Nem bírtam magammal. Egyre forróban csókoltam. Nem tudtam neki ellenállni, pedig még csak egy napja ismerem. Első látásra belé estem.
- Ez így nem jó! – fordult el. Igaza van.
- De mi? – fogtam meg a vállát.
- Alig ismersz még, és neked nem itt kéne lenned! – mondta lehajtott fejjel.
- Igen, igazad van. Nem kéne itt lennem. – elindultam kifelé.
- Várj! – szólt utánam. – itt a ruhád! – megfordultam és a ruháért nyúltam. Közben a kezem végig simította az övét. Nem gondoltam, hogy így elküld. Nem érdekelt, hogy hol lát meg és mit. Beleraktam a mosdóba a ruhát és elkezdtem lefelé vetkőzni.
- Hüü ezt még nem akarom látni. – eltakarta a szemét és kiment. Gyorsan átöltöztem. Közben végig azon járt az eszem, hogy hova vihetném el randizni? De mostanság semmi időnk nincs. Holnap is német turné.
Összeborzoltam a hajamat és kimentem.
- Szét-szét-szét csaplak! – mondta Gabi és Jenna. Edward meg csak nevetett rajtuk.
- Miről maradtam le? – túrtam a hajamba.
- Szét-szét-szét fognak csapni. Amúgy Liam lent vár! – mondta Edward.
- Akkor induljunk! – indultam az ajtó felé. Egy sziát vagy egy hellót se mondtam. Elküldött, viselje kárát. Nem figyeltem mit mondanak csak mentem kifelé.
- Beléd meg mi ütött? – öklözött vállon Edward.
- Öhm.. semmi, csak változnak a dolgok. – sietősre vettem a tempót. Pár másod perc alatt kint voltam.
- Na végre, hogy itt vagytok! – nyitotta a kocsi ajtaját Liam. Bepattantam a kocsiba és egész úton bambultam kifelé a fejemből. Talán nem kellett volna olyan bunkón viselkednem vele! Dobok neki egy bocsánatkérő SMS-t. Keresni kezdtem a telefonomat, de nem találtam. Ott hagytam náluk. Mindegy nem számít majd vissza, kerül. Pár perc alatt a hotelben voltunk. Edward teljesen túlpörgött. Az összes cuccot egy perc alatt eltett. Nem is hagyott ki semmit. Én meg alig haladtam. Csak ő rá gondoltam.
- John! John! John! Figy-figy-figyelj! – dadogta Edward.
- Mi az a dadogás? – ültem az ágy szélére.
- Miért nem, ki-ki-király? – ült mellém.
- Na mit akartál mondani?
- Azt, hogy látogatónk lesz! – mosolygott. Kérdően néztem rá, de mire kinyitottam volna a számat, addigra kopogtak. Edward felpattan és fél másodperc alatt ott volt.
- Szi-szi-szia. Megint! – dadogott. De nem láttam tőle, hogy ki az. – gyere csak beljebb, nem harapunk. Ott ül az áldozat. – elfordult és rám mutatott. Jenna állt az ajtóban.
- Te? Te? Te itt? – dadogtam én is. De én nem hülyeségből, a meglepődöttségtől.
- Ezt ott hagytad. – nyomta a kezembe az Iphonet.
- Kösz! – tettem az ágyra. Kérdően nézett rám.
- Az életemet kockáztattam. Elsőnek Gabi kezei közül kellett ki olvasztanom, aztán a forgalmon kellett átverekednem magam, és a recepcióról még ne is beszéljünk. Ha nem mondom azt, hogy egy kisebb tragédia is bekövetkezhet e miatt, akkor most nem lennék itt. – hadarta.
- Igen a recepciós ügy pont így volt! – kuncogott Edward.
- Ja és majdnem elütött egy rokkant kocsis bácsika és ezek után csak annyit mondasz, hogy kösz? – vonta föl a szemöldökét.
- Itt tényleg nagyon megváltoztak a dolgok. Én inkább magatokra hagylak. – mondta Edward és kiment a folyosóra.
- Nagyon köszönöm, hogy egy telefon miatt kockáztattad az életedet. – megbánóan mondtam.
- Csak hülyültem, de azért a recepciós nagyon durva volt! Amúgy mi volt a köszönés nélkül távozok, bunkó vagyok és hagyjatok stílus? – ült le mellém.
- Hát öhm… - most valljak vagy ne? Bajba vagy John! Nagy bajban! – az, az igazság, hogy hát… - vakartam a tarkóm.
- Idáig teljesen igaz. És még értem is! – mosolygott.
- Hát, hogy… Ilyen még nem volt velem, sohasem. Meg már régen is voltam szerelmes. – ez az kimondtad.
- Gratulálok. Ön elnyerte egy lány szívét. – nyújtotta a kezét. Meg ráztam, és egy ideig pihentettem rajta a kezemet. Azt hittem elsőre rájön, de kellett neki egy kis idő. Méregetni kezdte a kezemet közben néhányszor rám pillantott.
- Leesett már? – szorítottam meg a kezét. Csak bámult rám. Szemei körbe járták az arcomat.
- Most már azt hiszem igen! – meglepődött fejet vágott. Meg toltam a kezét felé, és toltam, amíg lenem fektettem az ágyra. Majd fölé támaszkodtam.
- Sajnálom a reggeli málűrömet! – hüvelykujjamat végig húztam a kézfején.
- Én sajnálom, hogy csak úgy „elküldtelek”! – szemei ide-oda cikáztak a szememen. Mélyen a szemébe néztem és egy lágy puszit, adtam az ajkaira.
- Amúgy – húztam föl. – holnap indulunk Németországba turnézni. – néztem zöld szemeibe. – nem akarsz eljönni? – kacsintottam. Egy remek alkalom, hogy elvigyem randizni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése