2012. augusztus 6., hétfő

29. fejezet: Felhők felett


Ismerős volt a csókja. Lágyan és hevesen csókolt. Az ajtót kinyitották. Eltoltam magamtól majd beléptem a lépcsőházba. Ő is utánam jött.
- Sajnálom a délutánit! - mondta halkan. Megfordultam és levettem róla a kapucnit. Egy lágy puszit adtam neki majd elindultam felfelé. Nem hallottam, hogy utánam jönne. Megkerestem a pótkulcsot, ami a lábtörlő alatt volt. Miközben elfordítottam a kulcsot a zárban, a kezét a kezemre csúszatta, a másikkal a csípőmet fogta. Megfordított és mélyen a szemembe nézett.
- Nagyon sajnálom. Mit tehetnék, hogy jóvátegyem? - hajolt közelebb. Szőke haja a szemét takarta.
- Csak szeress, úgy, mint soha senki mást. - suttogtam. A kisepertem a szeméből a haját majd csókolni kezdtem. Magához rántott és vadul kezdte viszonozni a csókot. Kezemet a nyakára csúsztattam, közben kinyitotta az ajtót. Betolt rajta majd becsapta azt. Levettem magamról a kabátot, közben apró puszikat adtam az ajkaira. Elindultam a volt szobám felé. Éreztem ahogyan engem méreget. Már majdnem kinyitottam a szobám ajtaját mikor elkapta a kezemet, megfordított, nekinyomott a falnak és a szokatlannál is szokatlanabbul csókolt. Kezét a combomra csúsztatta és a csípőjéhez emelte. Furán éreztem magamat, de mégis élveztem a helyzetet.
- Így jó szeretni! - nyögte.
- Előbb be kéne menni a hálóba. - mutattam az ajtóra. Egy forró csókot nyomott az ajkaimra majd kezét a felsőm alá csúsztatta. Felemeltem a kezemet hogy könnyebben levegye rólam. Lehúzta azt a könnyed anyagot majd a földre dobta. Végig mért majd nagyot nyelt. Megfogtam a pulóverét és közelebb húztam magamhoz. Lassan lehúztam a cipzárt és előbukkant alóla a szupermenes póló.
- Ó én hősöm. - mosolyogtam. Közelebb hajoltam hozzá és letoltam róla a pulóvert, majd csókolni kezdtem és a szobám felé toltam. Megfogtam a pólóját és lehúztam róla. A kezemet a hasára csúsztattam. Imádtam a kockáit. Az ágy felé tolt közben vadul csókolóztunk. Ledöntött az ágyra majd lerúgta magáról a cipőt és levette a nadrágját. A lábamat célozta meg. Lerángatta rólam a cipőt majd feljebb mászott és kigombolta a nadrágomat, lehúzta cipzárt és lehúzta rólam a rám ragadt farmert. Felültem és a tekintetét kerestem.
- Biztos vagy benne? - kérdeztem.
- Olyan biztos, mint ahogy téged szeretlek. - hajolt közelebb. Éreztem lehelete melegségét. Egy lágy puszit adtam neki, közben megszabadított a melltartómtól. Csókolni kezdett és ledöntött az ágyra. Nyelve mohón játszadozott az enyémmel. A nyakamat kezdte csókolgatni. Halk nyögések hagyták el a számat. Majd tovább haladt a hasamra. Apró és izgató puszikat adott rá, majd a combomra. Ujjait beleakasztotta a bugyimba és lehúzta rólam. Felém hajolt és egy csókot adott majd lemászott rólam. Kérdően néztem rá. Mikor megláttam, hogy a szupermenes boxer van rajta elállt a lélegzetem. Lehúzta magáról és a lábaim közé mászott.
- Gyönyörű vagy! - mondta. Egy puszit adott majd forrón csókolni kezdett. Keze a combomat simogatta. Csípője már jelzéseket adott. Abbahagyta a csókot majd lassan belém hatolt és újra csókolni kezdett. Körmeimet a hátába mélyesztettem. Nem várt reakciója meglepetésként ért és kissé fájdalmasan.
- Fáj? - állt meg.
- Egy kicsit, de folytasd, majd elmúlik. - hajoltam a füléhez. Megpusziltam az arcát majd újra mozgatni kezdte a csípőjét. Kezem a hátát simogatta, majd csókolózni kezdtünk. Halkan nyögtünk egymás szájába. Egyre gyorsabban kezdett felettem mozogni. Élveztem az egészet. Igaz féltem tőle, de most hogy így együtt vagyunk csodálatos az egész. Alul bizseregni kezdtem, majd az egésztestemet körbejárta. A gyönyör pillanata. Hangosan nyögtem majd azt vettem észre, hogy már szinte sikítok annyira csodálatos. John lassított a tempón majd hangosan felmordult, mint egy mustáng. Kiegyenesedett felettem és egy ordítással elélvezett. Rám hullott majd az ajkait a nyakamra tapasztotta és szívni kezdte a bőrömet, mire felszisszentem. Egy lágy puszit nyomott a számra majd lefordult rólam.
- Szeretlek! - bújt hozzám.
- Én is. - öleltem át. Egy puszit adott a homlokomra és magához szorított.
- Most megszegtem egy fogadalmat! - sóhajtotta. - de ez nagyon jó volt!
- Azt mondják, hogy az elsőn nehéz túl esni a többi meg csak úgy jön! - mosolyogtam.
- Hát akkor - hajolt el tőlem. - még egy menet? - csábítón mosolygott. Elnevettem magam majd egyetértően bólogattam. Visszamászott a lábaim közé majd újra nekem esett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése