Délelőtt Edwarddel szét barmultuk a hotel szobát. Párna csatáztunk és ugráltunk az ágyon. Olyan délkörül felhívott Liam, hogy délután egy elég hosszú dedikálás vár ránk. Bár szeretünk autógrammokat osztogatni, de most az utolsó embernek is adni kell. Elég hosszú délutánunk lesz. Kajáltunk majd egy rövid kétórás készülődés után elindultunk. Már tele volt az a kicsi bolt. Csináljunk fényképet, Sisinek, Anginek, Marianak és sokan másoknak. A végére már kezdtem unni a sok fant. Máskor pedig mindig van kedvem meg hangulatom. Már a kezem majd leszáradt mire végig írtunk minden lapot.
- Te Gabi, mi vagyunk az utolsóak! – mondta egy lány háttal. Végig néztem rajta és elég takaros volt.
- Ezt örömmel hallom. – mondtam unott hangon. Megfordult és egész furcsa lány volt, vagyis elég szép. Egyetemistának nézem vagy gimis végzősnek.
- Már én is kezdem megunni az árcsorgást. – lesütetötte a tekintetét. Kicsit szomorkás volt.
- Le ne száradjon a lábad babám. – a másik csaj végig húzta a kezét az arcán. Egy enyhe mosoly kerekedett az arcomon.
- Nem fog mami. – bújt hozzá. Olyan aranyosan oda bújt mellé. – ha gyorsan le nem ülök. – hadarta.
- Na mi a helyzet? – ez az én szövegem.
- Csak egy autógramm kéne aztán lépünk is.
- Sietünk! Nehogy leszáradjon a lábad! – nevettem. Gyorsan alá írtuk a kártyákat. Rá írtam a hátuljára, hogy köszönöm a jó kedvet. =) John. Ed összefirkálta a cuki csaj kezét.
- Héj! – elrántotta, majd elkezdte lefelé dörzsölni. Annyi hangulatom volt, hogy nem bírtam neki szólni, hogy alkoholos és nem fog lejönni.
- Háhá, nem fog lejönni! Alkoholos. – na végre kösz tesó, kimentettél.
- Le fog száradni mami? – kérdezte kislányosan.
- Legalább nem fogsz dúrkálni az orrodban. – az álam automatikusan leesett.
- John is szokott! – vágta rá Edward.
- De most miért árultál el? – a csajjal egyszerre mondtuk. Nevettünk egy sort, majd a csaj kezébe nyomtam a kártyát, amire írtam az üzenetet. Az első rajongó, aki nem sikítozik, és nem ugrál körbe.
- Gracias! – mondta spanyolul Gabi. Azt hiszem így hívják.
- Ne nyalizz már! – lökött rajta egyet. A csaj majdnem elesett. – inkább vigyél ki! – ráugrott a hátára és elkezdett Gabi forogni, ahogy én szoktam Edwardöt megsergetni, majd szaladt kifelé a boltból.
- Ezek sem normálisak. – nevettem.
- Nem százasak az biztos. – mondta Edward. Még csináltunk pár videót odakint majd beszálltunk a kocsiba.
- Csak nekem jár rajtuk az agyam? Vagy neked is? – kérdezte Edward.
- Én is rajtuk töröm a fejem. Vajon kik lehettek? – mondtam, közben elindultunk.
- Rajongók az biztos, és mások mint a többiek. – áradozott.
- Srácok ennek nem lesz jó vége! – szólt hátra Liam.
- Mi baj lehet belőle? – vágtam oda.
- Talán egy szerelem?!
- Már gyerekünk is van tőlük. – nevetett Edward. A hotelig csak róluk beszéltünk és Liam elméletéről! Nem is tudom! Lehet, hogy soha nem látjuk őket, de az biztos bedobták magukat a köztudatunkba. Felmentünk a szobába Liamtől távol és megint róluk beszéltük.
- Olyan mintha láttam volna valahol őket. Valamelyik koncerten. – ültem le az ágyra.
- Mégis mit gondoltál? Rajongók és nem jönnek el egy londoni koncertre?
- Jajj, úgy értettem, hogy több koncerten is láttam volna már őket. – indultam a fürdőbe.
- Meg… én megyek hamarabb! – előzött be Ed.
- Én vagyok az idősebb! – megfogtam a haját és visszarántottam. Kisebb verekedés tört ki köztünk. Jól megcibáltam, majd győztesen és maga biztosan letusoltam. Átöltöztem pizsomába és bebújtam az ágyba, és magamra húztam a takarót. Kaptam még pár párnát és egy térdet a gyomromba.
- Na jó éjt John. – feküdtbe, az ágyába. Ki húztam a párnát a fejem alól, és hozzá vágtam, majd ráugrottam. Ütöttük vágtuk, ahol értük egymást. Úgy elfáradtunk, hogy egymás hegyén, hátán aludtunk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése