31. fejezet: Érdekes levél!

Aki nem más volt, mint Edward Grimes. Tátott szájjal álltam az ajtóban.

- Te. Ti? - mutogattam rájuk. - együtt?

- Mondtam hogy ismered! - vette fel a pólóját Vanessa.

- Ez aztán a meglepetés! - állt mellém mosolyogva John.

- Veled még beszédem van! - mutattam Vanessára. Kerek szemekkel nézett rám. Intettem neki hogy jöjjön utánam. Elindultam a szobám felé, megvártam, míg bejön majd becsuktam utána az ajtót.

- Nincs mit magyaráznom! - fordult felém.

- Nem is erről van szó! - nyúltam a táskámba. - hanem erről! - nyújtottam a levelet. Csak kérdően nézett rám.

- Tanultál spanyolt nem? - kérdeztem.

- Aha még vizsgám is van. - vette ki a kezemből a levelet.

- Gabi írta. A ruháim között találtam. - járkáltam fel s alá. Jelenleg nem érdekelt Vanessa és Edward lamúrja. Csak a legjobb barátnőm. Leült az ágyra és olvasni kezdte. Percekig bámultam kifelé az ablakon.

- Mit ír? - ültem le mellé.

- Hát azt hogy-mély levegőt vett. - sajnálja, hogy búcsú nélkül távozott és hogy meg tudja magyarázni miért sietett. Nem akar, nyálas lenni rögtön rátér a lényegre. - tűkön ülve vártam a folytatást. - azt írja, hogy pár nappal ezelőtt látott két embert, de nem hitt a szemének. Aztán másnap is látta őket. Nem akar rád ijeszteni, de azt hiszi, hogy a - fojtotta el magát. - ez nem lehet igaz! - nézett rám.

- Mi? Mond el. Kérlek! - fogtam meg a kezét.

- Azt hiszi, hogy látta a szüleidet. - zavaromba elmosolyodtam.

- Nem! - álltam föl. - biztos csak hasonlított rájuk. - nevettem.

- Azt írja hogy most biztos nem hiszed el és kételkedsz, de tényleg ők voltak azok. A szüleid élnek Jenna. - mondta elcsukló hangon. Megráztam a fejemet. Nem hittem. Biztos valami áprilisi tréfa. De április még messze van.

- Te ezt elhiszed? - néztem rá.

- Nem lehet tudni! A holt testeket nem láttuk. Lehetséges hogy igaz. - állt fel. Oda adta a levelet majd valaki kopogott.

- Bejöhetek? - dugta be a fejét John az ajtón.

- Gyere! - mondtam búsan.

- Akkor én kettesben hagylak titeket! - indult kifelé Vanessa. Nem kaptam észbe! Talán igaz talán nem. Nem is tudom, melyik lenne a jobb. Persze örülnék, ha élnének, de mi van, ha csak páran tudják. Nem tudnék titkolózni róluk. Ha meg nem igaz, akkor marad továbbra is minden a régi.

- Föld hívja Jennát! - zökkentett ki John.

- Mi az? - kérdeztem.

- Már vagy háromszor szóltam!

- Jó bocs csak elgondolkodtam egy kicsit! - ültem le az ágyra.

- És mi az, amin ennyire elgondolkodtál? - térdelt le elém. Nagy szemekkel nézett.

- Áh csak hogy miért ment el Gabi. - hazudni nem tudok, de ez most elég jól sikeredett.

- Aha értem. Lehet, majd visszajön. - ölelt át majd puszilgatni kezdte a vállamat. - olyan fura illatod van! - motyogta.

- A tegnapi ázás után nem zuhanyoztam!

- Én sem! - hajolt el tőlem majd furán nézett rám. Vagyis "nem zuhanyozol le velem?" szemekkel. Felálltam és elindultam kifelé a szobából. Gondoltam, hogy majd utánam jön. Bementem a fürdőszobába és elkezdtem engedni a vizet. Levetkőztem majd a tükör elé léptem. Mosolyogva gondoltam vissza a tegnap éjszakára. Beléptem a zuhany alá és elhúztam a zuhanykabin ajtaját. Élveztem, ahogyan a forró víz végig folyik minden porcikámon. Hangokat hallottam majd hűs szelő csapta meg a hátamat. Biztos John az. Tehetetlenül álltam a zuhany alatt. Vártam, hogy majd letámad, de nem történt semmi. A samponért nyúltam és a tenyerembe nyomtam egy keveset majd mosni kezdtem a hajamat. Dudorászni kezdtem közben. Mindig ezt csinálom. A víz a fülembe folyt ezért alig hallottam valamit. Éreztem, ahogyan a puha szivacs végig siklik a hátamon. Nem várt reakciójától libabőrös lettem. Visszaálltam a zuhany alá és lemostam a hajamat. John továbbra is mosta a hátamat. Elkértem tőle a tusfürdőt majd folytattam a tusolást.

- Amúgy mi tartott ilyen sokáig? - fordultam felé. - Azt hittem, hogy majd te levetkőztetsz! - simítottam végig a mellkasát. Megfogta a derekamat majd hírtelen megfordultunk. Most ő volt a zuhany alatt.

- Megmosnád? - fordult háttal nekem. Kezembe vettem a szivacsot majd rányomtam egy kis tusfürdőt és mosni kezdtem hófehér hátát. Nem bírtam tovább nézni hátulról. Eldobtam a szivacsot közelebb léptem hozzá és a kezeimet a mellkasára csúsztattam majd simogatni kezdtem.

- Nem tudsz várni? - fogta meg a kezemet.

- Kéne? - simultam hozzá. Elengedte a kezemet majd megfordult. Megfogta a csípőmet majd csókolni kezdett. Kezemet a nyakára csúsztattam és hozzábújtam. Forrón csókolt és hevesen.

- Ezt nem folytatnánk a hálóban? - tolt kifelé. Kiléptem a zuhanykabinból majd törölközőbe csavartam magamat. Megtöröltem a hajamat majd elindultam a szobám felé.

- Háhá! - nevetett Edward.

- Mi az? - néztem rá.

- Semmi. Csak ezek szerint már ti voltatok együtt-együtt. - kacsintott.

- Ti még nem?

- Áh de hogy is! Tudod esküvő után! - vigyorgott. – tudtam, hogy John nem tudja gatyán belül tartani magát!

- Majd egyszer onnan is kibújik a szög a zsákból! - mutattam nadrágjára majd bementem a szobámba. A szekrényhez léptem és valami ruhát kezdtem keresni.

- Hmmm. - ölelt át hátulról John. - sokkal jobb illatod van! - puszilta meg a nyakam.

- Állj!- fordultam meg. Kérdően nézett rám .- a múltkor még azzal voltál, hogy csak házasság után. Most meg szinte mindig csinálnád! Hogy van ez? - indultam az ágyam felé. Közben próbáltam nem Gabi levelére gondolni.

- Úgy van, hogy szeretlek és szerintem tök mindegy, hogy esküvő előtt vagy után, ha úgy is elveszlek! - indult felém. Kérdően néztem rá.

- Ezt most vegyem egy leánykérésnek? - kérdeztem. Magához húzott és mélyen a szemembe nézett majd az ágy felé kezdett tolni.

- Öhm. Túl korai lenne még. De a közeljövőben számíthatsz egy ilyesmi kérdésre. - döntött le az ágyra.

- És ha nemet mondok? - tettem a kezemet a nyakára.

- Akkor így jártál. Nem kapod meg a világ legjobb pasiját szerető férjnek és apának! - hajolt közelebb majd egy puszit adott az ajkaimra.

- Szeretnél még akkor is ha a melleimet a földön húznám? - kérdeztem.

- Kicsit zavarna, hogy le kell érte hajolnom hogy megfogjam őket, de igen akkor is szeretnélek! - mosolygott.

- És akkor is... - fogta be a számat.

- Minden hogy szeretni foglak! Teltem, lógó mellekkel, narancs bőrösen, utálatosan, mindenhogy! - vette le a kezét a számról.
- És ha...

- Mondom hogy mindenhogy! - nevetett.

- Szeretlek! - húztam közelebb magamhoz majd egy puszit adott.

- Mindennél jobban! - mondta majd csókolni kezdett. Lassan és érzékien. Kezemet a hátára csúsztattam és végig simítottam rajta egészen a törülközőig. Lassan húztam le róla közben a telefonom csörögni kezdett a táskámban. John elhajolt tőlem majd kérdően nézett rám.

- Biztos a cégtől! - húztam vissza magamhoz.

- És nem kéne felvenni? - mászott le rólam. Felültem majd keresni kezdtem a telefonomat a táskámba. Mike hívott. Megfordítottam a telefont, levettem a hát lapját és kipattintottam belőle az akut majd visszadobtam a táskámba.

- Ez gyors volt!

- Nem fogok bemenni a céghez a semmiért! - hajoltam oda hozzá majd egy puszit adtam az ajkaira. Lefeküdt az ágyra majd magára húzott és csókolni kezdett. Kezét a hátamon csúsztatta lefelé majd megfogta a törülközőt és lerántotta rólam. Apró puszikat adtam az ajkaira mikor csörögni kezdett a telefonja.

- Nem hiszem el! - másztam le róla. Elindult a telefonjáért közben újra törülközőbe csavartam magamat majd befeküdtem az ágyba.

- Követtem a te praktikus megoldásod! - mászott az ágyra majd újra egymásnak estünk...

30. fejezet: Happy day!

Reggel csodásan ébredtem a karjai között. Életem legszebb estéjén vagyok túl, amit soha nem fogok elfelejteni. Egy puszit adtam az ajkaira majd kimásztam az ágyból. Megkerestem a bugyimat és a melltartómat. Felvettem őket majd megbotlottam John szupermenes pólójába. Magamra vettem és elindultam a konyha felé. Farkas éhes vagyok. Még jó hogy a fagyasztott kaják nem romlanak meg olyan hamar. Kivettem egy már előre elkészített panírozott fasírtot. Kevés olajat öntöttem egy serpenyőbe majd meg vártam míg felmelegszik és neki álltam sütni. Párperc alatt kész volt. Hallottam, ahogyan csukódik a szobám ajtaja. Kiraktam az utolsó darabot a tányérra majd elindultam az asztal felé. John akkor lépett ki a fürdőből a szupermenes boxerében.

- Jó reggelt. - tettem le a tányért az asztalra majd elindultam felé.

- Szia. - mondta álmosan majd megölelt és egy puszit adott az arcomra.

- Egy kicsit megijedtem. - ült le az asztalhoz.

- Miért? - indultam késért és villáért a konyhába.

- Hogy nem vagy mellettem. Majd egy finom illat csapta meg az orromat. Gondoltam, hogy csak te csinálhatsz reggelit. - mosolygott. Visszamentem hozzá majd leültem vele szemben.

- Hülye lennék, ha elhagynálak. - néztem mélyen a szemébe. A jobb kezét fogdosta.

- Mit csináltál? - nyúltam a kezéhez, de elrántotta. Kérdően néztem rá.

- Semmit. - látszik, rajta hogy hazudik.

- Na persze hagy nézzem. - nyúltam ismét a kezéért. Most nem rántotta el. Lágyan megfogtam majd forgatni kezdtem. Meg volt egy kicsit duzzadva.

- Szóval mit csináltál? - kérdeztem újból. Elrántotta a kezét és lefelé kezdett nézni, mint egy gyerek.

- John! - nyúltam az álla alá. - nekem bármit elmondhatsz! - emeltem fel a fejét. De semmi reakció.

- Jó hát ha nem hát nem. - húztam vissza a kezemet, majd szétvágtam az egyik fasírtot.

- Amúgy tegnap te is rám ijesztettél! - tettem a számba a fasírtot. John kérdően nézett rám.

- A parkba mikor Mattal beszélgettem. Aztán meg követni kezdtél. - nyámmogtam. - jól meg játszottad magad. Azt hittem, hogy Tom az. - mutogattam.

- Ő volt az. - sütötte le a tekintetét. Megállt az idő, a kezemből kiesett a villa.

- Vele volt egy kis összetűzésem. - nézett rám. Lassan nyeltem le a fasírtot, ne hogy megakadjon a torkomon.

- És a kezed bánta? - megvetően néztem rá.

- Végül is igen. De nem vészes. - nézegette a kezét.

- De ezt hogy nem vettem észre? - könyököltem az asztalra.

