Láttam, hogy Olga a felső pláza cica szomszédom érkezet haza.
- Jajj Jenna csak nem kizártad magad? – nyávogott.
- Ha nem zártam volna ki magam szerinted itt állnánk?
- Jajj tényleg. Igaz. És miért nem mentetek hozzá? – mutatott Johnra. Majd elkezdett kutatni a táskájában.
- Esőben? – mondta John.
- A szerelem független. - Johnnal egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Nem szereti ha valaki perverzkedik.
- Akár hozzám is feljöhettek, amíg nem jön Gabi. – mosolygott.
- Oh nem, mi csak magányra vágyunk. – közelebb léptem Johnhoz és a lábamat a csípőjéhez emeltem.
- Áh, értem már! – takarta a szemét! Kinyitotta az ajtót, és azonnal felfelé vette az irányt.
- Csóré mindig is ilyen volt. Ameddig nem kap diplomát szűz, marad! – csuktam be az ajtót. – bár ha így haladok, lehet, hogy én is. – lépkedtünk felfelé. Arra lettem figyelmes, hogy John eltűnt mögülem.
- John?! – nem válaszolt. Visszafordultam és elkezdtem keresni. Lementem teljesen a földszintre. – Hol vagy? – a hirdető táblánál állt.
- Ez te vagy? – mutatott a plakátra.
- Igen, még jó régen.
- Te voltál az a csaj, aki táncolt a színházba? – bámult tátott szájjal.
- Igen, de azt is abba hagytam. Nem is tudom, miért van még kitéve!
- Talán azért, mert nagyon jól táncoltál. És nem kellett volna abba hagynod! – szó nélkül elindultam felfelé. Utálom ha valaki meg mondta, hogy mit kellett volna csinálnom.
- Ezért jöttem le! – dünnyögtem. – még kiokít! Nem kellett volna… - pampogtam. – addig ne mondjon senki semmit amíg át nem éli! – beszéltem a senkihez. – még ilyet magamba beszélek.
- Elég hülyén nézel ki. – lépett mellém John.
- Höh… - forgattam a szemeimet. Megint tapogattam a farzsebeimet, hogy hol lehet a telefonom?! Mikor megint egy kisebb hűs szellő csapott meg.
- Uhh…
- Mi az fázol?
- Nem, melegem van!
- De most mi a bajod?
- Szerintem hallottad! – összekulcsoltam a kezemet és leültem a lépcsőre.
- Állj föl, fel fogsz fázni! – tette a hónom alá a kezét.
- Hagyj! – rántottam el magam.
- Jól van! Bocsánat! Visszaszívom, amit lent mondtam. – nem figyeltem mit mond. Vacogtam, remegett kezem-lábam. A hajam tiszta víz volt. Csurgott belőle a víz. Próbáltam magamat valamennyire melegíteni, de nem sikerült. Fel álltam és elkezdtem járkálni. Fel és le!
- Ez most mire jó? – támaszkodott a bejárati ajtónak John.
- Arra, hogy … ó de hülye vagy! – indultam az ajtó felé. Felnyúltam az ajtófölötti kis párkányra. Pipiskedtem, majd tapogatózni kezdtem. Majdnem ráestem Johnra.
- Bocsi, bocsi! – húztam végig a kezemet az ajtófélfa párkányán. John átpártolt a lépcső korlátjához. Megbotlottam és megfogtam a kilincset. Nem volt bezárva az ajtó. Beestem rajta. A fejemet beütöttem a padlóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése