31. fejezet: Érdekes levél!

Aki nem más volt, mint Edward Grimes. Tátott szájjal álltam az ajtóban.

- Te. Ti? - mutogattam rájuk. - együtt?

- Mondtam hogy ismered! - vette fel a pólóját Vanessa.

- Ez aztán a meglepetés! - állt mellém mosolyogva John.

- Veled még beszédem van! - mutattam Vanessára. Kerek szemekkel nézett rám. Intettem neki hogy jöjjön utánam. Elindultam a szobám felé, megvártam, míg bejön majd becsuktam utána az ajtót.

- Nincs mit magyaráznom! - fordult felém.

- Nem is erről van szó! - nyúltam a táskámba. - hanem erről! - nyújtottam a levelet. Csak kérdően nézett rám.

- Tanultál spanyolt nem? - kérdeztem.

- Aha még vizsgám is van. - vette ki a kezemből a levelet.

- Gabi írta. A ruháim között találtam. - járkáltam fel s alá. Jelenleg nem érdekelt Vanessa és Edward lamúrja. Csak a legjobb barátnőm. Leült az ágyra és olvasni kezdte. Percekig bámultam kifelé az ablakon.

- Mit ír? - ültem le mellé.

- Hát azt hogy-mély levegőt vett. - sajnálja, hogy búcsú nélkül távozott és hogy meg tudja magyarázni miért sietett. Nem akar, nyálas lenni rögtön rátér a lényegre. - tűkön ülve vártam a folytatást. - azt írja, hogy pár nappal ezelőtt látott két embert, de nem hitt a szemének. Aztán másnap is látta őket. Nem akar rád ijeszteni, de azt hiszi, hogy a - fojtotta el magát. - ez nem lehet igaz! - nézett rám.

- Mi? Mond el. Kérlek! - fogtam meg a kezét.

- Azt hiszi, hogy látta a szüleidet. - zavaromba elmosolyodtam.

- Nem! - álltam föl. - biztos csak hasonlított rájuk. - nevettem.

- Azt írja hogy most biztos nem hiszed el és kételkedsz, de tényleg ők voltak azok. A szüleid élnek Jenna. - mondta elcsukló hangon. Megráztam a fejemet. Nem hittem. Biztos valami áprilisi tréfa. De április még messze van.

- Te ezt elhiszed? - néztem rá.

- Nem lehet tudni! A holt testeket nem láttuk. Lehetséges hogy igaz. - állt fel. Oda adta a levelet majd valaki kopogott.

- Bejöhetek? - dugta be a fejét John az ajtón.

- Gyere! - mondtam búsan.

- Akkor én kettesben hagylak titeket! - indult kifelé Vanessa. Nem kaptam észbe! Talán igaz talán nem. Nem is tudom, melyik lenne a jobb. Persze örülnék, ha élnének, de mi van, ha csak páran tudják. Nem tudnék titkolózni róluk. Ha meg nem igaz, akkor marad továbbra is minden a régi.

- Föld hívja Jennát! - zökkentett ki John.

- Mi az? - kérdeztem.

- Már vagy háromszor szóltam!

- Jó bocs csak elgondolkodtam egy kicsit! - ültem le az ágyra.

- És mi az, amin ennyire elgondolkodtál? - térdelt le elém. Nagy szemekkel nézett.

- Áh csak hogy miért ment el Gabi. - hazudni nem tudok, de ez most elég jól sikeredett.

- Aha értem. Lehet, majd visszajön. - ölelt át majd puszilgatni kezdte a vállamat. - olyan fura illatod van! - motyogta.

- A tegnapi ázás után nem zuhanyoztam!

- Én sem! - hajolt el tőlem majd furán nézett rám. Vagyis "nem zuhanyozol le velem?" szemekkel. Felálltam és elindultam kifelé a szobából. Gondoltam, hogy majd utánam jön. Bementem a fürdőszobába és elkezdtem engedni a vizet. Levetkőztem majd a tükör elé léptem. Mosolyogva gondoltam vissza a tegnap éjszakára. Beléptem a zuhany alá és elhúztam a zuhanykabin ajtaját. Élveztem, ahogyan a forró víz végig folyik minden porcikámon. Hangokat hallottam majd hűs szelő csapta meg a hátamat. Biztos John az. Tehetetlenül álltam a zuhany alatt. Vártam, hogy majd letámad, de nem történt semmi. A samponért nyúltam és a tenyerembe nyomtam egy keveset majd mosni kezdtem a hajamat. Dudorászni kezdtem közben. Mindig ezt csinálom. A víz a fülembe folyt ezért alig hallottam valamit. Éreztem, ahogyan a puha szivacs végig siklik a hátamon. Nem várt reakciójától libabőrös lettem. Visszaálltam a zuhany alá és lemostam a hajamat. John továbbra is mosta a hátamat. Elkértem tőle a tusfürdőt majd folytattam a tusolást.

- Amúgy mi tartott ilyen sokáig? - fordultam felé. - Azt hittem, hogy majd te levetkőztetsz! - simítottam végig a mellkasát. Megfogta a derekamat majd hírtelen megfordultunk. Most ő volt a zuhany alatt.

- Megmosnád? - fordult háttal nekem. Kezembe vettem a szivacsot majd rányomtam egy kis tusfürdőt és mosni kezdtem hófehér hátát. Nem bírtam tovább nézni hátulról. Eldobtam a szivacsot közelebb léptem hozzá és a kezeimet a mellkasára csúsztattam majd simogatni kezdtem.

- Nem tudsz várni? - fogta meg a kezemet.

- Kéne? - simultam hozzá. Elengedte a kezemet majd megfordult. Megfogta a csípőmet majd csókolni kezdett. Kezemet a nyakára csúsztattam és hozzábújtam. Forrón csókolt és hevesen.

- Ezt nem folytatnánk a hálóban? - tolt kifelé. Kiléptem a zuhanykabinból majd törölközőbe csavartam magamat. Megtöröltem a hajamat majd elindultam a szobám felé.

- Háhá! - nevetett Edward.

- Mi az? - néztem rá.

- Semmi. Csak ezek szerint már ti voltatok együtt-együtt. - kacsintott.

- Ti még nem?

- Áh de hogy is! Tudod esküvő után! - vigyorgott. – tudtam, hogy John nem tudja gatyán belül tartani magát!

- Majd egyszer onnan is kibújik a szög a zsákból! - mutattam nadrágjára majd bementem a szobámba. A szekrényhez léptem és valami ruhát kezdtem keresni.

- Hmmm. - ölelt át hátulról John. - sokkal jobb illatod van! - puszilta meg a nyakam.

- Állj!- fordultam meg. Kérdően nézett rám .- a múltkor még azzal voltál, hogy csak házasság után. Most meg szinte mindig csinálnád! Hogy van ez? - indultam az ágyam felé. Közben próbáltam nem Gabi levelére gondolni.

- Úgy van, hogy szeretlek és szerintem tök mindegy, hogy esküvő előtt vagy után, ha úgy is elveszlek! - indult felém. Kérdően néztem rá.

- Ezt most vegyem egy leánykérésnek? - kérdeztem. Magához húzott és mélyen a szemembe nézett majd az ágy felé kezdett tolni.

- Öhm. Túl korai lenne még. De a közeljövőben számíthatsz egy ilyesmi kérdésre. - döntött le az ágyra.

- És ha nemet mondok? - tettem a kezemet a nyakára.

- Akkor így jártál. Nem kapod meg a világ legjobb pasiját szerető férjnek és apának! - hajolt közelebb majd egy puszit adott az ajkaimra.

- Szeretnél még akkor is ha a melleimet a földön húznám? - kérdeztem.

- Kicsit zavarna, hogy le kell érte hajolnom hogy megfogjam őket, de igen akkor is szeretnélek! - mosolygott.

- És akkor is... - fogta be a számat.

- Minden hogy szeretni foglak! Teltem, lógó mellekkel, narancs bőrösen, utálatosan, mindenhogy! - vette le a kezét a számról.
- És ha...

- Mondom hogy mindenhogy! - nevetett.

- Szeretlek! - húztam közelebb magamhoz majd egy puszit adott.

- Mindennél jobban! - mondta majd csókolni kezdett. Lassan és érzékien. Kezemet a hátára csúsztattam és végig simítottam rajta egészen a törülközőig. Lassan húztam le róla közben a telefonom csörögni kezdett a táskámban. John elhajolt tőlem majd kérdően nézett rám.

- Biztos a cégtől! - húztam vissza magamhoz.

- És nem kéne felvenni? - mászott le rólam. Felültem majd keresni kezdtem a telefonomat a táskámba. Mike hívott. Megfordítottam a telefont, levettem a hát lapját és kipattintottam belőle az akut majd visszadobtam a táskámba.

- Ez gyors volt!

- Nem fogok bemenni a céghez a semmiért! - hajoltam oda hozzá majd egy puszit adtam az ajkaira. Lefeküdt az ágyra majd magára húzott és csókolni kezdett. Kezét a hátamon csúsztatta lefelé majd megfogta a törülközőt és lerántotta rólam. Apró puszikat adtam az ajkaira mikor csörögni kezdett a telefonja.

- Nem hiszem el! - másztam le róla. Elindult a telefonjáért közben újra törülközőbe csavartam magamat majd befeküdtem az ágyba.

- Követtem a te praktikus megoldásod! - mászott az ágyra majd újra egymásnak estünk...