39. fejezet: Try!

Fejfájás, hányinger, émelygés, okvetlen sírás, álmatlanság, kedvetlenség. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Bár ezek lehetnek a terhesség jelei is, de lehet annak is a jele, hogy John így bánik velem. Semmi kedvem nem volt kikelni az ágyból, de muszáj, mert ma van Vanessa szülinapi bulija. Ránéztem az éjjeli szekrényen lévő órára. Még hét óra sem volt. Ez új rekord! Általában kilenckor szoktam felkelni. Álmosan csoszogtam át a fürdőszobába. Ideje lezuhanyoznom. Miközben megnyitottam a zuhanyt kibontottam a hajamat. Egy ocsmány, sápadt, élettelen, falfehér öregasszonyt láttam visszatekinteni a tükörből. Lehajtottam a fejemet.

- Ez nem te vagy! - motyogtam magam elé. Visszanéztem a tükörre. Nem hagyom, hogy egy pasi ezt csinálja velem! Lehunytam a szememet, mély levegőt vettem, majd megfogattam, hogy ma átnézek Johnon. Levegő lesz, akin csak úgy átsétálok. Nem lesz ma ő nekem se a pasim, se a barátom, se az ismerősöm, csak egy idegen.

Miután végeztem a zuhanyozássál átmentem a szobámba. Csörögtem csattogtam összevissza. Nem zavartattam magam, csak John van a szobában. Vagy várjunk csak! Rajtam kívül nincs is senki a szobában. Olyan ruhát vettem fel mint még soha és úgy kisminkeltem magam mint ha egy hivatalos randira mennék egy jóképű, izmos és kedves férfival. Aki persze fekete hajú és gesztenye barna szemei vannak és természetes udvarias. Nem pedig olyan bunkó, öntelt, idióta, idegesítő, fafejű, majom, mint John.

Vörös rúzst kentem az ajkamra. Halvány alapozó és szemhéj festék. Dobtam magamnak egy puszit a tükörben majd mosolyogva indultam el reggelizni.

Jó ízűen haraptam bele a meleg szendvicsembe. Már majdnem élveztem a reggelim finom, fűszeres összeállítását, amikor az ebédlő asztal mellé állt egy idegen.

- Jó reggelt! - nyögte. - bár lehetne jobb is, ha a telefonod fel nem ébreszt. Csörgött vagy ötvenszer! - csúsztatta a telefonomat az asztalra. Hát igen a heti ébresztőt nem állítottam ki. Hoppá! Milyen véletlen. Nem néztem rá csak tovább ízleltem a szendvicsemet. Nagyot sóhajtott majd elment. Mi a baj John? Csak nem fáj, hogy számomra levegő vagy? Ugyan már túl lehet élni! Megfogtam a telefonomat majd felhívtam Mattet.

- Szia! - szólt bele élet vidáman.

- Szia, csak azért hívlak, mert valakivel muszáj beszélnem! - hajtottam le a fejemet.

- John még mindig úgy viselkedik? - emelte meg a hangját.

- Nem, most én nem szólok hozzá. És eléggé bevált. Kicsit rossz, de majd megszokom. Ha neki megy nekem is sikerülni fog. - mosolyogtam.

- Na ez az nagy lány! Rúgd tökön azt a fafejűt! - mondta.

- Remélem sikerülni fog! - vittem át a tálat a konyhába. John a reggelijét csinálta.

- Amúgy akkor az este az úgy lesz, ahogy megbeszéltük? - kérdezte.

- Persze! - tettem bele a tányért a mosogatóba. - egy kicsi erőszak, de nem túl durva! - változtattam erotikussá a hangomat.

- Ott van az tökfejű ugye? - kérdezte flegmán.

- Igen, itt. - nevettem. Összezúzlak John. Tudd, meg hogyhogy fáj, hogy milyen érzés egy senkinek lenni.

- Akkor itt az ideje annak, hogy kinyisd az ajtót! - mondta.
- Oh, minek jöttél? Nem fogom kinyitni! - indultam az ajtó felé.

- De nyisd ki, mert szétverjük Johnt! - mondta.

- Mi az, hogy verjük? - nyitottam ki az ajtót. Steven és Matt állt előttem.

- Hű de csini vagy! - mondta Matt majd megölelt.

- Még soha nem láttalak így! - ölelt meg Steven. Behívtam őket majd beszélgetni kezdtünk. Megbeszéltük mit kell majd csinálnom a Stevennél, és hogy meddig dolgozom majd. Majdnem szóba jött Vanessa is, de addigra kijött Edwarddel a szobájából.

Matt és Steven fogják "elrabolni" Vanessát és elhurcolni a kedvenc klubjába ahol a baráti társasága várja majd.

- Edward! - sziszegtem neki. Közelebb lépett hozzám. - akkor elviszed sétálni?

- Persze! Úgy ahogy beszéltük! Torta? - hajolt közelebb.

- Majd most megyünk érte és előkészíteni a terepet! - suttogtam.

- Izgi lesz. Már alig várom, hogy belenyomjam a fejét a tortába! - ördögien mosolygott. - amúgy mi a helyzet Johnnal? - ettől a kérdéstől féltem.

- Azzal a sráccal, aki a konyhában szerencsétlenkedik? Őt jelenleg nem ismerem! - mondtam normál hangnemben.

- Kölcsön kenyér megszárad! Tudod, mi tenné még dühösebbé? - lépett mellém. - ha flörtölnél az egyik haveroddal! - mutatott a kanapén ülő Mattre és Stevenre.

- De ők melegek! - motyogtam.

- Hát akkor meg? Csináld úgy mintha szingli lennél! Legyél dögös, szexi és olyan szép, mint most. Ha az nem hozza vissza a régi Johnt, akkor többnyire elment az esze. Mert nem csak veled ilyen. Hozzám is csak a forgatásokon szól! Tiszta egy pancser! - hadarta. - remélem nem az lesz a vége, hogy elhagy, mert akkor kapni fog tőlem. Erre számíthatsz! - veregette meg a vállamat majd tovább állt.

- Jenna? - szólított meg Vanessa. Megfordultam és lehajtott fejjelt állt.

- Mi a baj? - léptem közelebb hozzá.

- Edward elfelejtette a szülinapomat! - mondta kislányosan.

- Jaj de hogy is! - öleltem át. - biztos készül valami meglepire!

- Legyen igazad! - lépett el tőlem. Megvontam a vállamat. Ezzel majdnem lebuktattam saját magam.

- Na mehetünk? - állt fel Steven. Belé karoltam majd felrángattuk Mattet és elindultunk hárman a klubbot feldíszíteni.

John szemszöge:

A féltékenység bűn? Nem hinném. Addig nem az amíg a másik nem tud róla. Kerek szemekkel néztem, ahogyan Jenna karöltve megy el azzal a két pénzeszsákkal. Tudom, megérdemlem, hogy így bánjon velem, de ez már egy kicsit túl sok! Átnéz rajtam, majd két pasival lép le. Én csak bunkó voltam egy kicsit, de meg van rá az okom. Egyszer már sikerült, hogy ilyen voltam vele és meghozta a gyümölcsét a békülés. Egy vadállatot hoztam ki belőle azzal, hogy nem szóltam hozzá egy napig. Mi jöhet ki belőle ha két hétig nem foglalkozom vele? Egy nagy békülés csattanóként jól elsülne. Például megkérni a kezét, megkérni, hogy kösse össze velem az életét, megkérni hogy legyen gyermekeim anyja? Ez lenne életem legszebb békülése. Még akkor is, ha nemet mond, mert forr a dühtől. Úgy is meggondolja magát!

Csak azért utálom magam amiért megríkattam. Nem gondoltam, hogy elsírja magát. De kínzom magam azért, hogy meglepjem egy gyűrűvel.

- John beléd meg mi az isten ütött? - vágott tarkón Edward. - a barátnőd most húzott el két pasival! Nem zavar, hogy mit fognak csinálni hárman? - nem figyeltem rá. - esetleg gruppen? Vagy valami mást? Jenna mostanság elég gyenge! Mert valami töketlen megbántotta! - ült velem szembe le az asztalhoz.

- Jaj, Edward! Nem csináltam semmi rosszat. Majd megtudod, hogy miért csinálom azt, amit csinálok! - haraptam bele a második szendvicsembe.

- Remélem nem egy ribanc miatt! - rúgott belém.

- Edward állj már le! - rúgtam vissza. - egy ribanc miatt csinálom ezt! Jennának hívják, és SOHA nem csalnám meg! – hangsúlyoztam a soha szót.

- Akkor miért csinálod ezt vele? - emelte meg a hangját.

- Várj türelemmel! - álltam fel.

- Én tudok várni, de Jenna nem sokáig! Két pasival lépett le. - motyogta. Ettől félek! Tudom, hogy nem csalna meg, csak bosszút áll és várja, hogy forrjon bennem a vér. Amit már elért azzal, hogy szexin öltözött fel és gyönyörűbb, mint valaha. Soha nem láttam még így kisminkelve.

- John, és arra nem gondoltál, hogy...

- Nem! Nem gondoltam semmire! Edward állj le a találgatássokkal és hagyj békén! - indultam a szobába. Zokogó hangot hallottam Vanessa szobájából. Kopogás nélkül nyitottam be.

- Hagyjál! - mondta Vanessa.

- Nem hagylak! - ültem le mellé. - mi a baj?

- Mindenki elfelejtette a szülinapomat! - szipogta.

- De hogy is! - próbáltam nyugtatni.

- Te sem köszöntöttél fel! - nézett rám mérgesen. - és Jennáról is megfeledkeztél! - húzódott el tőlem. Na ezt nem akartam, már ő is ezzel jön.

- Én nem feledkeztem meg rólad! Én csináltattam neked azt a párnát, amin Edward van félmeztelenül!

- Tényleg! De Jennával miért bánsz így? - nézett a szemembe. Azt várja, hogy őszinte legyek vele.

- Szeretném meglepni valamivel! - mosolyogtam.

- És akkor így kell vele bánni? - állt föl.

- Egyszer már bevált és nagyon jó vége lett! - indultam kifelé.

