Négy hónap hosszú idő. Hogy mi is történt ez idő alatt? Ott hagytam a fősulit. Johnnal még párszor randiztunk, de valami nagyon furcsa volt kettőnk között. Néha úgy éreztem, hogy nem illünk össze. Tovább rajongok értük, de már nem úgy. Jelenleg a világ leghelyesebb, legtökéletesebb, legmindenjobb pasiját tudhatom magam mellett, aki épp most zuhanyzik. A tv-t kapcsolgattam, mikor mellém ugrott.
- De megijesztettél! – bújtam hozzá.
- Ilyen ijesztő vagyok? – karolt át.
- Nem. Vagyis ha jobban bele gondolok, akkor igen. – mosolyogtam.
- Bíztam benned. – mondta és levette a kezét a vállamról.
- Tudod, hogy csak hülyülök. – bújtam még közelebb hozzá és a lehető legnagyobb szemekkel néztem rá.
- Ezzel mindig leveszel a lábaimról. – mondta, majd apró puszikat adott. Egyre erősebben nyomott hátra felé. Lassan ledöntött és felém mászott. Egy ideig csak nézett. Nem bírtam várni. Megmarkoltam a pólóját és magamhoz rántottam. Ajkaink csókba forrtak össze. Mindig is erre vágytam. Már nem úgy tekintek rá, mint egy sztárra. Teljesen kiismertem.
- Jessun pepi! – kiabálta Gabi. – nem láttatok! – szaladt a szobájába.
- Ez se normális! – nevettem, majd egy puszit adott. – de sose volt az! – majd megint csókolni kezdett. Vadabbnál vadabbul csókolt. Lassan átért a nyakamra. Kezdtem egyre jobban élvezni a pillanatot.
- Nem láttátok Gabit? – állt a kanapé mellé Edward.
- Szerinted láttuk? – forgatta a szemeit John.
- Öhm lehet! – nézett hülyén Edward.
- Nem láttuk. És most magunkra hagynál? – mondta idegesen John. Megvonta a vállát majd elindult a konyha felé. John ismét a nyakamat kezdte csókolgatni. Nem bírtam ki, hogy el ne áruljam Gabit. Párat csettintettem a kezemmel, hogy figyeljen Edward és a szoba felé mutattam.
- Kösz! – suttogta. Majd elindult, vagyis szaladt a szoba felé. John egyre jobban faldosta a nyakamat. Lassan visszatért az ajkaimhoz. Keze a csípőmre tévedt. Majd a combom felé kezdett haladni. Simogatni kezdte, majd a csípőjéhez emelte.
- Áááh. Segíts! Segítsetek! Meg fog ölni! Neee! – sikongatott Gabi.
- Ti mit csináltok már? – húzta el a fejét John.
- Edward, nem mondtam semmi rosszat. – futott a pult mögé Gabi.
- De megütöttél! – futott utána Edward.
- Te meg meghúztad a hajamat! – mondta Gabi. Johnnal kérdően néztünk egymásra.
- Mint két gyerek. – mondtam.
- Szerintem szét kéne őket szedni! – mondta John. – bár hagyjuk. – mosolygott.
- Ne ölj meg! – sikította Gabi. Megadóan lépett ki a pult mögül. Edward elé lépett, hátra döntötte és egy csókot adott neki.
- Na szent a béke? – dőltem egy kicsit előre.
- Szerintem igen. – fordult felém John. Pár másodpercig még néztem őket. Olyan aranyosak voltak. – amúgy mondani akartam valamit. – sütötte le a tekintetét John.
- Ilyen rossz? – mondtam féléken.
- Hát nekem nem, meg szerintem neked se csak kicsit korai még. – vakarta a tarkóját.
- Na mondjad már! – mondtam idegesen.
- Anyuék ide jönnek! – nézett rám. Köpni, nyelni nem tudtam.
- És mikor? – szemeim elkerekedtek.
- Holnap után. – mondta szerényen.
- És miért nem szóltál hamarabb? – aggódni kezdtem.
- Hát mert csak… nem volt jobb pillanat, hogy megszívassalak. – kacagott fel.
- Óóó… de ez most. Áh. – nevettem.
- Hogy elhitte. – kacagott Gabi és Ed. John telefonjának a csörgése zavart meg minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése