Felvettem azt a ruhát, amit a kezembe nyomott. Piros póló, kedvenc színem. A hajamat megdörzsöltem a törölközőbe és elindultam kifelé. Láttam, hogy a tv előtt ül. A konyhába mentem. Teljesen otthon mozogtam. Bár nem kéne, de most szegény azt sem tudja, hogy hol van.
- Hé ez meg. FÜSTÖL! – nyitottam ki a mikró ajtaját.
- Ez természetes. Mindig leégetem. – indult felém. Ki kotortam a kukába az égett kukoricát és betettem egy új adagot.
- Jó a pólód! – kacsintottam.
- Kösz. – mosolygott. Olyan aranyos volt. Leült a pulthoz és dobolni kezdett rajta. – amúgy van tesód?
- Kettő is! Egy iker tesóm és egy bátyám.
-Wow. És öhm…. hogy hívják őket? – a kezét egymásra tette a pulton és ráfektette a fejét. A mikro felé fordultam. Ezt direkt csinálja velem. Nem tudom magam türtőztetni.
- A bátyámat Kevinnek a másik ént meg Edwardnek. – kivettem a kukoricát és elé raktam.
- Ah… másik te? – emelte fel a fejét.
- Igen, ugyan úgy néz ki, mint én! – akkor megszólalt a tévében egy filmnek az ajánlója.
- Megnézzük? – megfogta a kukoricát és leült a kanapéra. A sors múlása! Még ilyen filmet sem láttam. Biztos érdekes.
- Oh Julio… - mondta a főszereplő nő a filmben. Mexikói szappan opera.
- Király. – mondta Jenna.
- Mi lehet Eddel és Gabival? Hol lehetnek? – nézett ki az ablakon. Majd lassan felém fordult.
- De szemét vagy, én meg elhittem!
- Elég nehéz volt. – a szájába tett egy kukoricát.
- Te hazug! – összekulcsoltam a kezemet és hátra vágtam magamat.
- Ne kelts bűntudatot bennem. – fordult felém. Elfordítottam a fejemet, mint egy hisztis, és nem szóltam hozzá. Kapcsolgatott a csatornák között. Egy horror filmhez kapcsolt. Közelebb kucorodott hozzám. Én csak arrébb ültem. Nem haragudtam rá, de vissza kell adnom valahogy.
- Na most mi van? – vonta meg a vállát. Nem néztem rá, a kezemet a szemem mellé tette, hogy véletlenül se nézzen rám. Pár perc után megunta és felállt.
- Bolond! Enyém a tv! – nevettem. Kapcsolgattam ide-oda. Nem volt semmi a tv-ben. Az asztalra dobtam a távirányítót. Becsuktam a szememet, és hátra vágtam a fejemet. Mikor kinyitottam Jenna zöld szemeivel találtam magam szemben.
- Mi van kócos? – túrt a hajamba. – álmosak vagyunk? – ült mellém. Nem szóltam hozzá.
- Még mindig haragszol? – közel hajolt hozzám. Ránéztem és pár centi volt köztünk.
- Egy kicsit.
- Nagyon megbántottalak? – szomorú arcot vágott. Most már biztos beléestem. De nem lenne szép dolog. Nem. Nem tehetem most nem. De bűn lenne kihagyni. Közelebb hajoltam hozzá.
- Nem, csak kicsit fura volt látni egy rajongót egy melltartóban. – mosolyogtam.
- Csodás volt ugye? – oh ne mondtad volna. A szememmel végig mértem az arcát. Az ajkánál megakadt szemem.
- Hááát….- bolondságot fogsz csinálni. Ne tedd ne tedd!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése