30. fejezet: Happy day!

Reggel csodásan ébredtem a karjai között. Életem legszebb estéjén vagyok túl, amit soha nem fogok elfelejteni. Egy puszit adtam az ajkaira majd kimásztam az ágyból. Megkerestem a bugyimat és a melltartómat. Felvettem őket majd megbotlottam John szupermenes pólójába. Magamra vettem és elindultam a konyha felé. Farkas éhes vagyok. Még jó hogy a fagyasztott kaják nem romlanak meg olyan hamar. Kivettem egy már előre elkészített panírozott fasírtot. Kevés olajat öntöttem egy serpenyőbe majd meg vártam míg felmelegszik és neki álltam sütni. Párperc alatt kész volt. Hallottam, ahogyan csukódik a szobám ajtaja. Kiraktam az utolsó darabot a tányérra majd elindultam az asztal felé. John akkor lépett ki a fürdőből a szupermenes boxerében.

- Jó reggelt. - tettem le a tányért az asztalra majd elindultam felé.

- Szia. - mondta álmosan majd megölelt és egy puszit adott az arcomra.

- Egy kicsit megijedtem. - ült le az asztalhoz.

- Miért? - indultam késért és villáért a konyhába.

- Hogy nem vagy mellettem. Majd egy finom illat csapta meg az orromat. Gondoltam, hogy csak te csinálhatsz reggelit. - mosolygott. Visszamentem hozzá majd leültem vele szemben.

- Hülye lennék, ha elhagynálak. - néztem mélyen a szemébe. A jobb kezét fogdosta.

- Mit csináltál? - nyúltam a kezéhez, de elrántotta. Kérdően néztem rá.

- Semmit. - látszik, rajta hogy hazudik.

- Na persze hagy nézzem. - nyúltam ismét a kezéért. Most nem rántotta el. Lágyan megfogtam majd forgatni kezdtem. Meg volt egy kicsit duzzadva.

- Szóval mit csináltál? - kérdeztem újból. Elrántotta a kezét és lefelé kezdett nézni, mint egy gyerek.

- John! - nyúltam az álla alá. - nekem bármit elmondhatsz! - emeltem fel a fejét. De semmi reakció.

- Jó hát ha nem hát nem. - húztam vissza a kezemet, majd szétvágtam az egyik fasírtot.

- Amúgy tegnap te is rám ijesztettél! - tettem a számba a fasírtot. John kérdően nézett rám.

- A parkba mikor Mattal beszélgettem. Aztán meg követni kezdtél. - nyámmogtam. - jól meg játszottad magad. Azt hittem, hogy Tom az. - mutogattam.

- Ő volt az. - sütötte le a tekintetét. Megállt az idő, a kezemből kiesett a villa.

- Vele volt egy kis összetűzésem. - nézett rám. Lassan nyeltem le a fasírtot, ne hogy megakadjon a torkomon.

- És a kezed bánta? - megvetően néztem rá.

- Végül is igen. De nem vészes. - nézegette a kezét.

- De ezt hogy nem vettem észre? - könyököltem az asztalra.

- Tegnap még nem volt megdagadva. De ha nem vagyok ott akármit csinálhatott volna veled. Akár azt amit az este csináltunk csak akaratlanul. Azaz erőszakosan. Soha nem bocsátottam volna meg magamnak. Inkább eltöröm a kezem, mint hogy bármi bajod történjen. - könnyes szemmel néztem tökéletes arcát. Tényleg megtesz értem mindent. Nagyot nyeltem majd mélyen a szemébe néztem. Felállt, majd én is követtem őt. Lesepert mindent az asztalról, áthúzott fölötte és vadul csókolni kezdett. Kilépkedtünk az asztaltól és forrón kezdtünk csókolózni. Kezem a tarkóját simogatta. Tolni kezdett a kanapé felé közben lehúzta rólam a pólóját. Átgurultunk a kanapé háttámláján. Én voltam felül. John telefonja csörögni kezdett.
- Ne vedd fel! - haraptam az alsó ajkába.

- Muszáj lesz. - ütögette meg a hátamat hogy száljak le róla. Elindult a szobám felé. Olyan formás feneke van. Nyál csorgatva néztem a hátsó részét míg be nem ért a szobámba. Ledőltem a kanapéra és gondolkodni kezdtem az életemről. Hosszú évek után végre boldog vagyok.

- Aha persze! - hallottam John közeledő hangját. Felültem majd bámulni kezdtem. Már rajta volt a farmerja. Szóval mennie kell.

- Na jó majd megyünk! - nyomta ki a telefont majd felvette a földről a pólóját.

- Hová megyünk? - álltam föl a kanapén. Felvette a pólóját és elém sétált majd megölelt.

- Edwardhöz. Egyedül érzi magát a hotelban. - mondta.

- Miért nem megyünk, a másik lakásba ott elférünk. - tettem a kezemet a nyakára.

- Milyen másik lakás?

- Gabi elment. Ezért Vanessához költöztem. - magyaráztam.

- Ja értem. Akkor azért nem zavart meg minket. - nevetett.

- Igen! - mosolyogtam. Egy puszit adtam neki majd a fejemet a vállára hajtottam.

- Nem akarlak elengedni. - motyogtam.

- Nem muszáj csak szállj le onnan mert magasabb vagy mint én.

- Nem igaz. - húztam át a kanapé háttámláján.

- De igaz. - lépett mellém.

- Most már tényleg nem igaz. - pusziltam szájon.

- Öltözzünk fel! - lépett le a kanapéról.

- Muszáj? - kulcsoltam össze a kezemet.

- Hát így is átmehetünk, hogy nincs rajtad semmi, de azt nem tűrném hogy mindenki megnéz. - indult ismét a szobám felé. Meg vártam míg bemegy majd elindulta Gabi szobája felé. Pár ruhámat mindig kölcsön kérte. Benyitottam a majd a szekrény felé vettem az irány. Lassan nyitottam ki. A ruháim ott sorakoztak katonasorban. Levettem őket a fogasról és az ágyra dobtam őket. Egy levelet találtam a ruhák között. Kinyitottam majd olvasni kezdtem. Egy szót sem értettem belőle, hisz spanyolul írta. Felvettem az egyik ruhát és eltettem a táskámba a levelet. Leültem a kanapéra majd vártam. John tízperc múlva jött ki a szobából.

- Melyik tetszik jobban? - kérdezte. Felálltam majd megfordultam. Két ősrégi ruha volt a kezében.

- Hüü. - csodálkozva nézett rám.

- Mi az nem tetszik? - néztem a ruhámra.

- Épp ellenkezőleg! - indult felém. - gyönyörű vagy!- dobta a ruhákat a kanapéra és bámulni kezdett.

- Akkor mehetünk? - nyúltam a kabátomért.

- Öhm. Ja asszem. - indult az ajtó felé. Felvettem egy magas sarkút majd elindultunk. John mögöttem jött. Mindenki megnézett. Mikor beértünk a másik lakás lépcső házába letámadott. Alig akart elszakadni tőlem.

- John, majd ha felértünk. - toltam el magamtól. Felmentünk a harmadikra. Mikor keresni kezdtem a kulcsomat, John hátulról ölelt át.

- Itt nagyobb ágyad van? Kipróbálhatnánk! - suttogta majd egy puszit adott meztelen vállamra.

- Majd meglátod. - nyitottam ki az ajtót. - olyan türelmetlen vagy! - léptem beljebb. Vanessa akkor ugrott elém egy szál melltartóban. Egy elég ismerős srác feküdt félmeztelenül a kanapén. Aki nem más volt, mint...