Este alig aludtam valamit. Csak arra a csajra gondoltam. Reggel olyan hétkörül kelhettem fel a földön. Edward még aludt. Ki csuszogtam a konyhába és ittam egy pohár narancslevet. Közben végig arra a lányra gondoltam. Ilyen még nem volt velem, hogy egy lányra ennyit gondoljak. Olyan más, mint a többi rajongó és még normálisan is tud viselkedni, nem sikítozik, nem beszél hülyeségeket. Úgy viselkedik, mint egy gyerek és ez bejön. Ha van első látásra szerelem, akkor ez az, vagy mégsem? Nézelődtem egy ideig a hűtőben, de semmi jó és friss kaja. Lemegyek a közeli kis pékségbe. Felvettem valami álruhát. Egy nagy pulcsi, fekete csőnadrág meg egy sportcipő. Amennyire tudtam takartam az arcom.
A bolt persze még zárva volt. Kilenckor nyit. Jellemző. Kisétáltam a parkba kiszellőztetni a fejemet. Éppen azon a csajon járt a fejem mikor egy kutya elkezdett felém szaladni. Nem tudtam hírtelen mit csinálni, ha futok utánam, fut.
- Demon állj meg! Demon! – jött a dombok mögül egy ismerős hang. De csak beképzelem, hogy az ő hangja és reménykedek, hogy ő az. A kutya rám ugrott és elkezdte nyaldosni az arcomat.
- Áh ez csikiz. – simogattam, hogy hagyja abba. De csaj folytatta.
- Demon nem szabad! Gyere ide! – most már tényleg beképzelem, hogy az a csaj az aki tegnap hülyült a barátnőjével.
- Demon mássz le róla! – lelökte rólam a kutyát. – Jól vagy? – nyújtotta a kezét.
- Igen csak… - tényleg ő az. Az a csaj, aki a boltban volt. – egy kicsit poros lettem.
- Sajnálom , soha nem csinált még ilyet…. – nem figyeltem amit mond, elvesztem az arcában. A szeme pedig gyönyörű volt. – meddig fekszel még ott? – hajolt közelebb. Meg ragadtam a kezét és felhúztam magam.
- Jo… - gyorsan egy másik nevet. – Josh vagyok.
- Jill vagyok! – rázta magabiztosan a kezemet.
- Egyedül vagy? – tereltem a szót.
- Nem! Donovannal és Demonnal. – fordult meg. – Ő lenne… Hol van? Donovan! – kiabált. Nézelődtem egy kicsit, hogy hol lehet. Láttam a fán. Nem akartam szólni.
- Ő kicsoda? – kérdeztem.
- Gabi öccse! – és ki az a Gabi? Lehet, hogy tudja, ki vagyok?
- Gyere ide madárka! – mondta a kisfiú a fán.
- Te mit keresel ott? Gyere le! – lépett a fa alá.
- De ott a madárka! - Edwarddel mi is ilyenek voltunk.
- Gyere le onnét! – anyáskodott.
- Nem megyek! – nyújtotta a nyelvét. – csak ha veszel két gombóc fagyit.
- Egyet sem veszek, ha nem jössz le most azonnal! – parancsolt rá!
- Egyet! Légyszi! – mászott lefelé.
- Nem veszek neked! – össze kulcsolta a kezét.
- Akkor nem megyek le. – ült az egyik ágra.
- Hívom Gabit!
- Nem megyek le! – mondta durcás hangon.
- Hívom ayukádat. – mondta emelkedő hangon.
- Ő nem bánt!
- Akkor hívom apukádat.
- Jó lemászok. – leugrott a fáról és összekulcsolta a kezét.
- Na ezt már szeretem.
- Akkor veszel nekem fagyit? – nézett rá gonoszan.
- Igen veszek. De hol van a kutya?
- Nem tudom!
- Hogy nézett ki a kutya? – léptem közelebb.
- Úgy nézett ki mint egy kis őz. Vékony láb, kis fej.
- Nézd! Ott van! – mutattam a bokorra.
- Jenny gyere ide! – hívta magához Donovan Jennyt a kutyát.
- Áh szóval Jenny.
- Hasonlít a te nevedre. Je…- Je…? Nem Jill? Befogta Donovan száját.
- Igen nem vagyis, de! – mosolygott zavarában.
- Menny már innét! – lökte arrébb a kezét. Elindultak kifelé a parkból én pedig mentem utánuk..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése