35. fejezet: Reggeli meglepetés

Mikor reggel felébredtem finom rántotta illat csapta meg az orrom. A hátamra fordultam majd nyújtóztam egyet. Nem volt rajtam semmi a pihe puha takarómon kívül. Fura hangot hallottam az ágy végéből. Gondoltam, hogy John az. Felültem és egy szőke fejet láttam meg az ágy végében nevetgélni.

- Te mit keresel itt? - rántottam magamra a takarót.

- Csak fel akartalak ébreszteni! - jött közelebb Cody.

- Az nem baj. Csak most menj ki! - mutattam kifelé. Nem akartam elküldeni, de nem szeretném, ha meztelenül látna.

- Oké, megyek! - hajtotta le a fejét majd elindult kifelé.

- Majd játszunk egy jót! - bíztattam. Megvártam míg kimegy majd elkezdtem felfelé öltözni. Mikor felöltöztem megágyaztam majd megfésülködtem és elindultam kifelé.

- Háhá! Hát kész vagy! - rohant felém Cody a nappali felöl.

- Miért mit hittél, hogy évekig készülök? - emeltem fel őt. Mindig is imádtam a gyerekeket.

- John, azt mondta, hogy sokáig kell várni rád! És azt is, hogy szólítsalak cicámnak! De ezt nem értettem, hogy miért. - magyarázta. A konyha felé indultunk, az illat forrásához.

- John, nem tudja, hogy mit beszél! - mondtam.

- És azt mondta, hogy majd elmegyünk fagyizni meg a parkba, hárman. - fogdosta a hajamat. Még csak pár perce vagyunk kettesben, de azt hiszem megtaláltam az új szerelmemet.

- Na és milyen fagyit vegyünk neked? - léptem be a konyhába. John gondosan sütögette a rántottát.

- Olyan jó nagyot! Meg finomat. - mutogatott. Letettem Codyt majd John mellé léptem.

- Szia, cicám. - kacsintott rám.

- Jó reggelt! - adtam egy puszit az arcára. Kicsit szúrt a borostája.

- Inkább jó napot. Már kilenc óra van! - mutatott az órára.

- És az óta nem borotválkoztál? - dőltem neki a pultnak.

- Szakállat növesztek. Olyan lesz, mint a hajunk szokott lenni! - kapcsolta ki a gáztűzhelyt.

- Ááá KAJA! - szaladt ki a konyhából Cody.

- Erre vágytam! - lépett elém John, majd egy hatalmas nagy puszit adott az ajkaimra.

- Sunyi vagy, seggfej! - suttogtam a fülébe. Megfordultam majd a tányérokért és villákért nyúltam a szekrénybe.

- Még mindig az vagyok? - dörgölte bele az orrát a hajamba.

- Ez még szép! - mondtam majd elindultam kifelé.

- Jól van, te vadmacska! - csapott a fenekemre egy hangos morgás kíséretében. Hátra pillantottam és kaján vigyorral az arcán vizsgálta a hátsó felemet. Ringatni kezdtem a csípőmet, majd megálltam az ajtóban.

- Jó műsor volt Mr. Grimes? - tettem a kezemet az ajtóra, mint egy pózoló modell.

- Nagyon is. Megismételhetné az asztal irányába is! - mondta, majd megfogta a serpenyőt és elindult utánam. Nem csináltam mást csak ringattam a csípőmet.

- Na végre! - dörzsölte össze a kezét Cody.

- Ha John nem szerencsétlenkedik már rég meg is ettük volna! - tettem le a tányérokat az asztalra.

- Nem is tudom ki aludt ilyen sokáig?! Beteg vagy? Vagy mi a baj? - tett egy adagot a tányérra. Oh John, már megint kezded?

- Nem is tudom ki nem hagyott aludni? - tettem Cody elé a tányért.

- Ne fogd már rám! - ült le az asztalhoz John.

- Kire fogjam? A nyuszira?  - tettem egy adagot a rántottából a tányéromra.

- Igen, a nyuszi volt! Engem is zavart, hogy mindig cincogott! - mondta. Imádok Johnnal hülyeségből veszekedni.

- A nyuszi nem is cincog! - tette hozzá Cody.

- Igaza van! Csak te nem hagytál aludni! - raktam a számba egy kisebb adag rántottát. Ízlelgettem egy ideig, de teljesen más volt mint az enyém.

- Hű de sós! - nyámmogta Cody.

- John, nem tán szerelmes vagy? - csaptam a vállára, aztán én is megéreztem azt a bizonyos ízt.

- Ráadásul nem is kicsit! - köhögtem.

- Nem vagyok szerelmes! - hajolt közelebb hozzám. Nem tudom, hogy csinálja, de olyan mintha komolyan mondaná.

- Tényleg nem? - kérdeztem gúnyosan.

- Nekem ez nem kell! - mondta Cody.

- Van gabonapehely és tej a hűtőben! - mondtam Codynak miközben végig John szemébe néztem.

- Egy kicsit sem! - hajolt még közelebb hozzám.

- Akkor megnyugodtam! - mondtam majd John a homlokát a homlokomnak nyomta.

- Fúj! - hallottuk Cody hangját. - anyuék is mindig ezt csinálják! - ült le az asztalhoz.

- Tényleg és anyuék hol vannak? - egyenesedtem ki.

- Elmentek. Azt mondták, hogy majd jönnek! - mondta teli szájjal Cody.

- Bementek a céghez elintézni pár papír munkát. Addig a miénk. - mondta John. Nem tudom mi olyan elragadó az arcában, de elidőztem rajta egy ideig. Azok a csorba fogai. A hegek amit Edward ejtett rajta. A telt alsó ajka. Ha tehetném, egésznap csak csókolnám és ízlelném. Egyszerűen tökéletes.

- Jóóó reggelt! - nyújtózkodott Edward az asztal mellett.

- És akkor én alszok sokáig! - álltam fel. Megfogtam a serpenyőt és elindultam a konyha felé.

- Hová viszed? - kérdezték egyszerre az ikrek.

- Valami jó kaját csinálok a sóbánya helyett! - fordultam vissza.

- Még nem ettünk belőle! - mondta John.

- Hát tessék, de hozok vizet! - tettem vissza a serpenyőt az asztalra. Edward azonnal neki esett. Nem látszott rajta, hogy nem ízlene neki.

- Ez egy kicsit sós Jenna! - nézett rám Edward.

- Hogy én? Nem én csináltam!

- Én voltam! - mondta teli szájjal John.

- Ja hogy te. Hát ez isteni. A többihez képest! - tolt még be vagy három villával a szájába Edward a rántottából.

- Miért milyen volt a többi? - kérdezte Cody.

- Kicsit fekete, néha csak sóból állt, de én csináltam. - vigyorgott büszkén John.

- Háh, még egy rántottát sem tud megcsinálni! - indultam nevetve a konyhába. Szerencsére volt még tojás. Összeütöttem pár darabot majd pár perc alatt kész is voltam.

- Inkább ezt egyétek! - vettem el előlük a tányérokat.

- Nézhetek TV-t? - kérdezte Cody. A kanapéhoz kísértem majd bekapcsoltam neki a tévét a mese csatornára. Pár percet töltöttel el vele. Megnéztem, hogy mit adnak manapság a gyerekeknek. Egy szenilis, idegbajos LSD-s bélyeget nyalt, nem normális dinoszaurusz ugrált benne. Meguntam mikor harmadjára ugrált a el a kamera előtt. Felálltam majd megcéloztam az asztalt. Alig volt a tányérokon valami. Mind ketten a hasukat fogdosva dőltek hátra a széken.

- Ez mind belétek fért?

- Mindjárt kijön! - fogta be a száját Edward.  Összepakoltam a tányérokat és a serpenyőket majd elindultam a konyha felé. Beleraktam őket a mosogatóba és vizet engedtem rájuk. Már majdnem belenyúltam mikor megállítottak.

- Megettük előled a rántottádat! - lépett be a konyhába John és Edward lehajtott fejjel.

- Nem számít! - legyintettem, majd elzártam a vizet.

- De számít! Nem eszel rendszeresen. És most meg miattunk nem ettél...- kezdte John.

- És lelki furkánk van! - folytatta Edward.

- Szóval elmész megmosni a bájos tested közben mi csinálunk valami meglepetést. - hadarta John. - de ne öt percig, mint a múltkor! - lépett mögém.

- A három pasi egy házban főz egy csajnak reggelit. - mondta Edward.

- Ebédet! - helyesbített John.

- Teljesen mindegy! - rázta a fejét Edward.

- És Vanessa? - kérdeztem.

- Az aaa izé! - kezdte Edward. - szóval nincs itthon. Elment az egyetemre. De ez más tészta!

- Na irány fürdeni! - tolt kifelé John.

- De én...

- Semmi de! - lökött ki az ajtón. - aztán jó forró és relaxáló fürdőt vegyél, hogy aztán egy jó nagyot sőt még nagyobbat szeretkezzünk. - suttogta. Már a gondolattól is feláll a szőr a hátamon.

- Ahhoz neked sem ártana megfürdened! - léptem el tőle.

- Majd annak is eljön az ideje! - mondta. Elindultam a fürdő felé. Közben azon gondolkodtam, hogy milyen szakács tudásuk lehet. Johnból nem nézek ki sok mindent, a rántottából kiindulva. De Edwardből sem. Talán belőle egy kicsit többet, hisz teljesen más, mint a bátyja ahhoz képest, hogy ugyan úgy néznek ki! Megnyitottam a csapot majd teli engedtem a kádat forró vízzel. Lassan vetkőztem le, hogy minél több időt adjak nekik.

- Lassabban nem tudnál? – hallottam John hangját.

- Te nem főzőcskézel? - fordultam felé egy szál fehérneműben.

- Hű ez most emlékeztet egy bizonyos pillanatra! - jött közelebb.

- Ne indulj rám, mert nem lesz kész a kaja. - mosolyogtam.

- Nem állt szándékomban! - jött még közelebb. - csak meg akarlak egy kicsit szeretgetni! - ölelt át, majd a nyakamat kezdte puszilgatni.

- John, ne! - toltam el magamtól. Gonoszan rám nézett majd csókolni kezdett. Keze a hátamat simogatta. Ha tehettem volna, letámadnám, de ő utasított, hogy vegyek egy forró fürdőt! Tolni kezdtem az ajtó felé. Közben éreztem, hogy kikapcsolja a melltartómat.

- Ezért még kapsz te ringyó! - húzódott el tőlem majd kilépett az ajtón. Már megint kezdi. Most már tudom, hogy hülyeségből csinálja. Bemásztam a fürdőkádba majd relaxálni kezdtem, ahogy John ajánlotta. Hátra dőltem, becsuktam a szememet és élveztem, ahogy forró víz simogatja a bőrömet.

- Jól fekszel? - kérdezte John.

- Te már megint itt vagy? - kérdeztem. Kinyitottam a szememet, majd láttam, hogy a tükör előtt áll. Azonnal a formás fenekére tévedt a szemem.

- Mit csinálsz?

- A Jedward Style-t! - nézett engem a tükörben. - olyan erotikusan fekszel ott! - harapott az alsó ajkába.

- Inkább főzzél, ne perverziózz! - hunytam le a szemem.

- Inkább relaxálj, és ne hogy úgy járj, mint Britney Spears az Everytime-ba. - hadarta és utána kiment.

John szemszöge:

Miután kiléptem a fürdőből egy utolsó pillantást vetettem Jennára. Olyan szexisen feküdt ott. Legszívesebben csatlakoztam volna hozzá. De főzünk neki Edwarddel, hisz a Vanessa szerint nem eszik rendesen. Ha eszik is valamit csak egy szendvicset vagy péksüteményt. Ez nem normális, ezért valakinek gondoskodnia kell róla. Vanessa nem tud, mert suliba jár. Én és Edward pedig még pár napig ráérünk. Beleszokatjuk a jóba.

- Edward elmegyek pár cuccért a pizzához! Vigyázz Codyra! - veregettem hátba. Cody is eljöhetne velünk, de most bárki felismer az utcán.

- Hozzál banánt! - mondta Edward miután kiléptem az ajtón.

Fél óráig kanyarogtam a szupermarketben, mire rá jöttem, hogy mit is kellene vennem.

- Ő nem az egyik Jedward? - hallottam a pár méterre mellettem lévő két csaj hangját. Éppen a pizza krémet kerestem.

- De igen ő az! - mondta izgatottan a másik csaj. Gratulálok! Még ilyen hajjal sem ismernek fel! Mintha nem hallottam volna meg úgy kerestem tovább a pizza krémet.

- Ő Edward!

- Nem, ő John.

- Ő Edward!

- John! - egyre hangosabban és hangosabban veszekedtek. Idegesített, hogy nem találom azt a krémet.

- John vagyok, de meg tudnátok mondani, hogy hol találom a pizza krémet? - álltam melléjük a bevásárló kocsival. Tátott szájjal néztek rám, majd mind ketten másik irányba mutattak.

Jellemző! Csípem, mikor meglátnak, és csak bámulnak. Ahelyett, hogy leszólítanának. Azt várják, hogy mi menjünk oda képet csinálni velük és autogramot adni nekik? Hát még mit nem!

Elmentem mellettük majd tovább kerestem a krémet. Már minden megvolt csak az nem. Körbe-körbe jártam az egész üzleten. Betértem az édességekhez. Gabonapehely, csoki, cukor, rágó és miegymás. Cody magyarázott valamit az olvadós cukorról. Vettem neki pár zacskóval valamelyikből.

Már dél van és nincs pizza krém. Egy másik boltban keringtem körbe-körbe. Mikor megtaláltam vagy harminc darabot vágtam a kosárba. Kifizettem majd távoztam. Furán nézett rám az eladó. De most ez a Jedward, őrültek vagyunk. Miután elhagytam a bolt környékét egy ékszerüzlet kirakatánál megálltam. Nyakláncok, karkötők, fülbevalók, gyűrűk és még más méregdrága ékszerek. Megakadt a szemem egy gyönyörű ezüst, gyémánt berakásos gyűrűn. Elgondolkodtam rajta. Már elég rég óta együtt vagyok Jennával. Elég komoly a kapcsolatunk. És épp itt lenne az ideje nyilvánosságra hozni. Ő életem nője. Bármit megadnék neki. Imádom a szemét, az angyali mosolyát. A hisztijeit. Bármit elviselek tőle, csak ő legyen. Besétáltam az üzletbe és elragadott a látvány. Ezer meg ezer ékszer volt még bent.

Mikor haza értem Edward leordibálta a fejemet hogy hol voltam.

- Nem találtam a pizza krémet. - pakoltam le a konyhába.

- Persze! - jött utánam Edward.

- Cody, hoztam azt a cukrot! - kiabáltam.

- SZUPÍÍ! - rohant be a konyhába, majd kikapta a kezemből aztán elszaladt.

- És Jenna?

- Nem láttam! - vonta meg a vállát Edward. Azonnal bepánikoztam. Mi van, ha elaludt a kádban és belefulladt?

- Te úristen! - szaladtam a fürdőszobába. Már nem volt ott. Nagy kő zuhant le a szívemről. Bekopogtam a szobájába majd benyitottam. Angyalian aludt az ágyban. Közelebb sétáltam hozzá majd arcon pusziltam.

- Már kész a kaja? - motyogta.

- Még folyamatban! - sepertem ki a haját a szeméből. - amúgy minden rendben?

- Igen, miért? - ült fel.

- Mert nem eszel, és mindig alszol. - ültem mellé majd átkaroltam.

- Hidd el, hogy farkas éhes vagyok. Csak az elmúlt pár nap nagyon húzós volt. És alig bírtam enni és aludni. - bújt hozzám. - plusz múlt éjjel te sem hagytál aludni!

- Jó, egy kicsit rád indultam! - mosolyogtam. Emlékezetes egy este marad.

- Egy kicsit nagyon. Négyszer csináltuk az éjjel. - mondta.

- Volt az öt is! - javítottam ki.

- Na, akkor? - nézett rám. Szemei csillogtak. Mindent le lehetett olvasni belőlük.

- Jó bevallom, hogy az én hibám is. De mit tehettem volna? Nem bírtam leállni!

- Például nekem esel hatodjára is! - mászott rám. - kibírtam volna. - csókolt meg. Mindent elárult a gyengéd, de mégis vad puszijával. Akar engem. Az egész testemet érezni akarja. De még nem is sejti mit vettem neki…