- Segítünk! – mondtuk. Összeszedtük a széthullott papírokat. Jó sok papír, vajon mit írhat, és ki lehet ő? Oda adtuk neki a papírokat. De megint kicsúszott a kezéből.
- Ez a nap már csak ilyen. – mondta búsan.
- Lesz jobb is. – mondta Edward. Még egy papír volt a földön.
- Oh, majd én fölveszem. – hajoltam a papírérét. Megakadt rajta a szemem. Jenna Andrews. Szóval ezért nem nézett a szemembe. Olvasgattam egy kicsit.
- Szóval egy disszertációt írsz? – fordítottam meg a lapot. – és rólunk! Kedves Jenna Andrews!
- Jó! Igen. El akartam mondani. – tört ki belőle. Ha mondta volna segítettem volna neki.
- És mikor akartad? – kérdezte Edward. Olvasgatni kezdtem a disszertációt.
- Öhm… nem tudom. Leget, hogy…
- Sármos tekintetű. Szeme csillog, mint a nap… hmm ezt nem is tudtam. – szakítottam félbe.
- Na jó! – kikapta a kezemből a papírt.
- Látom sok minden, hiányzik róla. – nem szólt semmit csak tovább ment. – semmi kösz. – mondtam Edwardnek.
- Na menjünk. Cuccoljunk ki. – csapott a hátamra. A hotel inasai már behozták a bőröndöket. Jobban szemügyre vettem a saját bőröndömet. Megnéztem rajta a cédulát. Jenna Andrews ez a név kísért engem, de nem bánom. Bementünk a szobába és szemügyre vettük a terepet. A kilátás ezres. Az ágy rugója is király, legalábbis bírja a terhelést.
- Tiszta király a fürdő. – csatlakozott hozzám Edward. Együtt ugráltunk azon a nagy ágyon. Tök király, mint két gyerek. De ezt, kit érdekel? Hisz azok vagyunk.
- Amúgy ki hozta vissza a bőröndöt? – ült az ágyra.
- Jenna… tényleg meg sem köszöntem neki. – ugrottam le az ágyról és kisiettem a szobából. Felhívtam, de nem ő vette fel. Gabi volt az.
- Na hol vagytok?
- 143-as. Épp fürdeni készül. – mondta halkan.
- Mindjárt ott vagyok. – nyomtam ki a telefont. Szerencsére nem volt messze. A folyosó végén volt. Mikor oda értem bekopogtam.
- Gondolom nem hozzám, jöttél. – engedett be Gabi.
- Ezt jól gondoltad. – ültem le az ágyra. – csak megköszönni jöttem a bőröndöt.
- Az nagyon nagy. Úgy kiakadt mint még sose. „Maga szerint én majd boxerben fogok sambázni…” azt hallani kellett volna. – nevetett.
- Amúgy szerinted hova vigyem el randizni?- vakartam a tarkóm.
- Valahova… - lépett ki a fürdőből Jenna, egy száltörülközőben.
- Oh szia megint. – végig néztem rajta. Te jó ég. Milyen jó alakja van és milyen csinos. Egyre közeledett felém. Nagyot nyeltem, visszafojtva a nyögést. Kivett valamit a bőröndből majd elindult visszafelé.
- Amúgy kösz a bőröndöt.
- Csak természetes. – mondta.
- Hallom szambázni akartál a boxeremben! – mintha megint nem mondtam volna semmit. Belépett a fürdőbe. Fel álltam és utána mentem. Halkan benyitottam és becsuktam az ajtót. Elbambult. Mögéléptem.
- Megnéztelek volna abban a boxerba! – suttogtam a fülébe. Kezemet a csípőjére csúsztattam. Megfordult és a szemembe nézett. Olyan szép zöld szemei vannak. Kezét a nyakam köré fonta. Szeme összevissza cikázott az arcomon. Már tudom miért estem bele ilyen hamar. Megbabonázott a tekintetével. Közelebb húztam magamhoz, majd csókolni kezdett. Lassan csókolt. Az ajkaim megadták magukat, és viszonozni kezdtem a csókot. Olyan mintha már ismerném és nem kéne róla semmit tudnom. Deja vu érzés csapott meg. Mintha már megtörtén volna ez egyszer.
- Neked nincs olyan érzésed, mintha már ez megtörtént volna? – szakítottam félbe a csókunkat.
- Igen, van. Tegnap ugyan itt jártunk. – mondta, majd elkezdett tolni. Közben csókolt. Nem értettem ez mire jó, de az a csók. Nekinyomott az ajtónak. Azt hittem, hogy felfal.
- Na de most menj! – hajolt el tőlem.
- Este rá érsz? – kérdeztem.
- Azt hiszem igen. Bár majd megnézem a naptáromba. – kacsintott. Nem tudtam tőle elszakadni. Eltoltam magamat az ajtótól és magamhoz rántottam.
- Nyolckor a hallban. – egy rövid puszit adtam neki, és magára hagytam. Leültem Gabi mellé. Furán nézett rám. Kajánul mosolygott.
- Most mi van? – kérdeztem.
- Hallottam azt a pillanatot. Jól neki nyomtad az ajtónak. – mosolygott.
- Nem én voltam. Ő nyomott neki. – tátott szájjal nézett rám.
- Áhá. Szóval rád indult. Bár eddig is rád volt. – mondta. Na jó, minden rajongó ilyen. De ő más. Nem nézném ki belőle, hogy csak azért lenne velem, hogy híres legyen. Felöltözve lépett ki a fürdőből.
- Gyors voltál. – mértem végig.
- Nem pepecselünk. Valahol szomjaznak – ült mellém. Csak az ajtó csapódást hallottam és a kulcs elfordítását. – na egy óráig nem látjuk. – mosolyogott.
- Akkor nyolc a hallban. – álltam föl.
- Mit vegyek fel? Mármint nadrág vagy szoknya? – nézett rám.
- Amit jónak látsz. – kacsintottam majd kimentem a szobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése