26. fejezet: Változások kellenek!

Pár perc múlva Vanessa jött értem. Bepakoltuk a cuccaimat majd elmentünk hozzá. Meg mutatta a szobámat, ami sokkal nagyobb volt, mint a másik volt. Kipakoltam a ruháimat majd körül néztem a házban. A harmadik emeleten voltunk. A házzal szemben egy park volt. Százas volt a kilátás. Kikérdeztem Vanessát a hódolójáról. Peternek hívják és huszonegy lesz nemsoká. Eddig párszor találkoztak. Elsőnek a fagyizóban. Kedves, aranyos, udvarias, őrült és jóképű. Miután elmesélte én is meséltem neki. Mindent elmondtam. A kanapétól a ma reggelig. Nem akarta elhinni, de aztán megmutattam neki a mai hívás listát a telefonomba aztán elhitte. Megnéztünk egy filmet majd mindketten elvonultunk aludni. Persze én a macimmal aludtam el nagy nehezen vagyis John2-vel.

Másnap reggel korán keltem. Alig aludtam valamit, de ilyen ez az új hely. A fürdőbe siettem lezuhanyozni, majd fogat mostam. Mike tegnapi beszámolója járt a fejemben. Maga az a személy. Ha értem miről beszél, akkor hívjam föl vagy menjek be a céghez. A második lehetőséget választottam. Felvettem a cipőmet és a táskámat majd elindultam a céghez. Mikor kiléptem a csapóajtón hírtelen nem tudtam, hogy hol vagyok. A régi háztól pár saroknyira volt a cég, de az új helytől még messzibb. Leintettem egy arra portyázó taxit majd bemondtam a címet. Pár perc alatt ott voltunk. Kifizettem a taxist majd kiszálltam a kocsiból. Mindenki úgy nézett mintha egy, mars lakó lennék. Kérdően néztem rájuk és elindultam befelé.

- Jó reggelt Miss. Andrews. - köszöntött a recepciós. A lift melletti táblára néztem, ami az irodákat jelzi, hogy kié melyik.

- Michael Bross- mondogattam magamban közben felfelé húztam a kezemet a táblán. Gondolhattam volna, hogy a tábla legtetején lesz hisz ő a vezérigazgató. 10. emelet 523-as ajtó. A lifthívó gombjáért nyúltam, de egy kézbe ütköztem.

- Ilyen korán? - kérdezte. Lassan rá néztem majd felismertem, hogy Ryan az. Egy termosz volt nála és egy csomó dosszié.

- Aki korán kel... - mosolyogtam.

- Na persze. A papírok, amiket tegnap adtam?

- Szerinted volt rá időm? - kérdeztem.

- Talán igen? Vagy mit csináltál tegnap? Öhm... Semmit?

- Ha a költözést semminek nevezed, akkor azt csináltam. Ja és volt egy váratlan vendégem. Hozzá tartok. - csak kérdően nézett rám. A lift abban a pillanatban érkezett meg. Beszálltunk majd Ryan megnyomta a hetes gombot.

 - A tízest is légy szí!

- Szóval Mike-hoz jöttél! - vágott egy érdekes fejet.

- Jobb ha vigyázol vele. Tud tuskó lenni.

- Én is ezt hallottam rólad.

- Ez az én szakmám. Te is az lennél, ha nem azt csinálják, amit mondasz nekik. Ja de, magyarázok itt neked, hisz te úgy sem érted. - mosolygott.

- Persze Ryan. - nevettem majd kinyílt az ajtó. Ryan kiszállt majd tovább ment a lift. Pár perc volt az egész. Mikor kinyílt az ajtó mindenki úgy nézett rám, mint odakint. Zavaromban elmosolyodtam és Mike irodáját céloztam meg. A lifttel szembe volt. Bekopogtam majd vártam. Lehet még nincs bent.

- Menjen be! - utasított a titkár nője. Nagyot nyeltem és lenyomta a kilincset.

- Már vártalak! - fordult meg a székével.
- Ülj le! - utasított. Egy magazint tartott a kezében. Olvasta még egy ideig majd mosolyogva rám nézett. Olyan érzésem támadt mintha a bíróság előtt ülnék, mint vádlott.

- Láttad már? - fordította felém a magazint. Persze még az ajtóban álltam.

- Jaj, ne félj már tőlem! Ülj hát le. - utasított ismét. Remegő lábakkal közelebb mentem, majd leültem. Mosolygott majd elém tolta a magazint. Belepillantottam majd magamat láttam meg benne. Olvasgatni kezdtem, hogy mit írnak a cégről. A valódi örökös visszatér vagy csak modellt állt pár fényképért? Kérdően a vezérigazgatóra néztem.

- Kérdeztek rólad pár infót. Én meg válaszoltam. - mosolygott. Tovább olvastam a cikket és azokat, hogy miket válaszoltam. "

- Jó ötletnek tartja?

- Persze minden kép. Nagy durranás lesz az biztos.

- Én még nem állok készen átvenni a céget! - csuktam be a magazint.

- Nem kell készen állni rá! Jövő hét pénteken egy nagy céges baráti vacsora és ott eldől minden. - magyarázta. A telefonom csörögni kezdett a zsebemben. Kivettem majd kinyomtam és az asztalra raktam.

- Apa mindig azt mondta, hogy majd akkor, ha készen állok talán egyszer átvehetem a céget.

- Igen már huszonegy leszel. Ryan már két éve ott van és szinte semmit sem csinált. Újításokat akar, de az semmi.

- Azok nálam vannak.

- Akkor dobd ki őket. És ne olvasd el! - a telefonom már megint csörgött. John volt az. Levettem a hangját és hagytam csörögni.

- Miért nem veszed föl? - legyintettem.

- Rá ér majd visszahívom! - sóhajtottam. - akkor azt mondja, hogy jövő héten átveszem az egész céget vagy csak Ryant rakjuk ki és a helyére állok?

- Hát már elég öreg vagyok vezérigazgatónak. Én állok Ryan helyére te meg az enyémre. - mosolygott. - csak ezt még neki is el kell mondani. - kérdően néztem rá. - de majd a délutáni értekezleten elmondom neki. Most pedig menj. Sok dolgom van. Azt meg elviheted. - tolta elém a magazint. - ja és persze szeretném, ha ezek után mindem nap bejönnél ugyan ilyen tájt. Beavatlak a kulisszák mögé. - csak bólintottam majd elindultam az ajtó felé.

- Akkor, viszlát, holnap! - nyitottam az ajtót.

- Tegeződjünk!- mondta.

- Szia. - csuktam be magam mögött az ajtót. Nem tudtam felfogni mit mondott. Érdekes egy hét lesz. Sietősen a lift felé indultam majd megnyomtam a hívó gombot. Mikor újra az előteremben voltam nagyot kordúlt a hasam. Elmentem a közeli pékségbe. Törzs helynek számít. Anyával szinte minden reggel itt reggeliztünk.

- Jó napot! - álltam a pulthoz. - egy kakaós csigát! - mondtam.

- Itt fogyasztod vagy elviszed?

- Öhm...

- Itt fogyasztja! - mondta egy hang. Majd lassan rá néztem.

- Manapság már meg sem ismersz az utcán és egy címlapon kell újra látni. Ezt nevezem. - mondta.

- Matt! - öleltem át. - te itt Londonban? Mióta? - kérdeztem tőle. Elvettem a csigámat kifizettem, majd elsétáltunk egy asztalhoz.

- Már rég óta itt vagyok! Láttalak a címlapon meg ma reggel mikor beszálltál a taxiba. Kiabálni akartam...

- Áh értem. De lényeg az, hogy találkoztunk! - mosolyogtam. Mattel már rég óta jóba vagyok. Jó képű kedves és bármit meglehet vele beszélni. Régen tetszett is míg rá nem jöttem, hogy neki a fiúk jönnek be. Elbeszélgettük az időt. Tizenegy volt mire kiléptünk az utcára.

- Hű már ennyi az idő? - nézett a karórájára.

- Elszaladt. Már haza kéne menni.

- Haza kísérlek. - ajánlotta fel. Bele egyeztem majd elindultunk. Útközben mindent kitárgyaltunk. Nincsen most senkije és senki nincs célkeresztben, és én is elmondtam mindent. Jó azért nem mindent, például, azt hogy egy sztárral járok. Mikor hazaértünk egy öleléssel elbúcsúztunk egymástól. Majd telefonszámot cseréltünk.

- Te hol voltál? - állt elém kómásan Vanessa.

- Te eddig alszol?

- Nem csak még testileg nem ébredtem föl. De te hol voltál?

- A cégnél. Nagy változás lesz. - dobtam le a táskámat és a kabátomat. Majd elindultam a szobám felé. Elővettem a telefonomat és megnéztem a hívásokat. Csak tízszer hívott John. Próbáltam vissza hívni, de egy sztárt nehezen lehet elérni. Megnéztem neten, hogy mikor van koncertjük. Egész hetük be van táblázva.