28. fejezet: Ismerős ismeretlen. /John szemszöge/

Miután bontotta a vonalat, a telefont az ágyra dobtam. Edward akkor lépett be a szobába, kérdően nézett rám. Megfordultam és elindultam kifelé a szobából, majd becsaptam magam mögött az ajtót. Az egész ház beleremegett. Tiszta hülye vagyok. Hogy mondhattam ilyet neki?

- Te elmebeteg! - léptem be a konyhába ahol anya a pultnál ült.

- Felhívtad? - tette le a kezében lévő levelet.

- Fel, de kár volt. Elborult az agyam. Egy nagyon nagy hülyeséget mondtam neki. - indultam a hűtő felé.

- Az ilyen előfordul. - mondta. - mindkettőtöknek húzós hete volt és hamar előfordul, hogy bármin összekaptok. - kivettem egy narancslevet a hűtőből és leültem vele szemben.

- Az milyen levél?- bontottam a narancsleves dobozt.

- Meg hívtak minket egy vacsorára. - mondta. Elvettem a levelet majd olvasni kezdtem. Meghívjuk magát és a kedves családját az Andrews cég baráti és céges vacsorájára. Nagy bejelentés tesz az örökös. Remélem mindenki el tudni jönni! Szeretettel várjuk jövő hét pénteken. Michael Bross vezérigazgató.

- Az Andrews cég? - néztem anyára. - honnan ismerjük mi őket?

- Áh még nagyon régről. Itt laktak Dublinban pár évig. Nem emlékszel? Mindig együtt lógtatok a lányával. - magyarázta, de egy szót sem értettem belőle.

- Ha elmondod, talán beugrik!

- Ide költöztek, mert a szüleivel összevesztek. Megismerkedtünk majd szinte minden nap átjöttek beszélgetni. Olyan tíz éves lehettél.

- És a lány?

- Áh emlékszek még rá mikor együtt játszottatok a kertben és valami adtál neki mire ő szájon puszilt. Nyakig vörös lettél. - mosolygott. Elsőnek nem tudtam hova tenni ezt a sok infót, majd mindenre emlékeztem.

- Jenna Andrews. – sóhajtott. - Nem tudom, mi lehet vele.

- Én mindent tudok róla. - mondtam.

- És honnan?

- Anya, ő az a lány, akiről annyit meséltem! - tehát az volt, azaz érzés Németországban. Az egyszer már megtörtént, csak még pisisek voltunk.

- Ó ezt nevezem.

- És egy vadbarom vagyok, amiért leszóltam, hogy miért van folyamatosan a cégnél. - kezemet a pultra raktam és ráraktam a fejemet.

- Majd kibékültök, ha ő is szeret. - fogta meg a vállamat anya.

- Csak a baj az, hogy ő nyomta ki a telefont.

- Pont olyan, mint az anyja. Haragszik, de nem utál - kérdően néztem rá. - na és volt már valami komoly?

- Anya!

- Jó csak tudni akarom.

- Nem, majd csak esküvő után. - mondtam közben azon gondolkodtam, hogyhogy békülök majd ki Jennával.

- Tedd meg, ha ő is akarja. - paskolta meg a vállamat. Nem értettem mire céloz. Felálltam és sietősen a szobánk felé vettem az irányt. Felkaptam a telefont és azonnal Jenna számát tárcsáztam. "A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható. Kérjük, próbálja meg később." Tíz percenként próbáltam hívni, de továbbra is foglalt volt. Lehet, valami nagyon nagy hülyeséget csinál, amit soha nem bocsátanék meg magamnak.

- Edward, pakolj! - indultam a bőröndöm felé.

- De minek? - nézett fel a telefonjából.

- A hétvégére Londonba megyünk! - dobtam a bőröndben lévő ruháimat az ágyra.

- Ez az! - csapta össze a tenyerét. - Végre megint találkozhatok vele. - indult a szekrény felé. Elpakoltunk pár hétköznapi ruhát meg pár kapucnis felsőt. Felhívtam Liamet, aki elintézi nekünk a repülőjegyeket, aztán hívtam egy taxit, ami majd kivisz a repülőtérre.

- Anya, sajnálom, hogy csak így itt hagyunk. - indultunk kifelé Edwarddel.

- Semmi baj. Megértem. Jó utat és vigyázzatok magatokra. - ölelt át minket. A taxi megérkezett majd bedobtuk a cuccunkat a csomagtartóba és indultunk is. Tíz perc alatt a reptéren voltunk. Alig voltak most ott. Liam már a bejáratnál várt minket. Átadta a jegyeket majd a gép öt perc múlva indult. Átverekedtük magunkat egy kisebb tömegen majd végül épen és biztonságosan felültünk a gépre. Végig dumáltuk azt az egy órát. Mindent elmondtam Edwardnek amit anya mondott. Persze ő mindenre emlékezett.

Mikor leszálltunk egy újságboltot láttam meg. Be akartam menni, megvenni azt a magazint amin Jenna van, de hülyének néztek volna egy női magazinnal. Elmentünk egy közeli hotelba. Le cuccoltunk majd útnak indultunk. Álcáztuk magunkat amennyire tudtuk. Elsőnek a Jenna lakásához mentünk. De senki nem nyitott ajtót. Majd elmentünk a fagyizóhoz, de ott sem volt. Kezdtem aggódni, hogy tényleg valamit csinált magával. Edward találkozik valami csajjal. Hidegen hagyott. Most csak Jenna számít. Elsétáltam a parkba hátha ott van. Ismerős nőre lettem figyelmes. Elsőnek nem ismertem meg. Majd rájöttem, hogy Jenna az egy fickóval. Szóval már így el is felejtett. Megfordultam majd elindultam. Nem is volt úti célom. Csak mentem. Rosszul esett, amit láttam. Miért teszi ezt velem? Teljesen megőrjít, még a jelenléte is.

Az eső esni kezdett. Nem érdekelt semmi. Miatta jövök, ide erre egy sráccal kell látnom. Csak sétáltam az utcákon, mikor arra lettem figyelmes, hogy előttem szalad el Jenna és utána egy férfi. Utánuk menten és láttam, hogy azzal a szeméjjel már találkoztam egyszer. Hasonlóan öltöztünk fel. Fekete kapucnis felső, fekete nadrág és fekete cipő. Jenna eltűnt a szemünk elől. Utol értem a fickót majd megfogtam a vállát és megfordítottam. Akkor láttam, meg hogy ki ő valójában.

- Szevasz, öcsi! - legyintette felém az öklét, de kitértem előle és jól gyomorszájba húztam.

- Hozzá ne érj a barátnőmhöz! - húztam ismét a gyomrába.

- Szóval már a barátnőd?! - rontott nekem. Ismét gyomorszájon vágtam majd a lágyékába térdeltem és eldőlt.

- Már régóta az. És ha egy újjal is hozzáérsz. Akár csontod is törhet. - indultam tovább. A kezem iszonyatosan fájt és reszketett. Futni kezdtem a panel felé. Még jó hogy tudom, hol lakik. Mikor oda értem éppen a kapucsengőket nyomkodta. Biztos nincs nála a kulcs. Nagy levegőt vettem és mögé léptem.