27. fejezet: A fura alak!

Már péntek van. Alig telik az idő. Johnt nem értem el telefonon. Néha azt gondolom, hogy haragszik néha meg azt, hogy nagyon elfoglaltak.

Az ágyon feküdtem a macit szorongatva és ezen gondolkodtam, mint minden nap.

- Jenna! - kopogott az ajtómon Vanessa.

- Gyere! - fordultam hasra.

- Mi van veled? Minden délután idebent poshadsz. Ahelyett, hogy elmennénk valahová. - nem szóltam semmit csak a fejemet a maciba nyomtam.

- Úgy csinálsz mintha szakított volna veled John! - ült le az ágyra.

- Mert ez pont olyan! Egész héten nem beszéltem vele. - motyogtam a maciba.

- Még öt perce sincs rám. Biztos haragszik, amiért a múltkor kinyomtam.

- Próbáltad már hívni?

- Ezerszer!

- Nem hívott vissza?

- Szerinted? Ha igen akkor nem lennék ilyen. - ahogy kimondtam csörögni kezdett a telefonom. Felkaptam az éjjeli szekrényről. John volt az. Nagyot nyeltem majd felvettem.

- Szia. Már úgy vártam, hogy hívj! - fülig ért a mosoly az arcomon.

- Én meg nem tudtam, hogy mi bajod van velem. Kinyomtál majd nem vetted fel!

- A cégnél voltam. Komoly dolgok fognak történni! - álltam föl. Tudtam, hogy ennek itt még nem lesz vége.

- Aha. Képzeld anya vett egy bizonyos magazint, aminek az elején egy ismerős csaj van. - mosolyra húzódott a szám. - szóval elvállaltad! Nem néztem ki belőled.

- John, az nem az a fotózás!

- Akkor melyik? A sokadik? - a mosoly az arcomról le hervadt.

- A cé...

- Tudod, nem érdekel! Csak majd, ha tényleg egy pornó fotózásról lesz szó nem akarom azt mondani, hogy én megmondtam. - az ajtó felé siettem.

- Olvastad a cikket? A cégről van szó! - léptem ki az ajtón.

- Nem. Nem is fogom. Mindig a céggel védekezel.

- Talán, ha elolvasnád megértenéd.

- Hm. Ja és miért nem vetted fel?  - emelte fel a hangját. - várjál kitalálom. A cégnél voltál és fontos elintézni valód volt. Igaz? - nem bírtam tovább nekem is vissza kell vágni.

- Igen ott voltam minden délelőtt. De én is hívtalak miután láttam, hogy hívtál. Miért nem vetted fel? Oh, várj! Kitalálom. A rajongókkal voltatok. Mint mindig.

- Az más. Nekem ők az úgymond munkám.

- Nekem meg a cég a munkám. Ez az örökségem John. Mit csinálhatnék vele? Nem tehetek róla, hogy a szüleim rám hagyták.

- Jenna.

- Igen John? Talán azt akarod mondani, hogy sajnálod? Én is sajnálom, de vettem a lapot és itt befejeztem. Szia! - nyomtam ki a telefont. Mérgemben a falhoz vágtam. Darabokra hullott szét. Neki támaszkodtam a falnak majd lecsúsztam rajta és zokogni kezdtem.

- Ez meg mi volt? - lépett ki az ajtón Vanessa. Letöröltem a könnyeimet majd felálltam.

- Semmi. Csak olyan darabokban van szívem. - mutattam a telefonomra. - azt mondtad, hogy menjünk el valahová! Hát menjünk. - húztam ki az ajtóból.

- De mi történt? - nézett vissza a telefonomra.

- Semmi csak összevesztem Johnnal. De menjünk már! Te akartál kikapcsolódni. Nem? - húztam magam után.

- Te őrült vagy!

- Egy őrült világban? Amúgy nem, csak rájöttem, hogy John egy kicsit bunkó. De melyik pasi nem? - húztam fölfelé a cipőmet. - amit persze eddig azt hittem hogy kedves meg romantikus meg miegymás. Erre rá kell jönnöm, hogy egy izé. - nyúltam a kabátomért. Persze előjött az énem. Mindig jár a szám, ha dühös vagyok.

- Oké. Akkor hova menjünk? - kérdeztem Vanessát. De még a cipőjét húzta.

- Fagyizó? Park? Mozi? Valamelyik kocsma?

- Egy kocsma?

- De hogy is csak viccelek, de megnézném magamat kicsit ittas állapotban. Bár az rosszat tenne a cég hírnevének. És az jó lenne Johnnak, és ami jó neki az nekem is jó. - vontam meg a vállamat. Vanessa kérdően nézett rám.

- Te nem vagy normális!

- De hogy is! Mondom, hogy rosszat tenne a cégnek, ha valaki úgy meglátna. Az meg anyáéknak nem tetszene! - mutogattam felfelé. - na de hol a francba van a táskám?

- A szobádban!

- Áh tényleg. - indultam befelé. - na lényeg az, hogy egy korty sem csúszna le a torkomon. - nyitottam a szobámba. Elvettem a táskámat majd elindultam kifelé. Felvettem a telefont és összeraktam. Elindultam a nappali felé és a konyha pultra raktam a telefont.

- Nem hozod magaddal? - kérdezte Vanessa.

- Ki keresne rajta? Eddig csak azért volt nálam, hogy hátha hív John. De most már nem érdekel. - mosolyogtam. Felvettem a kabátomat és elindultam kifelé.

- Tehát hova mennyünk? - kérdezte Vanessa miközben bezárta az ajtót.

- Egy mozi jó lenne. Én fizetek! - indultunk közösen lefelé a lépcsőn. Régen voltam már moziban. És régen láttam már filmet is. Útközben azt beszéltük, hogy melyik filmet nézzük.

- Van az-az új film. Az a Step up 3. Az milyen? - álltunk meg a mozi előtt.

- Gondolom a táncos film.

- Tudom. Úgy kérdezem, hogy az jó lesz?

- Nekem aztán mindegy! Csak film legyen! - mondtam flegmán. Persze a száj be nem állás után jön a flegmázás.

- Úgy látom nem változtál! - mondta mögöttem Matt.

- Te hogy... - fordultam meg.

- Én hívtam ide. Mielőtt káromkodnál. - vágott a szavamba Vanessa. - gondoltam jobb kedved lesz tőle.

- Miért most nincs jó kedvem? - mosolyogtam. - csak szimplán majdnem szakítottunk a pasimmal. Ugyan semmiség!

- Kicsit megbuggyant. - mondta Vanessa. Úgy csináltam, mint aki nem hallja. Bementünk megvettük a jegyeket meg kukoricát is majd beültünk a hatos terembe. Tíz perc múlva kezdődött a film. Persze voltak benne ikrek, akik örültek és pörögnek. Tátott szájjal néztem a tánc mozdulatokat. Én is táncoltam hasonlóan, de nem ilyen jól. Kedvenc részem a végén lévő tánc volt. Persze minden filmben van kötelező romantikus szál. Ebből sem maradhatott ki. Torok szorítva néztem végig az utolsó pár percet. Majdnem elsírtam magamat. Kimentünk majd Vanessának el kellett mennie. Mattel elsétáltunk a közeli parkba.

- Szóval összevesztetek? - kérdezte.

- Nem is kicsit. - ültem le egy padra. Egy fura alakot vettem észre.

- És akkor most vége?

- Hát remélem, hogy nem. Végül is szeretem meg hiányzik. Csak most mindketten elfoglaltak vagyunk! - magyaráztam. A fura alak leült a mellettünk lévő padra.

- Aha, értem. - nézte meg a telefonját Matt. - ugye haza találsz egyedül?

- Persze. Remélem, nem talál meg a mumus! - álltunk föl.

- Remélem, még találkozunk! Szia.

- Szia. - indultunk el közösen, de mindketten másik irányba. Én arra indultam amerről jöttünk ő viszont mögöttem kullogott. Elmentem a fura alak mellett. Ránéztem mire ő is én rám. Ismerős volt, de nem láttam teljesen az arcát. Már kezdett sötétedni és a közvilágítást még nem kapcsolták föl. Az eső abban a pillanatban eleredt. Még egy esernyőm vagy kapucnim sincsen. Bár már hozzászoktam, hogy mindig bőrré ázok. A régi lakást közelebbnek találtam. Oda megyek, ott van esernyő meg száraz ruha. Nem tudom miért, de hátra néztem. A fura alak követett. Alig észre vehetetlenül elkezdtem futni, közben hátra néztem. Ő is futni kezdett. Pánikolni kezdtem. Mindent beleadtam. A régi panel még pár saroknyira volt. Reménykedtem benne, hogy nem Tom az. Csak futottam a szakadó esőben. Mikor oda értem a háztömbhöz a kulcsot kezdtem keresni a táskámban. Persze teljesen elfelejtettem, hogy leadtam a portán a kulcsot. Megnyomtam az összes kaputelefont majd egy remegő kéz megfogta a vállamat és megfordított. A fura alak volt az. Neki nyomott az ajtónak és az ajkait rátapasztotta az ajkaimra majd csókolni kezdett.