- Plusz hétfő van. És utálom a hétfőket! - puszilgattam a
nyakát. Majd észre vettem egy hatalmas nagy lila foltot rajta.
- Ki az aki kiszívta a nyakad? - motyogtam miközben tovább
puszilgattam a nyakát.
- Én meg így mentem el a boltba. - fogta meg a csípőmet és
az ölébe húzott. - de nem baj legalább tudják, hogy van valakim.
- De ki az a csaj? - tértem át a másik oldalára. Éreztem a
combomnál, hogy kezd beindulni - szerencsés lehet!
- Szerintem nem ismered! És nagyobb ringyó, mint te. Jó az
ágyban is! Szép. Sőt gyönyörű. Halálosan beleszerettem. - néztem a szemébe. -
és szerintem itt az ideje, hogy nyilvánosságra hozzuk a kapcsolatunkat. -
húzott közelebb magához. Felegyenesedtem majd kérdően néztem rá.
- Hogy mit akarsz?
- Bejelenteni, hogy együtt vagyunk! - nézett rám, közben a
combomat simogatta.
- Ha azt akarod, hogy megint ne egyek és ne aludjak akkor
nyugodtan bejelenthetjük. És persze ha azt akarod, hogy fenyegető levelet
kapjunk és szétválasszanak minket. Nyugodtan bejelenthetjük, hogy együtt
vagyunk. - fogtam meg a kezét.
- Van benne valami, de ideje lenne bejelenteni nem? -
kérdezte.
- Nem. Nem akarom, hogy pletykák terjengjenek rólunk.
- De nem fognak! - szorította meg a kezemet.
- Majd később! - másztam le róla.
- Ne hagyj itt így! - mutatott ágaskodó nadrágjára.
Megvontam a vállam majd elindultam az ajtó felé.
- Jenna, ne! Könyörgöm, ne kínozz! - nyávogta. Mikor kinyitottam
az ajtót Edward állt kint.
- Oh, szerencse. John, gyere, már egyedül nem megy! - tolta
be a fejét a vállam felett.
- Most nem érek rá! - mormogta John.
- De éppen, hogy ráérsz! Majd később azt csináltok
egymással, amit akartok! - idegeskedett Edward.
- Hallod John? Munkád van! - néztem rá. Gonoszan
mosolyogtam, tudtam, hogy nagyon felizgattam azokkal a puszikkal. De
megérdemli.
- Jó! Megyek! - mászott ki az ágyból.
- Végre. Amúgy már az egyik kész van! - mérte végig Edward
Johnt.
- Ezért még kapsz! - gonoszan nézett rám. Végig néztem
rajta. A nadrágja még mindig dudorodott.
- Majd egyszer! - vigyorogtam.
- Mondtam már, hogy miután megcsináltuk a kaját azt
csináltok egymással, amit akartok! - mondta Edward. - na gyere John! Csináljunk
kaját! - karolta át az öccse a bátyját, majd elindultak főzni. Elmentem a
mosdóba. Elég furán érzem magam. Leültem a wc-re majd gondolkodni kezdtem.
Azon, hogy mikor volt meg utoljára. Nem olyan régóta szexelünk Johnnal. Terhes
csak nem lehetek. Bár ha jobban belegondolok egyszer sem védekeztünk és elég
rég óta nem jött már meg. Még az előjelei nem jelentkeztek. Szóval lehet, csak
átlagosan nem jön meg. Pánikra semmi ok.
Miután kimentem a nappaliba Cody még a tv előtt ült.
- Te még itt? - álltam elé.
- Ne már nem látom! - dőlt oldalra.
- Neked egy délutáni alvás nem ártana! - kapcsoltam ki a
tv-t.
- Nem! - kulcsolta össze a kezét majd gúnyosan nézett rám.
- De hogy is nem! - ültem mellé.
- Üres hassal nem lehet! - bújt hozzám.
- Edward! - kiabáltam.
- Igen?
- Mikor lesz kész? Éhesek vagyunk. - Még pár perc! -
nyugtatott minket.
- Jó illata van! - szippantottam bele a levegőbe. - amúgy
Edward! Vanessának nemsoká itt van a szülinapja. Valami meglepit csinálni kéne
neki!
- Jó, hogy mondod! - ült le mellém. - arra gondoltam, hogy
egy meglepi, bulit csaphatnánk neki hétvégén! Mert ugye majd csak akkor érünk
rá. És nekünk is jó meg szerintem ő sem ér rá és akkor neki is jó lenne!
- Én nagyjából ismerem a haverjait szóval meghívhatom őket.
És amúgy volt már valami?
- Ti nem tudtok mást kérdezni? Csak ezen jár az eszetek? -
felháborodottan nézett rám.
- Jó csak egy általános kérdés volt. - néztem rá.
- Folyton csak csinálnátok! - indult vissza.
- Majd ha meg tudod, hogy milyen jó te is, majd folyton
csinálni fogod. - kiabáltam.
- Mit fog csinálni? - kérdezte Cody.
- Aaaa kaját. - vágtam rá.
- Anyuék mikor jönnek? - ment a konyha felé. Nevetés szűrődött
be az bejárati ajtó mögül. Majd kivágódott az ajtó.
- Jenna ezt nem hiszed el! - rohant be Vanessa vigyorogva.
- Na mit? - álltam fel.
- A fő suli megbízott egy divat céget és engem kértek fel,
hogy tervezzek meg pár ruhát! - sikítozott. Nem tudtam mit mondani én is
csatlakoztam hozzá. Egész életében ez volt az álma.
- De ez még semmi. Az egyik milánói cég az. - vigyorgott.
- Ez most, hogy? És miért? - ültünk le.
- Nem soká divathét lesz, és addigra megkell csinálnom!
Amúgy a két őrült ír fiú hol van?
- Főznek nekem, mert megették a reggelimet! De azt hogy mit,
azt nem tudom!
- Vanessa! - rohant ki a konyhából Edward. - hiányoztál! -
ölelték át egymást. Soha nem láttam még ilyen boldognak Vanessát. Mióta együtt vannak,
folyamatosan mosolyog. Utoljára akkor láttam ilyennek mikor felvették a
főiskolára. Én is lehetnék ilyen boldog. Megvan mindenem, de még is hiányzik
valami. Van egy helyes, tökéletes, iszonyat jó pasim. Visszakaptam a szüleimet
és van egy tündéri öcsém.
A kanapén ültem és ezen gondolkodtam. Hiányzik valami, ami
boldoggá tenne. Nem kell többet bemennem a céghez. Nem járok fő sulira sem
egyetemre. Munkám sincsen. Talán a társaság hiányzik. Talán az, hogy kimenjek a
szabad levegőre.
- Kész a kaja! - zavarta meg John a gondolat menetemet.
Felálltam majd az asztalhoz sétáltam. Csak tovább gondolkodtam. Vanessának a
szülei fizetik a lakbért és a sulit. Én meg élősködök a nyakán.
- Úú de jól néz ki !! - néztem rá a pizzára.
- Ugye? Ezt pont én csináltam! - büszkélkedett John. Leültem
majd elvettem egy szeletet belőle. Beszélgettek valamiről, de nem figyeltem,
csak ettem. Elvettem még egy szeletet és még egyet és még egyet.
- Te tényleg farkas éhes vagy! - jegyezte meg John. Miután
megettem a hatodik szelet pizzát a hasamat fogva dőltem hátra.
- Ez igen, drágám. Egy egész pizzát megettél! - mondta John.
- Egész múlt héten nem ettél ennyit! - mondta Vanessa.
- Akkor itt az ideje, hogy bepótoljam! - vettem el egy másik
fajtából. John kérdően nézett rám.
- Hova fér beléd ennyi? - kérdezte.
- Hallottad, hogy nem ettem múlt héten szóval kell az
energia. - nyámmogtam. Vettem még két szeletet. Tényleg nem tudom hova fért
belém ennyi. Soha nem ettem még ennyit.
- Akkor mehetünk fagyizni! - állt fel a székről Cody.
- Igen indulhatunk! - mondta John.
- Nem! Majd csak a délutáni alvás után! - fogtam meg Codyt.
- De Jenna! Légy szí! - mondták egyszerre.
- Nem! Egy gyereknek kell a délutáni alvás. Vagy nem leszel
olyan mamlasz, mint John. - álltam fel.
- Én nem akarok mamlasz lenni! - mondta Cody.
- Én sem akarok olyan mamlasz lenni, mint John. - mondta
John, majd Cody mellé állt. Úgy néztek rám mint ha azt tiltottam volna meg,
hogy nem nézhetnek TV-t.
- Akkor sem!
- Olyan szívtelen vagy! - mondta Cody. - egy gyereknek
szüksége van a délutáni fagyira! - összekulcsolta a kezeit és csúnyán nézett.
- Jól mondja! - bólogatott John.
- Te hány éves is vagy? - kérdeztem Johntól.
- Öhm. Nyolc? De ez mindegy.
- Jól van mennyünk! - indultam az ajtó felé. John megfogta a
kezemet és visszahúzott.
- Öltözz át! Vegyél fel valami szexit! - suttogta. Ilyet
hallani egy nyolc éves szájából elég fura volt.
- Csak fagyizni megyünk! Nem? - kérdeztem.
- Nem éppen! - puszilta meg az arcom majd eltolt öltözni.
Bementem a szobámba és keresni próbáltam valami szexit. Nem találtam semmit. Dúrkáltam
pár percig mire megtaláltam a megfelelőt. Nem túl kihívó sem visszafogott. Egy
fehér fekete mintás topp, egy kiszaggatott farmer hozzá illő magas sarkú és
táska. A hajamat középen hátra csatoltam és hagytam, hogy gyengéden a vállamra
hulljon szőkés tincseim.

- Hűha! - ámult John.
- Azért nem annyira hűha! - indultam feléjük.
- De hogy is nem! - mondta Edward.
- Száj le a csajomról! Oké? - nézett mérgesen John Edwardre.
Soha nem láttam még ilyennek! Szemében égett a tűz. Mintha halálos ellenségek
lennének.
- Az én csajom foglalt! Kell valakit dicsérni! - kacsintott
Edward.
- De, ne az én csajomat! - jött felém John. Összevesznek
rajtam!
- Indulhatunk? - indultam a kabátomért.
Egész úton egymást piszkálták. Pár rajongó követett minket.
Tényleg nagyon őrültek! Vanessa és én most csak két jó barátjuk vagyunk. Persze
nem úgy nézünk ki, mint átlag két csaj. Plusz egy három éves kis fiú.
- Az a gyerek a tiéd? - kérdezte az egyik fan.
- Persze! Az öcsém! - fogtam meg Cody kezét.
- És mióta ismered a Jedwardöt? - kérdezte egy másik fan.
- Régóta. - mondtam flegmán. Nem tudom, hogy bírják az ikrek
őket. Nekem ez a félóra is sok(k) volt, míg elkísértek a fagyizóba.
- Amúgy csak szimpla barátság van köztetek vagy van valami
más is? - kérdezte egy csaj Johntól.
- Csak barátság. Kiskorunk óta ismerjük egymást és jó
barátok lettünk. Ne gondoljatok semmire, olyanra! - mondta mosolyogva John.
Ismerős volt az a csaj. Valahol már láttam.
- Ő egy híres cég főnökének egy lánya! Nem csak reklámozásra
kellettek neki? - kérdezte ugyan az a csaj. Tudom, hogy ki ő. Egy újságíró.
Csak ők kérdeznek ilyen hülyeségeket.
- Dehogyis! Barátok vagyunk és kész. Nincs köztünk semmi. De
tényleg! - vigyorgott John. A csaj tovább kérdezősködött, de nem figyeltem.
Igaza volt Johnnak. Tényleg nyilvánosságra kéne hozni a kapcsolatunkat. Rosszul
esett, hogy csak a barátjának vallott engem. Letagadott, mintha nem lenne
köztünk semmi.
- Ez a csaj kikészít! - lépett mellém Vanessa.
- Engem is! - motyogtam.
- Hallod most mi a baj? - kérdezte. Nem válaszoltam. Egész
úton csöndben voltam. Mikor megérkeztünk a fagyizóba a rajongók eltűntek.
Fellélegeztem. Éreztem, ahogyan elmúlik a nyomás a szívemről. Lettem Codyt az
egyik asztalhoz majd rendeltem öt kelyhet. Kivittem az asztalunkhoz majd
leültem. Nem szóltam semmit. Kedvtelen voltam. Egy senkinek éreztem magam.
Teljesen felesleges és egy semmire való vagyok. Összeszoruló torok és a könnyek
kínoznak. Utoljára akkor éreztem így magamat mikor felléptem a gimiben.
- Azt kérdezték, hogy miért nincs köztünk több mint
barátság?! - hajolt a fülemhez John. Ránéztem majd tovább kavargattam a már
megolvadt fagyimat.
- Mi a baj, édes? - állította le a kezemet John.
- Semmi! Nincs semmi. - mondtam lassan, mint egy beszívott
narkós. Az én hibám, hogy így bánik velem. Lehetnék most akár a középpontban
is, ha engedtem volna, hogy bejelentsük. De nem. Hülye vagy Jenna! Edward és
Vanessa elvannak. Lelehet olvasni róluk, hogy együtt vannak és hogy szikrázik
köztük a levegő. Miért is mondtam azt, hogy majd később? A telefonom csörgése
zavart meg. Ismeretlen szám volt. Felálltam majd elsétáltam a mosdók felé.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia, lányom! - szólt bele apa.
- Oh, szia apa!
- Csak annyi akarok, hogy nem tudnátok még estig vigyázni
Codyra? - kérdezte. - mert készülőben van a második tesó és...
- Jó, ezt nem akarom hallani! Majd gyertek érte! Jó
szórakozást. - mondtam majd kinyomtam a telefont. Még a saját szüleimmel is
bunkó vagyok. Mi van velem? Ennyire megviselt, hogy John csak otthon az enyém?
Olyan mint egy szakítás. Sőt rosszabb.
- Hova menjünk? - kérdezte John.
- Még nem ettem meg a fagyimat! - ültem le az asztalhoz.
- Azt meg akarod enni? - kérdezte.
- Én így szeretem! - kezdtem el kanalazni a fagyit.
- Elég fura kajákat szoktunk enni, de ilyet még nem ettünk.
- mondta Edward. Nem figyeltem rá csak ettem. Levettem a kabátomat. Eléggé
felmelegedett az idő. Miután végeztem elmentünk egy közeli játék bazárba. Cody
teljesen megőrült. John és Edward is csatlakozott hozzá. Ugráltak egy
trambulinon, majd áttértek egy labda barlangba. Edward úgy fetrengett benne, mint
egy kutya a sárban. Cody és John elmentek játék kocsizni. Vanessa és én csak
néztük őket.
- Jenna, ti Johnnal mióta vagytok együtt-együtt? - kérdezte.
- Úgy egy hete. Miért? - kérdően nézett rám.
- Ezekszerint John nem veszi komolyan a házasság utáni
szeretkezést! - mondta. - Edward teljesen lelombozódott, mikor John
büszkélkedett neki!
- Hogy mit csinált John?
- Igen jól hallottad! Edward azt mondta, hogy még ráérünk
ezzel, és hogy nem akarja elhamarkodni. - mondta.
- De ti nem titkoljátok a kapcsolatotokat. - csúszott ki a
számon. Végül is az én hibám. Én nem akarom, hogy a nagy nyilvánosság előtt
legyünk egy pár. - John szeretné, hogy nyilvánosságra hozzuk de én nem! Félek
az egésztől.
- Nekünk ezen nem kellett sokat gondolkodni. Mi már a
kamerák előtt smaciztunk elsőnek.
- Szóval ti voltatok azon a cikken? - néztem rá tátott
szájjal.
- Igen! Véletlen volt, de nem tagadtuk. - mosolygott
Vanessa. Az a szemét Gabi meg azt mondta, hogy John van valami másik csajjal.
- És amúgy minden rendben van köztetek? - kérdeztem.
- Igen. Jól vagyunk, jól kijövünk és Edward már egyszer
kétszer rám indult, de visszafogta magát. - mosolygott. Beszélgettünk majd.
Elmondta, hogy mennyire aranyosan bújik hozzá esténként, és hogy milyen sok
ajándékot vett már neki.
És nekik jó mert alig találkoznak. Mi Johnnal mindig együtt
vagyunk. Lehet nem ártana egy kis szünet. Már este hat volt. Észrevettem, hogy
van egy görkori pálya is. Régen volt már a lábamon. Felrángattam Vanessát majd
elmentünk oda. Kikértem egy görkorcsolyát, majd felszenvedtem Vanessára is. Félénken
léptem a pályára. Nem volt túl nagy, de túl kicsi sem. A korlát mellett mentem
végig, majd ellöktem magamat. Elsőre ment, de túl bizonytalannak tűnt. Vanessa
még mögöttem szerencsétlenkedett.
- Segíts már! - nevetett. Visszagurultam hozzá, majd
felhúztam a földről.
- Béna vagy. - nevettem. Olyat rántott rajtam, hogy én is
elestem. - na meg szemét! - mosolyogtam. Szerencsétlenkedtem egy ideig mire
rájöttem, hogy a korlát mellett könnyebb felállni. Négykézláb másztam el odáig.
- Segíthetek, hölgyem? - nyújtotta a kezét John.
- Egyedül is menni fog! - álltam fel. Rajta is görkori volt.
Rálépett a pályára majd úgy ment, mint a profik.
- Egyedül is megy? - suhant el előttem.
- Rájöttem, hogy mégsem! - indultam el utána. A kanyarban
értem utol. Mögé gurultam és meglöktem.
- Nem fog sikerülni! - kanyarodott el, majd mögém jött. - szexi
voltál négy kéz láb! - karolt át. A fejét a vállamra rakta.
- John, még valaki meglát! - feszítettem le a kezemet az
oldalamról.
- Hát, jó! - gurult el. Körbe-körbementünk a pályán. John
produkálta magát, mint mindig. Vanessa és Edward aranyosan kézen fogva mentek
együtt. Irigylem őket. Minden olyan jó és szép körülöttük. John és én köztem
meg tényleg nincsen semmi. Se kapcsolat, se ruha.
- Min gondolkodsz? - kérdezte John. Előttem ment hátra felé.
- Azon, hogy mikor esel el! - mosolyogtam.

- Oh, bocsi! - térdelt le mellém. Cody hangosan nevetett. -
jól vagy? - seperte ki a hajamat az arcomból.
- Asszem! - ültem fel.
- Ilyet se látni mindennap. - állított fel. Próbáltam
letaszítani a földre, de nem ment. Olyan, mint egy kőoszlop. Visszaadtam a görkorcsolyát
majd leültem Cody mellé. Megvártam míg kiszenvedik magukat és sírásba nevetik
magukat egymáson. Felkaptam Codyt és kisétáltam a játékbazárból.
- De még csak most jöttünk! - mondta Cody.
- Egész délután itt voltunk. Olyan fáradt vagy hogy nem is
tudod hol vagyunk! - mondtam. Már este hét volt hideg és sötét. Amíg vártam
rájuk Cody elaludt. Elég nehéz volt és a lábaim sem bírták már magas sarkúban.
- Végre, hogy itt vagytok! - mondtam halkan.
- Frank most hívott! Mindjárt itt vannak Codyért. - mondta
Vanessa. Ahogy kimondta egy kocsi lassított mellettünk. Kiszállt apa majd
kivette a kezemből Cody, majd beültette őt anya ölébe.
- Köszönöm! - puszilt homlokon apa. Kiskoromra
emlékeztetett, mikor oviba mentem. Minden reggel hamarabb elment dolgozni, mint
én az oviba. Akkor keltem mikor ő indult. Mindig homlokon puszilt mielőtt
elment.
Beszállt a kocsiba és elment. Vanessa és Edward kézen fogva
mentek előttünk. Meredten néztem összekulcsolt ujjaikat. Miközben azon
gondolkodtam, hogy miért nem akarom nyilvánosságra hozni a kapcsolatunkat John
eltűnt mellőlem. Megálltam majd megláttam őt egy kirakatot bámulva. Oda
sétáltam hozzá. A kirakat nem is egy kirakat volt. Egy CD bolt. Ahol elsőnek
találkoztunk személyesen.
- Néha úgy lennék én is rendes ember! - motyogta. Szavait
alig lehetett érteni. - néha vágyom a reflektorfényre. Néha nem tudom, mit
akarok. Néha lennék egyszerre társaságban és egy csendes házba kuporodva
magányosan. - nézett rám. Nem értettem miért mondja ezt nekem.
- Néha én is így érzek, de aztán elmúlik! - fogtam meg a
vállát. Mintha meg sem hallotta volna folytatta tovább.
- Mindig is szerettem volna olyan híres lenni, mint Britney
Spears vagy Justin Timberlake. De ez néha már túl sok. Nem tudom mi történik
velem. Lehet ez egy átmenet az életemben, de lehet nem fog elmúlni. Vagy depressziós
leszek. Szeretem a titkolózást, de nem szeretek hazudni és letagadni embereket.
- nézett a kezére. Valamit szorongatott. - nem akarok olyan kapcsolatban lenni
a rajongókkal, hogy túl közel, de azt sem, hogy nem engedem őket a közelembe!
Néha már tényleg túl sokak és túl sokat akarnak tőlünk. De én csak egyet
akarok. - fordult felém. - szeretném, ha ezt elfogadnád tőlem és hordanád! -
nyitotta széjjel a kezét. Egy ezüst nyaklánc lógott ki belőle. - a J jelképez
engem és téged! - kapcsolta szét a nyakláncot. Felfogtam a hajamat és felrakta
a nyakamba. – most már tudom mit akarok. – nézett a szemembe. – csak téged!
Benned minden meg van amire nekem szükségem van. Szép vagy és csinos, de tudod,
hogy nekem nem a külső számít. Átérzem, amit érzel. És azt érzem, hogy nem vagy
túl boldog! – fogta meg a kezemet. Lefelé néztem. Nem akartam elárulni, hogy mi
nyomja a szívemet. – Elárulnád, hogy mi a baj? – kezét az állam alá rakta és
felemelte a fejemet. – bármit elmondhatsz! – nagyot nyeltem majd belekezdtem.
- Igen, igazad van. Nem vagyok túl boldog! Szeretném, ha az
emberek tudnának a kapcsolatunkról, de félek is. Rosszra gondolok. A legrosszabbra.
Félek, hogy kettőnk közé állnak és zaklatni fognak. Irigykedve nézem Edwardöt
és Vanessát. Olyan jól megvannak nyilvánosan és… - tette az ujját az ajkaimra.
- A rajongók akikkel ma beszéltem, mind azt hitte, hogy több
van köztünk, mint barátság. És szeretnék, hogy jöjjünk össze. Mert szerintük
összeillünk, és szerintem igazuk van! – mosolygott.
- És a többiek? – kérdeztem.
- Ugyan már! Kit érdekel, hogy mit gondolnak? – vonta meg a
vállát. – engem csak te érdekelsz. – nyomta a homlokát a homlokomnak, a kezemet
a szívére tette. – és megemlítették a kiszívott nyakamat, amit lezártam azzal,
hogy megcsípett egy pók és én leszek Spiderman! – mosolygott. - és szívesen
megmentelek a gonosztól! – mondta. Abban a pillanatban kirázott a hideg.
so...ezt a kisregényt melyik magyar órán írtad? xD olyan esemény dús, és olyan ÁH! ez az együtt-együtt :$ na érted! na de mr andrews, második testvért gyártanak csak úgy? ejjhe :D folytatást!
VálaszTörlésHi ya! :D
VálaszTörlésJenna tuti, hogy terhes! 100%-ig biztos vagyok benne. :D
Én imádom, hogy titokban nyomatják a kapcsolatot. :D De ha bejelentik, elfogadom. :D Szeretném, hogy ilyen boldogok maradjanak, és ha ez az ára,jobb ha bejelentik. :) A rajongók tudnak cukik is lenni. Oké, ez egy Jedhead-nél nagy szó, de vmennyire tudnak cukik lenni. :D
Annyira cuki ez a Cody gyerek. :) Meg kell zabálni! :) ^^ És imádom, ahogy John gyerekeskedik. Annyira édes és annyira Jedward! :D
Sajnáltam Jennát, amikor szomorú volt, de szerintem ezek a hangulatingadozások is a terhesség jelei. :P Miért érzem úgy,hogy itt lesz valamiféle bonyodalom? :P Btw, én imádnám! :D Ahogyan azt is imádom, hogy Jenna szülei ilyen indiszkrét módon beavatják a lányukat a szexuális életükbe. :D Lol.^^ Jenna papa karaktere nagyon szimpatikus nekem!
Azért, bevallom, egy kicsit csalódtam. :( Azt hittem, hogy nem nyakláncot, hanem eljegyzési gyűrűt ad John. :D Oké, még be sem jelentették a kapcsolatot, meg minden, de az vesse rám az első követ, akinek nem fordult meg a fejében! :D Jól átvertél, amikor John az ékszerboltan elgondolkodott. :D Szép húzás volt, ügyes csavar! ;)
Sieeeeessss nagyon az új résszel és gyere hozzám komizni! :D :P :D :)
Puszi, meggiee
John baba, John baba, salalaaa xDD
VálaszTörlésSzóóóóval, nekem Cody a kedvencem, haláli a kiskölyök :DD
Jelentsék be, és legyen happy mindenki! :D
Bár tudom, hogy megcsavarod a szálakat és valami bonyodalom következik! :D
Na, igyekezzé' !! :DD csók!!