- Csak ne hogy rosszul süljön el! - mondta utánam. Átmentem a szobába készülődni a nagy meglepetés partira.

Izgatottan vártuk, hogy belépjen Vanessa az ajtón. Mindenki síri csendben volt. Csak vártunk és vártunk. Jenna előttem állt. Gyönyörű volt abban a ruhában. Kiemelte természetes domborulatait. A haja fel volt kötve és ki volt sminkelve.

- MEGLEPETÉS! - kiáltott fel mindenki mikor belépett Vanessa és az a két pénzeszsák. Nem tudtam levenni a szememet Jennáról. Végig néztem ahogyan oda adja az ajándékát Vanessának és mosolyogva nézi az örömét, majd elmegy társalogni. A klub pultjához ült le. Valamit rendelt. Mosolygott, de a látszat csal. Tudom, hogy belülről szétfeszíti a bánat. Kerek szemekkel néztem ahogyan lehúzza a pezsgőt, majd kér még egy pohárral és oda sétál hozzá az a öltönyös jól fésült selyem fiú.

- Min csodálkozol ennyire? - kérdezte egy ismerős hang. Majd rá néztem. A távoli unoka tesóm volt Erica.

- Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem.

- Én is örülök, hogy látlak! Amúgy Edward hívott! - mondta. A tekintetem vissza vándorolt Jennára. Idegesített, hogy azzal a pasival nevetgél. Nem bírtam tovább.

- Kit nézel ennyire? - kérdezte Erica.

- Ott van a barátnőm! - biccentettem a fejemmel Jennára.

- Ó, és pasizik?

- Nem, csak bosszút áll! - néztem Ericára. - nem játszanánk el, hogy flörtölünk? - kérdeztem mosolyogva.

- Ezer örömmel! - kacagott.

- Remélem elhiszi! - mondtam.

- El fogja, ne aggódj! - fogta meg a vállam.

- Érkezik a torta! - kiabálta valaki a tömegből. Mindenki körbe állta Vanessát és elkezdtük énekelni a Happy Birthday-t. Jennát nem láttam sehol. Lehet meglátott Ericával. Csak egyben van igaza, hogy sokat vagyunk a rajongókkal. Nehéz haza menni később. Nehéz nem vele foglalkozni és nem ránézni.

- Gyere már! - rántott el Erica. Elhúzott egy kis privát helységbe. Kábé fél óráig beszélgettünk mikor eluntam magam. Ericának ez az egyetlen hátránya hamar elunja magát az ember mellette. Felálltam és azzal a mondattal, hogy wc-re megyek otthagytam. Kisétáltam a klub elé levegőzni. Kell egy kis friss levegő. Túl sok az, amit az egész héten végig csináltam. Mikor kinyitottam a klub bejárati ajtaját megdermedtem. Nem akartam elhinni ezt, amit láttam. Csak képzelődök, és nem lehet igaz. Lehunytam a szememet.

- Nem lehetséges az, amit itt látsz! Csak képzelődsz! - motyogtam majd kinyitottam a szememet. Jenna hozzá bújt ahhoz a taj paraszt, rámenős, bunkó, akaratos állathoz. Tom Conrad, már a neve is egy gyökeret ábrázol. De miért pont hozzá bújik? Ez volt az i-re a pont. Miattam ölel mást! Miattam sír. Miattam viselkedik így. Miattam flörtöl mással. Valahol fáj és gyötör. Mit tettem? Magamat kínzom, de megérdemlem.

Megfordultam és visszamentem. Már nem sokáig bírom ki, hogy nem érezhetem őt, ölelhetem át. De majd bepótolom miután megkértem a kezét. Felvettem a zakómat és elindultam hazafelé. Siettem, már majdnem rohantam. Megevett a féltékenység. Leginkább magamat okolom e miatt, de valahol Jenna is hibás. Pont azon a kivagyok mi vagyokon kell vigasztalódnia, aki zaklatta és csak szexet akart tőle? Hát jó legyen ezt is megérdemlem. De én nem csináltam semmit. Miért vagyok ilyen? Lehet, azért mert izgulok, még nem mostanság tervezem, hogy megkérem a kezét. Még nem forr benne eléggé a vér. Ha így haladok felrobbanok a vágytól!

Mikor beléptem a lakásba láttam, hogy Tom nagy léptekben halad kifelé.

- Ó itt van a dicső Rómeó! - állt meg velem szembe összekulcsolt kezekkel.

- Húzz innen! - emeltem meg a hangomat.

- Szerintem te vagy az akinek nincs itt keresni valója! Vedd már észre magad! - indult kifelé. Neki ment a vállamnak majd becsukta az ajtót. Elindultam a kanapé felé. Jenna édesebbnél is édesebbnél aludt. Közelebb mentem hozzá. A sminkje lefolyt. Nem is ölelte Tomot, hanem kisírta magát a vállán, miattam. Nem tudom tovább kínozni se őt, se magamat.

Átkaroltam a hóna alatt és combjánál. Felemeltem, majd bevittem a szobába. Úgy aludt, mint a bunda. Mikor letettem az ágyra, betakartam és egy lágy puszit adtam az ajkaira.