19. fejezet: Ápolás (Jenna)

Csak csörgött és csörgött. Alig bírta kivenni a zsebéből a telefont.

- Szia. – állt föl. Majd elindult a szobám felé. Kérdően néztem rá.

- Lehet anya az. – mondta Edward.

- Hát akkor én elmegyek zuhanyozni. – indultam a fürdő felé. Bezártam az ajtót és megnyitottam a vizet. Nem is zuhanyozni jöttem, hanem egy forró fürdőt venni. Teli engedtem a kádat. Levetkőztem és beleültem. A forró víz simogatta a bőrömet. Elidőztem a kádban. Kiszálltam, megtörölköztem és felvettem egy fekete bugyit és melltartót.  A bőröm már kezd kiszáradni. Megkérem Johnt, hogy kenje be a hátam. A szobaajtóhoz léptem. Hallottam, hogy még beszélgetnek. Vártam ,amíg leteszi. Nem kellett sokat. Mikor letette kinyitottam az ajtót.

- Bekennél? – mondtam. Kicsit elgondolkodott. Lefagyott a látványtól.

- Persze! – mondta.

- Csak a hátamat kell. – nyugtattam egy kicsit. Közelebb léptem hozzá. Kezébe nyomtam a testápolót és lefeküdtem az ágyra. Gondoltam, hogy nem a hátamra nyomja egyből. Szétkente a hátamon. A melltartó pántja alá is kent. Azt hittem, hogy kicsatolja majd.

- Kicsatolhatod. – mondtam. Gondoltam, hogy kicsit meglepődött és nem meri.

- De nem akarom össze kenni. – mondta. Hátra nyúltam és egy mozdulattal kicsatoltam. Ahogy haladt felfelé egyre jobban libabőrös lettem.

- Köszönöm. – félbe kellett szakítanom. – becsatolnád? – tétovázott egy kicsit majd becsatolta.

- Neked nem kell?- ültem fel.

- Hát már rám fér. – hátra dőlt és levette a felsőjét. A csípőjére ültem és a hasára nyomtam a testápolót.

- Ááá ez hideg. – rándult meg. Halvány mosoly jelent meg az arcomon. Lassan elkezdtem szét kenni az izmos hasfalán a krémet. Olyan tökéletes teste van. Lassan a nyaka felé haladtam. Kezét a csípőmre raktam. Majd felfelé csúsztatta. Kezemet a nyakára csúsztattam. Nem bírtam tovább. Közelebb hajoltam hozzá és csókolni kezdtem. Szorosan ölelt, majd viszonyozni kezdte. Keze lassan csúszott az oldalamon végig, majd bele markolt mellembe. Most már tényleg beindult. A másik kezét felcsúsztatta a melltartó pántomhoz. Lassan bele akasztotta az ujját.

- Jöttök…- mondta Gabi. – uh, bocsánat.- takarta el a szemét és kiment.

- Mindig megzavarnak. –nyomtam a fejemet a vállába. – csak, hogy nem tud kopogni. – másztam le Johnról. Felvettem egy hosszú pólót és kimentem a konyhába kaját csinálni. Nem néztem Gabira. Csak tudnám, hogy ezt direkt csinálja? Már másodjára zavar meg minket. Ha így folytatja meg fojtom. Hallottam, hogy John is kijött. Már megcsináltam vagy harminc szendvicset. Oda lépett mögém és átölelt.

- Mit eszünk? – puszilta meg a nyakamat.

- Kis szenyát! – léptem arrébb és lépett velem együtt. Nem engedett el. Letettem a kést és megfordultam. Olyan szép zöld szemei vannak. Azonnal elvarázsoltak. Kezemet a nyakára raktam és csókolni kezdtem.

- Hú ott lesz valami! – kiabálta Edward.

- Lett volna! Ha valaki nem zavar meg! – emeltem meg a hangom.

- Jól van, na! Tudjam, hogy éppen mit csináltok? – sipákolta Gabi.

- Tanulj meg kopogni! Soha nem kopogsz! Egyszer még leszakadna a kezed. – indultam felé. Legszívesebben megtépném.

- Te meg soha nem tudsz normálisan beszélni! – állt elém Gabi. Mindig is veszekedtünk ezen.

- Vagy tudom már mi a baj! – kulcsoltam össze a kezemet. - nem tudod mi az a kopogás. Tudod, van az ajtó. Na arra ráteszed a kezedet és bedörömbölsz. – mutogattam.

- Köszönöm az infót. Most már értem. – megvonta a vállát és elindult a szobájába. Mindig ezt csinálja.

- Idióta. És ő a legjobb barátnőm. – mutogattam utána. Átlagosan jól kijövünk egymással, de ilykor tűz és víz vagyunk egymásnak. Edward csak nézett.

- Nem jössz? – mondta John teli szájjal. És elindult a szobám felé.

- Meg ne edd! – mondtam. Az pulton volt egy adag szőlő. – várj! – kiabáltam. Beszaladtam a konyhába és elvettem a szőlőt. Besétáltunk a szobába és megettük az összes szendvicset. A szőlőt meg szétdobáltuk. Bele ugrottam az ágyba, majd John is mögém feküdt. Átölelt meleg kezével.

- Hmm… - fogtam meg a kezét. Mi lett volna ha Gabi nem nyit be? A fantáziám kicsit elkalandozott. John bele nyomta a fejét a hátamba. Becsuktam a szeme és elnyomott az álom.