- Az a pöcsfejű hülye állat megcsókolt! – mutogatott. Nem akartam hinni a fülemnek, amit mondott.
- És ezért fekszik a földön? – kérdezte Gabi.
- Ha azt láttad volna. – szólaltam föl. – még nekem is fájt. – fájdalmas fejet vágtam.
- Ezt most elcsesztem! Miért nem jöttem hamarabb?!
- Nem kellett volna hamarabb jönnöd, és nem kellett volna műsort rendezdi! – sántikált hozzájuk a srác!
- Nem tudnál egyszer leszakadni rólam? – állt föl Jenna. A srác megfogta a kezét.
- Nem, nem tudnék! – magához húzta. Nem bírtam tovább nézni.
- Hagyd békén! – álltam elé.
- Te mit avatkozol bele? – nézett rám hülyén.
- Elmész, vagy elengeded és leülsz a seggedre? – kérdezte Roger. Én szépen visszaültem.
- Jó inkább leülök! – közelebb hajolt Jennához és valamit súgott a fülébe, majd leült az asztalukhoz. Jenna vele szembe ült vissza. Egy szót sem szóltak egymáshoz. Mi is csak ültünk Eddel és néztük egymást.
- Jó, én ezt nem bírom tovább! – felállt Jenna és elindult kifelé. A srác is elindult utána. Fölálltam és én is elindultam kifelé. Megfogtam a srác vállát.
- Te itt maradsz! – húztam vissza. Egy fejjel magasabb voltam, mint ő. Kimentem az ajtón, láttam, hogy Jenna sietve megy lefelé az úton. Utána loholtam.
- Jenna várj! – kiabáltam. Mindenki engem nézett. De ő nem fordult vissza. – Jenna! – kiabáltam ismét, majd megállt. Mögé álltam, megfogtam a vállát. Az öklével fordult felém, már majdnem behúzott egyet.
- Héj! – fogtam meg a kezét.
- Ó bocsi. Azt hittem az, az állat az. – dühösen nézett.
- Amúgy honnan ismered?
- Még gimiben ismertem meg. Sajnos évfolyamtársak voltunk.
- Ahh. És jártatok? – még mindig a kezét fogtam.
- Azzal? Neem! Mentsen meg tőle a dögvész! – mondta undokan!
- Ha még egyszer ilyet csinál, csak szólj! – néztem a zöld szemeiben. Pár másodpercig csak egymást néztük.
- Nem akarod elengedni a kezem? – miközben ezt mondta végig a szemembe nézett. Nem is tudom, miért néztem!
- Jajj bocs! – engedtem el a kezét.
- Nekem most mennem kell! – indult elfelé.
- Ne! – az első rajongó vissza hívása. - Nem akarsz vissza jönni a fagyizóba?
- Oda? Hát, esetleg ha elmegy az a tuskó! – mutogatott. Belekaroltam a kezébe és vittem magammal. Mikor beléptünk az üzletbe már nem volt ott az a srác.
- Jujj de jó, hogy nincs itt! – hallatszódott rajta, hogy megkönnyebbült. Edward és Gabi egymás mellett ültek. Donovan pedig Rogernél volt a pult mögött! Jenna oda ment hozzájuk.
- Ejnye fiatalok! – léptem közelebb hozzájuk.
- Na mi volt? – kérdezte halkan Ed.
- Mi lett volna? Visszahoztam! – mosolyogtam.
- Nem úgy értettem! – hülye fejet vágott Edward.
- De, ugye nem volt semmi? – hajolt közelebb Gabi.
- Nem volt semmi, ha arra gondoltok! – mondta Jenna a helyünkön ülve. – nem ültök ide? – átültünk oda és beszélgetünk.
- Van tetkótok? – kérdeztük egyszerre Edwarddel.
- Nincs! – vágta rá Gabi.
- Mi az, hogy nincs? – nézett hülyén Gabira. – ne is figyeljetek rá! Van neki, csak jól titkolja!
- Na és hol? – kíváncsiskodott Ed.
- A hasfalára van tetoválva egy nyíl lefelé, és az van ráírva, hogy tépd le rólam! – mondta hangsúlyozva. Eddel elég furcsa fejet vágtunk.
- Nincs is rajtam te szemét! – ütögette Jenna hátát Gabi. – neki meg az van a hasfalára írva, hogy….. – gondolkozott.
- Na mi is van? He-he? – mosolygott. – nem tudsz mit mondani mert nincs is semmi. Háháá – kacagott.
- Haha! – nevettünk - Na és cigiztek? – kérdeztem.
- Persze, naponta öt-hat kartonnal. – az álam leesett és Edwadre néztem.
- Ez tényleg?
- De hogy is! Úgy nézünk mi ki? – mondta Jenna.
- Soha nem lehet tudni. – mosolyogtam. Az ajtón megint bejöttek valakik, elég nagy hangzavarral voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése