- Én itt. Átkértem magam. Nem tudom miért kértem magamnak másik szobába. Olyan uncsi egyedül. – dobta le a cuccait az ágyra.
- Nyugodtan cuccolj szét. Én le zuhanyzok! – indultam ismét a fürdőbe. Megnyitottam a csapot had folyjon a víz. Levetkőztem majd egy fehér törülközőbe csavartam magam. A hajam leengedve volt. Kimentem egy hajgumiért.
- Valahova… - szakítottam félbe Gabi mondani valóját. Kijjebb léptem, majd megláttam John gyönyörű szempárját, ami úgy csillogott, mint a nap.
- Oh szia megint! – majd egy nagyot nyelt. A bőröndömhöz léptem ami mellette volt. Párszor végig mért szemével. Kihalásztam a bőröndömből a hajgumit majd elindultam visszafelé.
- Amúgy kösz a bőröndöt. – mondta John.
- Csak természetes.
- Hallom szambázni akartál a boxeremben. – mintha nem hallottam volna. Becsuktam az ajtót és a tükörhöz léptem. Felkötöttem a hajamat, majd egy pillanatra elgondolkodtam. John most biztos azt gondolja, hogy kihasználom a disszertáció miatt.
- Megnéztelek volna abban a boxerba! – suttogta a fülembe. Keze a csípőmre csúszott. Megfordultam és a szemébe néztem. Csak úgy csillogtak. Kezemet a nyaka köré fontam. A szemem ide-oda cikázott az arcán. „Olyan helyes. Bármelyik rajongó megölne ezért a pillanatért.” Közelebb húzott magához, én pedig habozás nélkül megcsókoltam. Lassan csókoltam és lassan viszonyozta. Olyan ismerős és deja vu érzésem lett. Mintha már megtörtént volna egy ilyen, vagy ha már csókolóztam volna vele. De nem emlékszem, hogy történt-e volna ilyen tegnap óta. De ez olyan fura még alig ismer és én is őt. Vagyis tudok róla mindent, de azért nem mindent.
- Neked nincs olyan érzésed, mintha már ez megtörtént volna? – szakított félbe minket.
- Igen, van. Tegnap ugyan itt jártunk. – majd az ajtó felé kezdtem tolni, közben csókolni kezdtem. Neki nyomtam az ajtónak. Nem bírtam magamon uralkodni. Egyre erősebben nyomtam.
- Na de most menj! – hajoltam el tőle.
- Este rá érsz? – kérdezte gyerekesen.
- Azt hiszem igen. Bár majd megnézem a naptáromba. – kacsintottam. Eltolta magát az ajtótól és magához rántott.
- Nyolckor a hallban. – egy rövid puszit adott majd kilépett az ajtón. Mosolyogva léptem a zuhany fülkébe. Öt perc alatt végeztem. Megtörölköztem, felöltöztem és kiléptem a szobába. John még ott volt.
- Gyors voltál. – fordult felém.
- Nem pepecselünk. Valahol szomjaznak. – ültem le mellé. Gabi bezárta magát a fürdőbe. – na egy óráig nem látjuk. – mosolyogtam.
- Akkor nyolc a hallban. – áll föl.
- Mit vegyek fel? Mármint nadrág vagy szoknya? – néztem rá.
- Amit jónak látsz. – kacsintott majd kilépett az ajtón. Hátra vágtam magamat az ágyban, és gondolkodni kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése