Donovan ment előttünk, Jennyt vitte magával. Gyerekhez kisebb kutya. Jill pedig vitte azt a nagy kutyát. Párszor megrántotta, néha majdnem elesett.
- Ne vigyem én? – udvariaskodtam.
- Meg vagyok vele. – intett le.
- Amúgy van tesód? – kérdezősködtem.
- Nincsen sajnos. – lesütötte a tekintetét. Valami nem stimmelhet a családjával.
- Ah, értem. Nekem van egy bátyám és egy… öhm… - huh na most ez jó elmondjam neki vagy ne?
- Ne erőlködj! Nem áll jól. – nevetett. Kérdően néztem rá. - John vagy. Ha azt várod, hogy sikítozzak, és ugráljak, nem fogok. Túl tinisnek tartom, én pedig már rég nem vagyok az.
- Honnan jöttél rá? – csodálkoztam, eddig senki nem ismert fel.
- Na hát most a szemed, a szád, a ruhád, hát meg, hogy nem tudom, de lényeg az, hogy csak az nem ismert fel, aki nem akart. – ebbe majdnem belepirultam.
- Ennyire gáz? – húztam le a pulóveremet.
- Neem csak nekem elsőre leesett, hogy kivagy. Tudod ez nem olyan fanatikus és megszállott jelző hanem olyan, olyan….
- Olyan a legnagyobb és legjobb rajongónk vagy! – jó sok mindent tudhat rólunk.
- Azért nem, de…
- Pedig nagyon is és még ráadásul nem is olyan, mint a többiek. Aranyos és értelmesekről tudunk beszélgetni nem úgy, mint az egyik csaj, aki csaj azt hajtogatta, hogy had legyek a barátnőd, had legyek a barátnőd. – próbáltam utánozni.
- Na ilyen nem leszek én! Még akkor sem, ha tizenhat lennék. Vagy pár évvel fiatalabb.
- Miért hány éves vagy?
- Az titok. Elég öreg.
- Na mond már el! Légyszi!
- Húsz leszek novemberben!
- Háhá öregebb vagyok! – nevettem! – de gondolom, ezt tudtad!? – védekeztem.
- Joshról nem tudtam, de Johnról igen. - mosolygott
- Oh John bácsi! Vele van tele Jenna szobája. – mondta Donovan.
- Ki az a Jenna? – megálltam, kicsit túl sok ez így egyszerre.
- Hát öhm…- dadogott. Mikor már majdnem elmondta megcsörrent a telefonom. Egy SMS. „Gyere a hotelbe! Van egy infóm és egy hírem is. Örülni fogsz neki.” Edward pont jókor.
- Nekem most mennem kell – ki vettem a zsebemből egy cetlit, amin a számom volt közelebb léptem hozzá – remélem, még találkozunk! – a zsebébe csúsztattam majd elindultam vissza a hotelbe. Nem volt messze. Alig vettem észre, hogy így elrepült az idő. Már rég elmúlt kilenc is. Mikor vissza értem a hotelbe Ed teljesen felpörgött.
- Olyat tudtam meg! – ugrott elém.
- Na várjál! Kiről és miről és mit? – léptem beljebb.
- Azokról a csajokról!
- Melyikekről? - fordultam meg!
- Akik tegnap a dedikáláson voltak!
- És mit tudtál meg? – kíváncsiskodtam.
- Elsőnek is nekem jött az a csaj, akit Gabinak hívtak.
- Na basszus! – csaptam a homlokomra.
- Mi az?
- Majd elmondom, folytasd.
- Nekem jött a kis boltba mikor éppen a gabonapelyheknél kutattam. És megtudtam, hogy-hogy hívják a másik csajt. – kajánul vigyorgott.
- Na és hogy? – mintha nem tudnám.
- Úgy hívják hoooooooooooooogy. – húzta.
- Na!? – löktem meg.
- Hogy Jenna Andrews. – Hogy mi?? Nem, nem így hívják! Ezek szerint hazudott.
- Ez tök jó hír! – mondtam csalódottan.
- Na és mit akartál mondani? – ült le mellém. Elmeséltem neki a mai esetet. És nem nagyon tudott szóhoz jutni.
- Na szóval akkor elmehetnénk fagyizni! Nem? – pattant föl.
- Hát öhm. – vakartam a tarkóm.
- Jajj ne izélj már mint egy hisztérikus csaj. Gyere már! – húzott föl. Nem tudtam ellenkezni, inkább nem is akartam. Mentem utána.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése