36. fejezet: Egy rossz nap, jó zárása.

- Plusz hétfő van. És utálom a hétfőket! - puszilgattam a nyakát. Majd észre vettem egy hatalmas nagy lila foltot rajta.

- Ki az aki kiszívta a nyakad? - motyogtam miközben tovább puszilgattam a nyakát.

- Én meg így mentem el a boltba. - fogta meg a csípőmet és az ölébe húzott. - de nem baj legalább tudják, hogy van valakim.

- De ki az a csaj? - tértem át a másik oldalára. Éreztem a combomnál, hogy kezd beindulni - szerencsés lehet!

- Szerintem nem ismered! És nagyobb ringyó, mint te. Jó az ágyban is! Szép. Sőt gyönyörű. Halálosan beleszerettem. - néztem a szemébe. - és szerintem itt az ideje, hogy nyilvánosságra hozzuk a kapcsolatunkat. - húzott közelebb magához. Felegyenesedtem majd kérdően néztem rá.

- Hogy mit akarsz?

- Bejelenteni, hogy együtt vagyunk! - nézett rám, közben a combomat simogatta.

- Ha azt akarod, hogy megint ne egyek és ne aludjak akkor nyugodtan bejelenthetjük. És persze ha azt akarod, hogy fenyegető levelet kapjunk és szétválasszanak minket. Nyugodtan bejelenthetjük, hogy együtt vagyunk. - fogtam meg a kezét.

- Van benne valami, de ideje lenne bejelenteni nem? - kérdezte.

- Nem. Nem akarom, hogy pletykák terjengjenek rólunk.

- De nem fognak! - szorította meg a kezemet.

- Majd később! - másztam le róla.

- Ne hagyj itt így! - mutatott ágaskodó nadrágjára. Megvontam a vállam majd elindultam az ajtó felé.

- Jenna, ne! Könyörgöm, ne kínozz! - nyávogta. Mikor kinyitottam az ajtót Edward állt kint.

- Oh, szerencse. John, gyere, már egyedül nem megy! - tolta be a fejét a vállam felett.

- Most nem érek rá! - mormogta John.

- De éppen, hogy ráérsz! Majd később azt csináltok egymással, amit akartok! - idegeskedett Edward.

- Hallod John? Munkád van! - néztem rá. Gonoszan mosolyogtam, tudtam, hogy nagyon felizgattam azokkal a puszikkal. De megérdemli.

- Jó! Megyek! - mászott ki az ágyból.

- Végre. Amúgy már az egyik kész van! - mérte végig Edward Johnt.

- Ezért még kapsz! - gonoszan nézett rám. Végig néztem rajta. A nadrágja még mindig dudorodott.

- Majd egyszer! - vigyorogtam.

- Mondtam már, hogy miután megcsináltuk a kaját azt csináltok egymással, amit akartok! - mondta Edward. - na gyere John! Csináljunk kaját! - karolta át az öccse a bátyját, majd elindultak főzni. Elmentem a mosdóba. Elég furán érzem magam. Leültem a wc-re majd gondolkodni kezdtem. Azon, hogy mikor volt meg utoljára. Nem olyan régóta szexelünk Johnnal. Terhes csak nem lehetek. Bár ha jobban belegondolok egyszer sem védekeztünk és elég rég óta nem jött már meg. Még az előjelei nem jelentkeztek. Szóval lehet, csak átlagosan nem jön meg. Pánikra semmi ok.

Miután kimentem a nappaliba Cody még a tv előtt ült.

- Te még itt? - álltam elé.

- Ne már nem látom! - dőlt oldalra.

- Neked egy délutáni alvás nem ártana! - kapcsoltam ki a tv-t.

- Nem! - kulcsolta össze a kezét majd gúnyosan nézett rám.

- De hogy is nem! - ültem mellé.

- Üres hassal nem lehet! - bújt hozzám.

- Edward! - kiabáltam.

- Igen?

- Mikor lesz kész? Éhesek vagyunk. - Még pár perc! - nyugtatott minket.

- Jó illata van! - szippantottam bele a levegőbe. - amúgy Edward! Vanessának nemsoká itt van a szülinapja. Valami meglepit csinálni kéne neki!

- Jó, hogy mondod! - ült le mellém. - arra gondoltam, hogy egy meglepi, bulit csaphatnánk neki hétvégén! Mert ugye majd csak akkor érünk rá. És nekünk is jó meg szerintem ő sem ér rá és akkor neki is jó lenne!

- Én nagyjából ismerem a haverjait szóval meghívhatom őket. És amúgy volt már valami?

- Ti nem tudtok mást kérdezni? Csak ezen jár az eszetek? - felháborodottan nézett rám.

- Jó csak egy általános kérdés volt. - néztem rá.

- Folyton csak csinálnátok! - indult vissza.

- Majd ha meg tudod, hogy milyen jó te is, majd folyton csinálni fogod. - kiabáltam.

- Mit fog csinálni? - kérdezte Cody.

- Aaaa kaját. - vágtam rá.

- Anyuék mikor jönnek? - ment a konyha felé. Nevetés szűrődött be az bejárati ajtó mögül. Majd kivágódott az ajtó.

- Jenna ezt nem hiszed el! - rohant be Vanessa vigyorogva.

- Na mit? - álltam fel.

- A fő suli megbízott egy divat céget és engem kértek fel, hogy tervezzek meg pár ruhát! - sikítozott. Nem tudtam mit mondani én is csatlakoztam hozzá. Egész életében ez volt az álma.

- De ez még semmi. Az egyik milánói cég az. - vigyorgott.

- Ez most, hogy? És miért? - ültünk le.

- Nem soká divathét lesz, és addigra megkell csinálnom! Amúgy a két őrült ír fiú hol van?

- Főznek nekem, mert megették a reggelimet! De azt hogy mit, azt nem tudom!

- Vanessa! - rohant ki a konyhából Edward. - hiányoztál! - ölelték át egymást. Soha nem láttam még ilyen boldognak Vanessát. Mióta együtt vannak, folyamatosan mosolyog. Utoljára akkor láttam ilyennek mikor felvették a főiskolára. Én is lehetnék ilyen boldog. Megvan mindenem, de még is hiányzik valami. Van egy helyes, tökéletes, iszonyat jó pasim. Visszakaptam a szüleimet és van egy tündéri öcsém.

A kanapén ültem és ezen gondolkodtam. Hiányzik valami, ami boldoggá tenne. Nem kell többet bemennem a céghez. Nem járok fő sulira sem egyetemre. Munkám sincsen. Talán a társaság hiányzik. Talán az, hogy kimenjek a szabad levegőre.

- Kész a kaja! - zavarta meg John a gondolat menetemet. Felálltam majd az asztalhoz sétáltam. Csak tovább gondolkodtam. Vanessának a szülei fizetik a lakbért és a sulit. Én meg élősködök a nyakán.

- Úú de jól néz ki !! - néztem rá a pizzára.

- Ugye? Ezt pont én csináltam! - büszkélkedett John. Leültem majd elvettem egy szeletet belőle. Beszélgettek valamiről, de nem figyeltem, csak ettem. Elvettem még egy szeletet és még egyet és még egyet.

- Te tényleg farkas éhes vagy! - jegyezte meg John. Miután megettem a hatodik szelet pizzát a hasamat fogva dőltem hátra.

- Ez igen, drágám. Egy egész pizzát megettél! - mondta John.

- Egész múlt héten nem ettél ennyit! - mondta Vanessa.

- Akkor itt az ideje, hogy bepótoljam! - vettem el egy másik fajtából. John kérdően nézett rám.

- Hova fér beléd ennyi? - kérdezte.

- Hallottad, hogy nem ettem múlt héten szóval kell az energia. - nyámmogtam. Vettem még két szeletet. Tényleg nem tudom hova fért belém ennyi. Soha nem ettem még ennyit.

- Akkor mehetünk fagyizni! - állt fel a székről Cody.

- Igen indulhatunk! - mondta John.

- Nem! Majd csak a délutáni alvás után! - fogtam meg Codyt.

- De Jenna! Légy szí! - mondták egyszerre.

- Nem! Egy gyereknek kell a délutáni alvás. Vagy nem leszel olyan mamlasz, mint John. - álltam fel.

- Én nem akarok mamlasz lenni! - mondta Cody.

- Én sem akarok olyan mamlasz lenni, mint John. - mondta John, majd Cody mellé állt. Úgy néztek rám mint ha azt tiltottam volna meg, hogy nem nézhetnek TV-t.

- Akkor sem!

- Olyan szívtelen vagy! - mondta Cody. - egy gyereknek szüksége van a délutáni fagyira! - összekulcsolta a kezeit és csúnyán nézett.

- Jól mondja! - bólogatott John.

- Te hány éves is vagy? - kérdeztem Johntól.

- Öhm. Nyolc? De ez mindegy.

- Jól van mennyünk! - indultam az ajtó felé. John megfogta a kezemet és visszahúzott.

- Öltözz át! Vegyél fel valami szexit! - suttogta. Ilyet hallani egy nyolc éves szájából elég fura volt.

- Csak fagyizni megyünk! Nem? - kérdeztem.

- Nem éppen! - puszilta meg az arcom majd eltolt öltözni. Bementem a szobámba és keresni próbáltam valami szexit. Nem találtam semmit. Dúrkáltam pár percig mire megtaláltam a megfelelőt. Nem túl kihívó sem visszafogott. Egy fehér fekete mintás topp, egy kiszaggatott farmer hozzá illő magas sarkú és táska. A hajamat középen hátra csatoltam és hagytam, hogy gyengéden a vállamra hulljon szőkés tincseim.

Mikor kiléptem a nappaliba már mindenki kész volt. John és Edward piros fekete kockás pulcsiban, fekete nadrágban és a piros Nike cipőjükben voltak. Codyn ugyan az volt csak egy kicsit fel volt zselézve a haja. Vanessa éppen a telefonján beszélt valakivel.

- Hűha! - ámult John.

- Azért nem annyira hűha! - indultam feléjük.

- De hogy is nem! - mondta Edward.

- Száj le a csajomról! Oké? - nézett mérgesen John Edwardre. Soha nem láttam még ilyennek! Szemében égett a tűz. Mintha halálos ellenségek lennének.

- Az én csajom foglalt! Kell valakit dicsérni! - kacsintott Edward.

- De, ne az én csajomat! - jött felém John. Összevesznek rajtam!

- Indulhatunk? - indultam a kabátomért.

Egész úton egymást piszkálták. Pár rajongó követett minket. Tényleg nagyon őrültek! Vanessa és én most csak két jó barátjuk vagyunk. Persze nem úgy nézünk ki, mint átlag két csaj. Plusz egy három éves kis fiú.

- Az a gyerek a tiéd? - kérdezte az egyik fan.

- Persze! Az öcsém! - fogtam meg Cody kezét.

- És mióta ismered a Jedwardöt? - kérdezte egy másik fan.

- Régóta. - mondtam flegmán. Nem tudom, hogy bírják az ikrek őket. Nekem ez a félóra is sok(k) volt, míg elkísértek a fagyizóba.

- Amúgy csak szimpla barátság van köztetek vagy van valami más is? - kérdezte egy csaj Johntól.

- Csak barátság. Kiskorunk óta ismerjük egymást és jó barátok lettünk. Ne gondoljatok semmire, olyanra! - mondta mosolyogva John. Ismerős volt az a csaj. Valahol már láttam.

- Ő egy híres cég főnökének egy lánya! Nem csak reklámozásra kellettek neki? - kérdezte ugyan az a csaj. Tudom, hogy ki ő. Egy újságíró. Csak ők kérdeznek ilyen hülyeségeket.

- Dehogyis! Barátok vagyunk és kész. Nincs köztünk semmi. De tényleg! - vigyorgott John. A csaj tovább kérdezősködött, de nem figyeltem. Igaza volt Johnnak. Tényleg nyilvánosságra kéne hozni a kapcsolatunkat. Rosszul esett, hogy csak a barátjának vallott engem. Letagadott, mintha nem lenne köztünk semmi.

- Ez a csaj kikészít! - lépett mellém Vanessa.

- Engem is! - motyogtam.

- Hallod most mi a baj? - kérdezte. Nem válaszoltam. Egész úton csöndben voltam. Mikor megérkeztünk a fagyizóba a rajongók eltűntek. Fellélegeztem. Éreztem, ahogyan elmúlik a nyomás a szívemről. Lettem Codyt az egyik asztalhoz majd rendeltem öt kelyhet. Kivittem az asztalunkhoz majd leültem. Nem szóltam semmit. Kedvtelen voltam. Egy senkinek éreztem magam. Teljesen felesleges és egy semmire való vagyok. Összeszoruló torok és a könnyek kínoznak. Utoljára akkor éreztem így magamat mikor felléptem a gimiben.

- Azt kérdezték, hogy miért nincs köztünk több mint barátság?! - hajolt a fülemhez John. Ránéztem majd tovább kavargattam a már megolvadt fagyimat.

- Mi a baj, édes? - állította le a kezemet John.

- Semmi! Nincs semmi. - mondtam lassan, mint egy beszívott narkós. Az én hibám, hogy így bánik velem. Lehetnék most akár a középpontban is, ha engedtem volna, hogy bejelentsük. De nem. Hülye vagy Jenna! Edward és Vanessa elvannak. Lelehet olvasni róluk, hogy együtt vannak és hogy szikrázik köztük a levegő. Miért is mondtam azt, hogy majd később? A telefonom csörgése zavart meg. Ismeretlen szám volt. Felálltam majd elsétáltam a mosdók felé.

- Igen? - szóltam bele.

- Szia, lányom! - szólt bele apa.

- Oh, szia apa!

- Csak annyi akarok, hogy nem tudnátok még estig vigyázni Codyra? - kérdezte. - mert készülőben van a második tesó és...

- Jó, ezt nem akarom hallani! Majd gyertek érte! Jó szórakozást. - mondtam majd kinyomtam a telefont. Még a saját szüleimmel is bunkó vagyok. Mi van velem? Ennyire megviselt, hogy John csak otthon az enyém? Olyan mint egy szakítás. Sőt rosszabb.

- Hova menjünk? - kérdezte John.

- Még nem ettem meg a fagyimat! - ültem le az asztalhoz.

- Azt meg akarod enni? - kérdezte.

- Én így szeretem! - kezdtem el kanalazni a fagyit.

- Elég fura kajákat szoktunk enni, de ilyet még nem ettünk. - mondta Edward. Nem figyeltem rá csak ettem. Levettem a kabátomat. Eléggé felmelegedett az idő. Miután végeztem elmentünk egy közeli játék bazárba. Cody teljesen megőrült. John és Edward is csatlakozott hozzá. Ugráltak egy trambulinon, majd áttértek egy labda barlangba. Edward úgy fetrengett benne, mint egy kutya a sárban. Cody és John elmentek játék kocsizni. Vanessa és én csak néztük őket.

- Jenna, ti Johnnal mióta vagytok együtt-együtt? - kérdezte.

- Úgy egy hete. Miért? - kérdően nézett rám.

- Ezekszerint John nem veszi komolyan a házasság utáni szeretkezést! - mondta. - Edward teljesen lelombozódott, mikor John büszkélkedett neki!

- Hogy mit csinált John?

- Igen jól hallottad! Edward azt mondta, hogy még ráérünk ezzel, és hogy nem akarja elhamarkodni. - mondta.

- De ti nem titkoljátok a kapcsolatotokat. - csúszott ki a számon. Végül is az én hibám. Én nem akarom, hogy a nagy nyilvánosság előtt legyünk egy pár. - John szeretné, hogy nyilvánosságra hozzuk de én nem! Félek az egésztől.

- Nekünk ezen nem kellett sokat gondolkodni. Mi már a kamerák előtt smaciztunk elsőnek.

- Szóval ti voltatok azon a cikken? - néztem rá tátott szájjal.

- Igen! Véletlen volt, de nem tagadtuk. - mosolygott Vanessa. Az a szemét Gabi meg azt mondta, hogy John van valami másik csajjal.

- És amúgy minden rendben van köztetek? - kérdeztem.

- Igen. Jól vagyunk, jól kijövünk és Edward már egyszer kétszer rám indult, de visszafogta magát. - mosolygott. Beszélgettünk majd. Elmondta, hogy mennyire aranyosan bújik hozzá esténként, és hogy milyen sok ajándékot vett már neki.

És nekik jó mert alig találkoznak. Mi Johnnal mindig együtt vagyunk. Lehet nem ártana egy kis szünet. Már este hat volt. Észrevettem, hogy van egy görkori pálya is. Régen volt már a lábamon. Felrángattam Vanessát majd elmentünk oda. Kikértem egy görkorcsolyát, majd felszenvedtem Vanessára is. Félénken léptem a pályára. Nem volt túl nagy, de túl kicsi sem. A korlát mellett mentem végig, majd ellöktem magamat. Elsőre ment, de túl bizonytalannak tűnt. Vanessa még mögöttem szerencsétlenkedett.

- Segíts már! - nevetett. Visszagurultam hozzá, majd felhúztam a földről.

- Béna vagy. - nevettem. Olyat rántott rajtam, hogy én is elestem. - na meg szemét! - mosolyogtam. Szerencsétlenkedtem egy ideig mire rájöttem, hogy a korlát mellett könnyebb felállni. Négykézláb másztam el odáig.

- Segíthetek, hölgyem? - nyújtotta a kezét John.

- Egyedül is menni fog! - álltam fel. Rajta is görkori volt. Rálépett a pályára majd úgy ment, mint a profik.

- Egyedül is megy? - suhant el előttem.

- Rájöttem, hogy mégsem! - indultam el utána. A kanyarban értem utol. Mögé gurultam és meglöktem.

- Nem fog sikerülni! - kanyarodott el, majd mögém jött. - szexi voltál négy kéz láb! - karolt át. A fejét a vállamra rakta.

- John, még valaki meglát! - feszítettem le a kezemet az oldalamról.

- Hát, jó! - gurult el. Körbe-körbementünk a pályán. John produkálta magát, mint mindig. Vanessa és Edward aranyosan kézen fogva mentek együtt. Irigylem őket. Minden olyan jó és szép körülöttük. John és én köztem meg tényleg nincsen semmi. Se kapcsolat, se ruha.

- Min gondolkodsz? - kérdezte John. Előttem ment hátra felé.

- Azon, hogy mikor esel el! - mosolyogtam.

- Szeretnéd? - kulcsolta össze a kezét. Megforgattam a szememet, majd kikerültem. Mindig hősködni akar, de soha nem jön neki össze. Talán ez az amit megszerettem benne. Körül néztem a padoknál. Megláttam Codyt, hogy magányosan ül, és valamit iszik. Mikor oda értem a kijárathoz, John is pont akkor ért oda. Sikerült neki mennem a vállának és seggre esnem.

- Oh, bocsi! - térdelt le mellém. Cody hangosan nevetett. - jól vagy? - seperte ki a hajamat az arcomból.

- Asszem! - ültem fel.

- Ilyet se látni mindennap. - állított fel. Próbáltam letaszítani a földre, de nem ment. Olyan, mint egy kőoszlop. Visszaadtam a görkorcsolyát majd leültem Cody mellé. Megvártam míg kiszenvedik magukat és sírásba nevetik magukat egymáson. Felkaptam Codyt és kisétáltam a játékbazárból.

- De még csak most jöttünk! - mondta Cody.

- Egész délután itt voltunk. Olyan fáradt vagy hogy nem is tudod hol vagyunk! - mondtam. Már este hét volt hideg és sötét. Amíg vártam rájuk Cody elaludt. Elég nehéz volt és a lábaim sem bírták már magas sarkúban.

- Végre, hogy itt vagytok! - mondtam halkan.

- Frank most hívott! Mindjárt itt vannak Codyért. - mondta Vanessa. Ahogy kimondta egy kocsi lassított mellettünk. Kiszállt apa majd kivette a kezemből Cody, majd beültette őt anya ölébe.

- Köszönöm! - puszilt homlokon apa. Kiskoromra emlékeztetett, mikor oviba mentem. Minden reggel hamarabb elment dolgozni, mint én az oviba. Akkor keltem mikor ő indult. Mindig homlokon puszilt mielőtt elment.

Beszállt a kocsiba és elment. Vanessa és Edward kézen fogva mentek előttünk. Meredten néztem összekulcsolt ujjaikat. Miközben azon gondolkodtam, hogy miért nem akarom nyilvánosságra hozni a kapcsolatunkat John eltűnt mellőlem. Megálltam majd megláttam őt egy kirakatot bámulva. Oda sétáltam hozzá. A kirakat nem is egy kirakat volt. Egy CD bolt. Ahol elsőnek találkoztunk személyesen.

- Néha úgy lennék én is rendes ember! - motyogta. Szavait alig lehetett érteni. - néha vágyom a reflektorfényre. Néha nem tudom, mit akarok. Néha lennék egyszerre társaságban és egy csendes házba kuporodva magányosan. - nézett rám. Nem értettem miért mondja ezt nekem.

- Néha én is így érzek, de aztán elmúlik! - fogtam meg a vállát. Mintha meg sem hallotta volna folytatta tovább.

- Mindig is szerettem volna olyan híres lenni, mint Britney Spears vagy Justin Timberlake. De ez néha már túl sok. Nem tudom mi történik velem. Lehet ez egy átmenet az életemben, de lehet nem fog elmúlni. Vagy depressziós leszek. Szeretem a titkolózást, de nem szeretek hazudni és letagadni embereket. - nézett a kezére. Valamit szorongatott. - nem akarok olyan kapcsolatban lenni a rajongókkal, hogy túl közel, de azt sem, hogy nem engedem őket a közelembe! Néha már tényleg túl sokak és túl sokat akarnak tőlünk. De én csak egyet akarok. - fordult felém. - szeretném, ha ezt elfogadnád tőlem és hordanád! - nyitotta széjjel a kezét. Egy ezüst nyaklánc lógott ki belőle. - a J jelképez engem és téged! - kapcsolta szét a nyakláncot. Felfogtam a hajamat és felrakta a nyakamba. – most már tudom mit akarok. – nézett a szemembe. – csak téged! Benned minden meg van amire nekem szükségem van. Szép vagy és csinos, de tudod, hogy nekem nem a külső számít. Átérzem, amit érzel. És azt érzem, hogy nem vagy túl boldog! – fogta meg a kezemet. Lefelé néztem. Nem akartam elárulni, hogy mi nyomja a szívemet. – Elárulnád, hogy mi a baj? – kezét az állam alá rakta és felemelte a fejemet. – bármit elmondhatsz! – nagyot nyeltem majd belekezdtem.

- Igen, igazad van. Nem vagyok túl boldog! Szeretném, ha az emberek tudnának a kapcsolatunkról, de félek is. Rosszra gondolok. A legrosszabbra. Félek, hogy kettőnk közé állnak és zaklatni fognak. Irigykedve nézem Edwardöt és Vanessát. Olyan jól megvannak nyilvánosan és… - tette az ujját az ajkaimra.

- A rajongók akikkel ma beszéltem, mind azt hitte, hogy több van köztünk, mint barátság. És szeretnék, hogy jöjjünk össze. Mert szerintük összeillünk, és szerintem igazuk van! – mosolygott.

- És a többiek? – kérdeztem.

- Ugyan már! Kit érdekel, hogy mit gondolnak? – vonta meg a vállát. – engem csak te érdekelsz. – nyomta a homlokát a homlokomnak, a kezemet a szívére tette. – és megemlítették a kiszívott nyakamat, amit lezártam azzal, hogy megcsípett egy pók és én leszek Spiderman! – mosolygott. - és szívesen megmentelek a gonosztól! – mondta. Abban a pillanatban kirázott a hideg.