Egy rózsaszínbe öltözött valami közelített a házhoz.
- Jajj Jenna csak nem kizártad magad? – sipítozott.
- Ha nem zártam volna ki magam szerinted itt állnánk? – fordult tőlem el Jenna.
- Jajj, tényleg. Igaz. És miért nem mentetek hozzá? – mutatott rám. Majd a táskájában kezdett kutatni.
- Esőben? – löktem oda neki. Most azt hiszi, hogy a barátja vagyok.
- A szerelem független. – Jennával egymásra néztünk. Egyre gondoltunk. Tényleg pláza maca.
- Akár hozzám is feljöhettek amíg nem jön Gabi. – mosolygott.
- Oh nem, mi csak magányra vágyunk! – közelebb lépett hozzám Jenna és a lábát a csípőmhöz emelte. Nagyot nyeltem. Kicsit elkalandozott a fantáziám.
- Áh, értem már! – takarta a szemét. Kinyitotta az ajtót és azonnal felfelé ment!
- Csóré mindig is ilyen volt. Ameddig nem kap diplomát szűz, marad. – becsukta az ajtót. – bár ha így folytatom én is! – ha rajtam múlna már nem lennél az. Szétnéztem a portánál és megpillantottam egy plakátot. Egy ismerős mosolygós lány volt rajta. Közelebb léptem a plakáthoz. Láttam, hogy az a lány van rajta, aki a még egy sulis előadáson táncolt. Balettozott a többiekkel. Nagyon tetszett a mozgása.
- Hol vagy? – hallottam a hangját. Láttam ahogy a lépcsőn jött lefelé. Vissza pillantottam a plakátra. Nem akartam hinni a szememnek.
- Ez te vagy? – bámultam tátott szájjal.
- Igen még jó régen. – lépett mellém.
- Te voltál az a csaj akit táncolt a színházba? – csodálkoztam.
- Igen, de azt is abba hagytam. Nem is tudom, miért van még kitéve!
- Talán azért mert nagyon jól táncoltál és nem kellett volna abba hagynod! – nem szólt csak elindult felfelé. Most mit mondtam? Ó jaj én hülye. Nem kellett volna mondanom semmi. Nem merek cselekedni. Mi van, ha ő nem ugyan úgy érez irántam? Hülyét csinálnék magamból.
- Ezért jöttem le! – dünnyögött maga elé – még kiokít! Nem kellett volna… - elindultam utána – addig ne mondjon senki semmit amíg át nem éli! – beszélt a levegőbe – még ilyet magamba beszélek.
- Elég hülyén nézel ki! – álltam mellé.
- Höh… - forgatta a zöld szemeit. Elkezdte megint tapogatni magát. Ha tovább néztem volna biztos ráindulok. Soha nem éreztem még így egy lány után. Megőrjít!
- Uhh… rándult össze!
- Mi az fázol? – gondoltam a kinti esetre.
- Nem melegem van!
- De most mi a bajod?
- Szerintem hallottad! – összekulcsolta a kezét és leült a lépcsőre.
- Állj föl, fel fogsz fázni! – a kezemet a hóna alá tettem, hogy felhúzzam.
- Hagyj! – rántotta el magát.
- Jól van! Bocsánat! Vissza szívom, amit lent mondtam. – láttam, hogy nem figyel rám. Ült tovább a lépcsőn és reszketett. Elkezdett föl és alá járkálni.
- Ezt most mire jó? – dőltem az ajtóhoz.
- Arra, hogy…. Ó de hülye vagy. – közelebb lépett hozzám és elkezdett kutatni a felettem lévő kis párkányon. Pipiskedett és lépkedett ide-oda. Kilátszódott a hasa. Ez csak fokozta a pillanatot.
- Bocsi, bocsi. – keresgélt a párkányon. Jobbnak láttam ha átállok a korláthoz. Nem tudtam volna uralkodni magamon. Elveszítette az egyen súlyát, megfogta a kilincset és beesett az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése