Másnap reggel Donovan ébresztett! Gabi 10 éves öccse! Imádom a kis gyereket. Hiperaktív és semmi sem köti le. Mindig más és más játékot kel neki kitalálni.
- Ébredj! Ébredj! - ugrált az ágyamon. De én meg se mozdultam, halottnak tetettem magam. -Jenna néni kellj fel! Ébredj! Meghaltál? -lökdösött.
- Wáh nem haltam meg! -ugrottam föl. Szegény megijedt és hátra esett. Felsegítettem és kimentünk a nappaliba.
- Na mi legyen a napi program? - szürcsöltem egy pohár vizet!
- Nem tudom! Találd ki! - mindig ezt mondja. A parkba még úgysem voltunk és a kutyákat is elkéne vinni, sétálni! Egy csivavát és egy golden retrivelt! Szomszédok kutyusai.
- Lemegyünk a parkba kutyát sétáltatni? - indultam vissza felé a szobámba.
- Igeen! -ugrándozott.
-átöltözök és mehetünk is! - gyorsan felvettem egy fekete felsőt, a kedvenc sötétkék farmeromat és egy fekete sportcipőt.
- Mehetünk is! -indultam az ajtó felé. - Gabi hol van? -szaladtam utána a lépcsőn.
- Boltba van! - nyitotta a fő ajtót. Átmentünk a mellettünk lévő házba. Donovan alig bírt várni. Járkált el vissza.
- Jó reggelt, jöttem Demonért.
- Óh tessék csak, ha visszahozod, és nem leszek itthon a pórázzal, kösd a kerítéshez, ja és a szomszédba van még egy kutyus, Miriam nénié megteszed, hogy elviszed? Köszönöm! -beszállt a kocsijába és elhajtott.
- Hát Demon lesz egy haverod! -elég furcsa neve van, de kedves és értelmes egy kutya! Bekopogtam a nénihez és elhoztam a kutyát, akinek a nevét nem sikerült megjegyeznem. Úgy nézett ki mint egy őzike. Olyan vékony volt, de most ha ilyen fajta? Szerencse, hogy Donovent nem rántotta el.
- Hova megyünk még? - kérdezte Donovan!
- Egy fagyi?
- Háhá azt szeretem! - csapott a tenyerembe. A tisztásra értünk mikor Demon kirántotta a kezemből a pórázt és elkezdett szaladni!- Demon állj meg! Demon! - kiabáltam utána, de nem állt meg! Egy srác felé kezdett futni.
- Demon nem szabad! Gyere ide! -loholtam utána. Mire oda értem a srác már a földön volt.
- Demon, mássz le róla!- löktem arrébb a kutyát! - jól vagy? - nyújtottam a kezem.
- Igen, csak...- megállt egy pillanatra és a szemembe nézett. Gyönyörű szép kék szemei voltak.- egy kicsit poros lettem.
- Sajnálom, soha nem csinált még ilyet. Egyszerűen csak kirántotta a kezemből a pórázt. - csak nézett a nagy szemeivel, olyan ismerős volt. Olyan John Grimesos szemei voltak. - meddig fekszel még ott? - hajoltam közelebb hozzá. A kezem még mindig nyújtva volt. Hirtelen elkapta és felállt.
-Jo... Josh vagyok! – tudtam, hogy nem, úgy hívják..
-Jill vagyok. - ráztam a kezét. Ha ő is, én is hazudok.
- Egyedül vagy? -nézett körül.
- Nem! Donovannal és Demonnal. - megfordultam. - ő lenne... Hol van? Donovan!! -kiabáltam.
- Ő kicsoda?- kérdezte Josh. Aki persze John volt.
- Gabi öccse! - forogtam körbe- körbe. Nézelődtem össze vissza.
-Gyere ide madárka! - jött egy hang fentről. Felnéztem a fára, ami mögöttem volt.
- Te mit keresel ott? Gyere le! - léptem Donovan alá, aki a fán volt.
- De ott a madárka! - nyúlt a madárfészek felé.
- Gyere le onnét! – mutogattam. Demon szaladgált el vissza. Ő vissza jön
- Nem megyek! – nyújtotta a nyelvét. – csak ha veszel két gombóc fagyit.
- Egyet sem veszek, ha nem jössz le most azonnal! – parancsoltam rá!
- Egyet! Légyszi! – mászott lefelé.
- Nem veszek neked! – kulcsoltam össze a karomat.
- Akkor nem megyek le. – ült az egyik ágra.
- Hívom Gabit!
- Nem megyek le! – mondta durcás hangon.
- Hívom ayukádat.
- Ő nem bánt!
- Akkor hívom apukádat.
- Jó lemászok. – leugrott a fáról és összekulcsolta a kezét.
- Na ezt már szeretem.
- Akkor veszel nekem fagyit? – nézett gonoszan.
- Igen veszek. De hol van a kutya?
- Nem tudom!
- Hogy nézett ki a kutya? – lépett közelebb Josh vagyis John.
- Úgy nézett ki mint egy kis őz. Vékony láb, kis fej.
- Nézd! Ott van! – mutatott a bokorra.
- Jenny gyere ide! – hívta magához Donovan Jennyt vagy kit.
- Áh szóval Jenny.
- Hasonlít a te nevedre. Je…
- Igen nem vagyis, de! – fogtam be Donovan száját.
- Menny már innét! – lökte el a kezem.
Elindultunk kifelé a parkból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése