34. fejezet: Békülés felsőfokon!

Másnap reggel nem a saját ágyamban keltem fel, sem az irodában ahol John nekem esett.

- Jó reggelt édes! - puszilt homlokon John.

- Neked is. De, hogy kerültem ide? - nyújtózkodtam.

- Elaludtál a kanapén az irodában. Én meg idehoztalak. Saját kezűleg öltöztél fel majd visszafeküdtél és elaludtál. Aranyos voltál. - mosolygott.

- Dereng valami. - bújtam hozzá. Ráhajtottam a fejemet a meztelen mellkasára majd simogatni kezdtem a hasát.

- A szomszédos hotelben vagyunk! - simította végig a hajamat majd az oldalamat.

- Ne csináld ezt, kérlek! - néztem rá.

- Miért is? - húzta el a kezét.

- Kiráz tőle a hideg! - hajtottam vissza a fejemet a mellkasára majd a hasam egy nagyot kordult.

- Uh, hallottad ezt? - ültem fel.

- Ki ne hallotta volna? Még a földszinten is!

- Meg tudnék enni egy egész lovat! - másztam ki az ágyból. John csak tovább feküdt az ágyban. Elmentem WC-re, de mikor visszamentem még mindig ott feküdt. Ez nem rá vall. Elég furcsa, máskor mindig letámad reggelente.

- Hol a ruha? - álltam az ágy mellé.

- Elvitte Vanessa. - motyogta maga elé. Most miért ilyen bunkó? Valami baja van, és nem mondja el.

- Aha. Értem. És mi a bajod? - kérdeztem, de nem válaszolt. - JOHN! - kiabáltam.

- Most miért ordítasz?

- Mert kérdeztelek, de úgy látszik nem vagy ma toppon! - indultam újra a fürdőbe megigazítani a hajamat. Azon gondolkodtam, hogy mi baja lehet. Soha nem volt még ilyen. Mikor visszamentem már az ágy szélén ült. Mögé másztam majd a füléhez hajoltam.

- Haragszol? - suttogtam.

- Nem. Csak bosszút állok, amiért elutasítottál! - nézett rám. Csak ez a baj? Hát jó legyen.

- Mikor utasítottalak el? - hajtottam a fejemet a vállára.

- Mindig ezt csinálod!

- Nem is igaz! - kezdtem puszilgatni a nyakát. Egy halkat nyögött majd elfordította a fejét. Azt hiszed, hagyom, hogy elutasíts? Apró puszikat adtam a vállára majd a hátát céloztam meg.

- Ne csináld ezt, kérlek! Kiráz tőle a hideg! - nyávogta. Felegyenesedtem, átöleltem, majd egy hatalmas puszit adtam az arcára.

- Ezt most komolyan hagyd abba! - állt föl.

- John, most mi van? Megvan a havid? Vagy mi? - dőltem el az ágyon.

- Hogy lenne már meg? Pasiból vagyok!

- Csak kár, hogy nem mutattad még meg, hogy tényleg abból lennél! - motyogtam. Húzom egy kicsit az agyát. Hátha észhez tér.

- Hogy mit mondtál? - kérdően nézett rám.

- Igen jól hallottad!

- Áh, mindegy! - indult a fürdőszoba felé. Megfogtam egy párnát és hozzávágtam. A fejét kapta el. Lassan megfordult majd gonoszan rám nézett.

- Ezt vegyem hadüzenetnek?

- Vedd, aminek akarod! - álltam fel az ágyon. - havibajos ribanc! - fogtam meg még egy párnát. Tudtam, hogy nem fogja hagyni magát. Lassan lehajolt a párnáért majd szaladni kezdett felém a párnával és ütni kezdett. Nem hagytam magam ezért a hátát kezdtem csapkodni a párnával.

- Nem vagyok ribanc! - ütött egy nagyobbat az oldalamra.

- Akkor egy ringyó vagy! - löktem arrébb.

- Ha én az vagyok, akkor te mi vagy? - kérdezte.

- Ezt most komolyan gondoltad? - szálltam le az ágyról.

- Ahogy hallottad! - dobta el a párnát.
- Mert szerinted mi vagyok? - kérdeztem. Most légy okos John. Egy rossz szó és neked annyi!

- Egy, egy, egy nő? Vagy talán egy csaj? De az biztos, hogy egy nagy ringyó vagy! - mondta. Azt hittem, hogy nem jól hallok. Még ha gúnyolódni akart se volt jó vicc. Felkaptam a cipőmet gyorsan felvettem, elvettem az éjjeli szekrényről a táskámat és elindultam kifelé.

- Most hova mész?

- Éhes vagyok! - dünnyögtem.

Miután kiléptem a hotelből gyalog indultam el haza. Egész úton Johnt szidtam. Még ha viccelt se volt túl jó. Tudhatná, hogy mindent komolyan veszek. Már csak pár saroknyira volt a ház mikor csörögni kezdett a telefonom. Nem vettem fel. Gondoltam, hogy John az. Sietni kezdtem hazafelé. Hogy gondolhattam, hogy Johnnal sokáig kibírjuk? Már öt hónapja együtt vagyunk, az már elég sok idő.

Mikor haza értem kivágtam az ajtót. Levettem a cipőmet közben belerúgtam az asztalba.

- Az istenit! - ordítottam el magamat, majd becsaptam az ajtót. Beljebb léptem és Edward állt elém.

- Szia! Minden rendben? - kérdezte. Csak legyintettem egyet majd elindultam a szobám felé. Megölné Johnt, azért amiért mondott, bár lehet, én vagyok olyan hülye, hogy mindent túlreagálok!

- Szia, Jenna! - köszöntöttek anyáék. Anyáék? Észre se vettem őket, hogy az ebédlő asztalnál ülnek a Grimes szülőkkel.

- Oh, sziasztok! - mentem tovább a szobámba, mintha itt sem lennék. Átöltöztem, összeszedtem magamat és csatlakoztam hozzájuk.

- Van valami ennivaló? - csatoltam fel a hajamat a konyhába menet.

- A hűtőben van! - mondta Vanessa. Hol máshol! Csináltam egy nagy szendvicset majd kimentem hozzájuk.

- Neked aztán van étvágyad! - mondta Susanna.

- Tegnap ettem reggelire egy kakaós csigát. Azóta semmit. Nagyon éhes vagyok, és ahogy elnézem ez nem lesz elég. - haraptam bele a szendvicsbe.

- Ezért kell rendszeresen enni! - tette hozzá anya.

- Szerintem te se ettél volna! - mondtam teli szájjal. - de honnan is ismerjük a Grimes családot? - néztem anyára majd újra beleharaptam a szendvicsbe.

- Még öt éves voltál mikor a szomszédjukba költöztünk és azóta jóba vagyunk. - mosolygott anya.

- És apu hol van? - nyeltem le az utolsó falatot a szendvicsből.

- Öhm nem tudom.

- És Cody?

- Edwarddel és Vanessával van. - mondta.

- Sziasztok! - puszilta arcon John Susannát. Nem bírtam rá nézni. Szenvedjen, ha ő sír amiért elutasítottam őt.

- Edward?

- Vanessa szobájában Codyval! - mondta Susanna. John elment, majd anyáék kérdően néztek rám.

- Ez mi volt? - kérdezte az idősebbik John.

- Ezt hívják szerelemnek! - álltam fel majd elvittem a tálat a mosogatóba, majd elindultam a szobám felé. Útközben beleütköztem John mellkasába. Nem néztem rá csak simán kikerültem őt és bementem a szobámba.

John szemszöge:

Miután kikerült sunyin néztem meg formás fenekét. Tudtam, hogy miért haragszik, de valamivel bosszút kell állnom és tetszik ez a stílus, hogy nem szól hozzám. Leültem a kanapéra és bambulni kezdtem kifelé a fejemből. Elgondolkodtam azon, hogy milyen a kapcsolatom Jennával. Azon kívül, hogy most nem szólunk egymáshoz elég jól megvagyunk. Sőt nagyon is jól.

- Hát John. Nem hittem, hogy ilyen hamar megkaparintod a lányom! - ült le mellém Frank.

- Én sem gondoltam.

- Hallom már becsempészted őt az ágyba. Mr. Lepedőakrobata. - mondta. A szemem elkerekedett. Nem gondoltam, hogy azonnal ezzel kezdi.

- De aztán remélem védekeztek. Nem akarom, hogy itt felcsináld aztán meg elhagyd, mert terhes. - mondta. A szemem egyre nagyobb és nagyobb lett.

- De hogy is. Nem hagynám ott, ha terhes lenne. De ez nem fog bekövetkezni! - mondtam.

- Helyes fiam! - veregette meg a hátam. - na de milyen az ágyban? - kérdezte. A szemem már kiesett a helyéről. Nem számítottam ilyen kérdésekre.

- Isteni! - válaszoltam.

- Mertél volna mást mondani! Olyan lehet, mint az anyja. Vad, de mégis gyengéd!

- És lelőhetetlen. - tettem hozzá.

- Ezt most, hogy értsem? - nézett rám kérdően.

- Múlthét szombaton kisem mozdultunk a szobájából. - mosolyogtam.

- Ez igen! Gondoltam, hogy olyan lesz az ágyban, mint én. - büszkélkedet. Beszélgettünk még pár szót. Elmondta, hogy legyek mindig nagyon gyengéd és hogy csak akkor durvuljak, ha ő akarja. Ha nincs kedve, akkor is van, csak azt akarja, hogy rá vegyem és hogy kanos legyek. Nem gondoltan hogy ilyen dolgokról fogunk beszélgetni. Frank elment, én pedig a Vanessa szobáját céloztam meg. El akartam mondani Edwardnek, hogy milyen perverzségeket mondott Frank. Mikor oda értem hangokat hallottam a szobából. Elmosolyodtam majd Jenna szobája felé fordultam. Halkan nyitottam be.

Jenna szemszöge:

Nem csináltam mást a szobámba csak a ruháimat raktam el a szekrénybe és összébb pakoltam. Nem is néztem a szoba másik sarkába. Vagy tíz bőrönd sorakozott egymás mellett. Gondoltam, hogy a Johné. Ide pakol a ringyóhoz. Gratulálok!

Hallottam, ahogyan kinyílik az ajtó.

- Azokért jöttél? - mutattam a bőröndökre.

- Nem!

- Akkor miért jöttél? - ültem le az ágyra.

- Csak úgy bejöttem a barátnőmhöz! - lépett közelebb.

- Persze. A ribancodhoz, esetleg! - dőltem hátra.

- Azt hülyeségből mondtam! - állt elém.

- Nem úgy hangzott! - sóhajtottam. Nem hallottam, hogy még a szobában lenne.

- Pedig nem az volt. - mászott felém. Semmi kedvem nem volt hozzá sem pedig a szexhez.

- John, ne! - fordítottam el a fejemet mikor meg akart puszilni.

- Pedig kvittek vagyunk! - suttogta.

- Pedig egy ringyó vagyok! - csúsztattam a kezemet a mellkasára.

- Igen, az vagy! Az én ringyóm. - hajolt közelebb.

- Engedj el! - ütöttem egyet a mellkasára.

- Soha! - hajolt még közelebb.

- Sikítani fogok!

- Érdekel is engem. - éreztem lehelete melegségét. Szívesen megcsókoltam volna.

- Engedj! - ütöttem meg többször is a mellkasát. Megfogta a kezemet és erősen a fejem mellé szorította őket.

- Mit akarsz? Megerőszakolni? - kérdeztem. Próbáltam kiszabadítani a kezemet, de nem sikerült. Ezzel csak még jobban feldühít, és jobban kívánom őt.

- John, engedj el! - utasítottam! Próbáltam ismét kiszabadulni a kezei közül, de nem sikerült. Löktem rajta egyet majd lefordult rólam.

- Boldog vagy? - ült mellém.

- Nem teljesen! - álltam fel, majd elindultam az ajtó felé.

- Mondtam már, hogy jó a feneked? - kérdezte. Megálltam majd felé fordultam.

- Mondtam már, hogy egy nagy seggfej vagy? És hogy örülnék, ha visszatérne az a jó fej, romantikus, kedves és őrült John Grimes?

- Legalább olyan jó seggfejem van, mint a te segged? A régi John itt van, csak szerelmes! - indult felém.

- És ebben a nagy mamlasz testben hol bújt el? - hátráltam. Egyre közelebb és közelebb jött hozzám.

- Öhm nem tudom... - kapta el a kezemet majd magához rántott. - talán itt? - tette a kezemet a szívére. Hevesen dobogott és ritmusosan.

- Talán? - néztem rá. - talán lecsúszott a gatyádba!

- Most miért vagy ilyen? - engedte el a kezemet majd a még közelebb húzott magához.

- Mert le ringyóztál!

- Te meg leribancoztál! - tette a kezét az állam alá. - és reggel mikor akciózni akartam veled elutasítottál!

- Csak hülyeségből volt! - fordítottam el a fejemet. Ha most nem talál ki valamit. Tényleg nem szólok hozzá soha többet.

- Amúgy minek annyi bőrönd? - csúsztattam a kezemet a nyakára.

- Szerdától indul a turné. - tolt a szekrény felé.

- Addig itt akarsz lakni?

- Nem csak én! - csúsztatta a kezét a fenekemre.

- De Edward az más! Nem szeretnék egy ribanccal egy fedél alatt lakni pár hétig!

- Pedig muszáj lesz! - nyomott neki a szekrénynek. - és ha esetleg örökre itt maradnék? Mit csinálnál?

- Azt már szeretném. Nem is. Inkább akarom! - mondtam majd csókolni kezdett. Megfogta a kezemet és a szekrényhez szorította őket. Közben vadul faldosta az ajkaimat, majd a nyakamra tért át. Imádtam, ha ezt csinálja.

- Ne csináld ezt! - ziháltam. Teljesen felizgatott a puszijaival.

- Talán kiráz tőle a hideg? - mormogta, majd elengedte a kezemet és a pólóm alá nyúlt majd lehúzta rólam.

- Nem, hanem teljesen felizgat! - tettem a kezemet a tarkójára és simogatni kezdtem azt. Kezét az oldalamra rakta és húzni kezdett az ágy felé. Az egyik kezemmel elkezdtem kigombolni az ingjét, de nem volt könnyű egy kézzel. Eltoltam magamtól, majd kérdően nézett rám. Megfogtam az ingjét és széttéptem rajta. Soha nem kívántam még ennyire őt. Teljesen bevadultam! Végig simítottam a mellkasát, majd az ajkainak estem. Az egyik lábamat a csípője köré fontam. Kezeim a hátát simogatták. Nem bírtam magammal. Áttértem a nyakára, majd a füle alatt kezdtem puszilgatni. Halk nyögések hagyták el a száját.

- Ezt már szeretem! - nyögte. Elhúzódtam tőle majd kérdően néztem rá. - most miért álltál le? - kérdezte. Két lábra álltam majd elkezdtem lerángatni róla az inget. Közben hülyén nézett rám.

- Mi az? Nem jön be ez a stílus? - löktem le az ágyra.

- Nagyon is bejön! Te vadmacska! - mért végig tüzes szemeivel. Kigomboltam a nadrágom és lassan húztam le magamról. Az alsó ajkába harapott és úgy nézett engem. Eldobtam a nadrágomat és felé másztam.

- Szóval vadmacska vagyok? Hmm? - gomboltam ki a nadrágját.

- Igen! Egy elég tüzes vadmacska! - nyögte. A farmerja már nagyon feszült rajta. Lehúztam róla és a hasát kezdtem puszilgatni majd felfelé haladtam. Mikor elértem a nyakához nagyokat szívtam rajta.

- Te jó isten! - nyögte. Kezét a hátamra csúsztatta majd kicsatolta a melltartómat.

- Rossz kisfiú! - hajoltam fölé. Vizsgálni kezdte az arcomat, majd végig simított rajta. A hajamhoz nyúlt és kivett belőle a csatot.

- Így sokkal jobb! - mondta majd átfordultunk. Ő volt felül. Mindig ezt csinálja. Megfogta a melltartómat és lehúzta rólam. A lábaim közé mászott és lassan húzta le rólam a bugyimat. Bejön a gyengesége, de miért pont most?

- Nem tudnál egy kicsit vadabb lenni? - suttogtam a fülébe. Kérdően rám nézett majd a nyakamnak esett. Lefelé haladt és a melleimet kezdte puszilgatni. Tovább haladt egészen az alhasamig, majd a belsőcombomat kezdte puszilgatni. Az egész testem beleremegett. Elidőzött ott egy ideig majd a nyelvével kezdett kielégíteni. Elsőnek fura volt. Aztán egyre jobb és jobb. Kezét a melleimre tette és markolászni kezdte őket. Hangos nyögések hagyták el a számat. Már közel jártam a csúcshoz mikor abbahagyta és újra a hasamat kezdte puszilgatni egészen a nyakamig.

- Elég vad voltam? - mormogta a fülembe, válaszolni se hagyott. Újra a magáévá tett...