- Tegnap még nem volt megdagadva. De ha nem vagyok ott akármit csinálhatott volna veled. Akár azt amit az este csináltunk csak akaratlanul. Azaz erőszakosan. Soha nem bocsátottam volna meg magamnak. Inkább eltöröm a kezem, mint hogy bármi bajod történjen. - könnyes szemmel néztem tökéletes arcát. Tényleg megtesz értem mindent. Nagyot nyeltem majd mélyen a szemébe néztem. Felállt, majd én is követtem őt. Lesepert mindent az asztalról, áthúzott fölötte és vadul csókolni kezdett. Kilépkedtünk az asztaltól és forrón kezdtünk csókolózni. Kezem a tarkóját simogatta. Tolni kezdett a kanapé felé közben lehúzta rólam a pólóját. Átgurultunk a kanapé háttámláján. Én voltam felül. John telefonja csörögni kezdett.
- Ne vedd fel! - haraptam az alsó ajkába.

- Muszáj lesz. - ütögette meg a hátamat hogy száljak le róla. Elindult a szobám felé. Olyan formás feneke van. Nyál csorgatva néztem a hátsó részét míg be nem ért a szobámba. Ledőltem a kanapéra és gondolkodni kezdtem az életemről. Hosszú évek után végre boldog vagyok.

- Aha persze! - hallottam John közeledő hangját. Felültem majd bámulni kezdtem. Már rajta volt a farmerja. Szóval mennie kell.

- Na jó majd megyünk! - nyomta ki a telefont majd felvette a földről a pólóját.

- Hová megyünk? - álltam föl a kanapén. Felvette a pólóját és elém sétált majd megölelt.

- Edwardhöz. Egyedül érzi magát a hotelban. - mondta.

- Miért nem megyünk, a másik lakásba ott elférünk. - tettem a kezemet a nyakára.

- Milyen másik lakás?

- Gabi elment. Ezért Vanessához költöztem. - magyaráztam.

- Ja értem. Akkor azért nem zavart meg minket. - nevetett.

- Igen! - mosolyogtam. Egy puszit adtam neki majd a fejemet a vállára hajtottam.

- Nem akarlak elengedni. - motyogtam.

- Nem muszáj csak szállj le onnan mert magasabb vagy mint én.

- Nem igaz. - húztam át a kanapé háttámláján.

- De igaz. - lépett mellém.

- Most már tényleg nem igaz. - pusziltam szájon.

- Öltözzünk fel! - lépett le a kanapéról.

- Muszáj? - kulcsoltam össze a kezemet.

- Hát így is átmehetünk, hogy nincs rajtad semmi, de azt nem tűrném hogy mindenki megnéz. - indult ismét a szobám felé. Meg vártam míg bemegy majd elindulta Gabi szobája felé. Pár ruhámat mindig kölcsön kérte. Benyitottam a majd a szekrény felé vettem az irány. Lassan nyitottam ki. A ruháim ott sorakoztak katonasorban. Levettem őket a fogasról és az ágyra dobtam őket. Egy levelet találtam a ruhák között. Kinyitottam majd olvasni kezdtem. Egy szót sem értettem belőle, hisz spanyolul írta. Felvettem az egyik ruhát és eltettem a táskámba a levelet. Leültem a kanapéra majd vártam. John tízperc múlva jött ki a szobából.

- Melyik tetszik jobban? - kérdezte. Felálltam majd megfordultam. Két ősrégi ruha volt a kezében.

- Hüü. - csodálkozva nézett rám.

- Mi az nem tetszik? - néztem a ruhámra.

- Épp ellenkezőleg! - indult felém. - gyönyörű vagy!- dobta a ruhákat a kanapéra és bámulni kezdett.

- Akkor mehetünk? - nyúltam a kabátomért.

- Öhm. Ja asszem. - indult az ajtó felé. Felvettem egy magas sarkút majd elindultunk. John mögöttem jött. Mindenki megnézett. Mikor beértünk a másik lakás lépcső házába letámadott. Alig akart elszakadni tőlem.

- John, majd ha felértünk. - toltam el magamtól. Felmentünk a harmadikra. Mikor keresni kezdtem a kulcsomat, John hátulról ölelt át.

- Itt nagyobb ágyad van? Kipróbálhatnánk! - suttogta majd egy puszit adott meztelen vállamra.

- Majd meglátod. - nyitottam ki az ajtót. - olyan türelmetlen vagy! - léptem beljebb. Vanessa akkor ugrott elém egy szál melltartóban. Egy elég ismerős srác feküdt félmeztelenül a kanapén. Aki nem más volt, mint...  

29. fejezet: Felhők felett

Ismerős volt a csókja. Lágyan és hevesen csókolt. Az ajtót kinyitották. Eltoltam magamtól majd beléptem a lépcsőházba. Ő is utánam jött.

- Sajnálom a délutánit! - mondta halkan. Megfordultam és levettem róla a kapucnit. Egy lágy puszit adtam neki majd elindultam felfelé. Nem hallottam, hogy utánam jönne. Megkerestem a pótkulcsot, ami a lábtörlő alatt volt. Miközben elfordítottam a kulcsot a zárban, a kezét a kezemre csúszatta, a másikkal a csípőmet fogta. Megfordított és mélyen a szemembe nézett.

- Nagyon sajnálom. Mit tehetnék, hogy jóvátegyem? - hajolt közelebb. Szőke haja a szemét takarta.

- Csak szeress, úgy, mint soha senki mást. - suttogtam. A kisepertem a szeméből a haját majd csókolni kezdtem. Magához rántott és vadul kezdte viszonozni a csókot. Kezemet a nyakára csúsztattam, közben kinyitotta az ajtót. Betolt rajta majd becsapta azt. Levettem magamról a kabátot, közben apró puszikat adtam az ajkaira. Elindultam a volt szobám felé. Éreztem ahogyan engem méreget. Már majdnem kinyitottam a szobám ajtaját mikor elkapta a kezemet, megfordított, nekinyomott a falnak és a szokatlannál is szokatlanabbul csókolt. Kezét a combomra csúsztatta és a csípőjéhez emelte. Furán éreztem magamat, de mégis élveztem a helyzetet.

- Így jó szeretni! - nyögte.

- Előbb be kéne menni a hálóba. - mutattam az ajtóra. Egy forró csókot nyomott az ajkaimra majd kezét a felsőm alá csúsztatta. Felemeltem a kezemet hogy könnyebben levegye rólam. Lehúzta azt a könnyed anyagot majd a földre dobta. Végig mért majd nagyot nyelt. Megfogtam a pulóverét és közelebb húztam magamhoz. Lassan lehúztam a cipzárt és előbukkant alóla a szupermenes póló.

- Ó én hősöm. - mosolyogtam. Közelebb hajoltam hozzá és letoltam róla a pulóvert, majd csókolni kezdtem és a szobám felé toltam. Megfogtam a pólóját és lehúztam róla. A kezemet a hasára csúsztattam. Imádtam a kockáit. Az ágy felé tolt közben vadul csókolóztunk. Ledöntött az ágyra majd lerúgta magáról a cipőt és levette a nadrágját. A lábamat célozta meg. Lerángatta rólam a cipőt majd feljebb mászott és kigombolta a nadrágomat, lehúzta cipzárt és lehúzta rólam a rám ragadt farmert. Felültem és a tekintetét kerestem.

- Biztos vagy benne? - kérdeztem.

- Olyan biztos, mint ahogy téged szeretlek. - hajolt közelebb. Éreztem lehelete melegségét. Egy lágy puszit adtam neki, közben megszabadított a melltartómtól. Csókolni kezdett és ledöntött az ágyra. Nyelve mohón játszadozott az enyémmel. A nyakamat kezdte csókolgatni. Halk nyögések hagyták el a számat. Majd tovább haladt a hasamra. Apró és izgató puszikat adott rá, majd a combomra. Ujjait beleakasztotta a bugyimba és lehúzta rólam. Felém hajolt és egy csókot adott majd lemászott rólam. Kérdően néztem rá. Mikor megláttam, hogy a szupermenes boxer van rajta elállt a lélegzetem. Lehúzta magáról és a lábaim közé mászott.

- Gyönyörű vagy! - mondta. Egy puszit adott majd forrón csókolni kezdett. Keze a combomat simogatta. Csípője már jelzéseket adott. Abbahagyta a csókot majd lassan belém hatolt és újra csókolni kezdett. Körmeimet a hátába mélyesztettem. Nem várt reakciója meglepetésként ért és kissé fájdalmasan.

- Fáj? - állt meg.

- Egy kicsit, de folytasd, majd elmúlik. - hajoltam a füléhez. Megpusziltam az arcát majd újra mozgatni kezdte a csípőjét. Kezem a hátát simogatta, majd csókolózni kezdtünk. Halkan nyögtünk egymás szájába. Egyre gyorsabban kezdett felettem mozogni. Élveztem az egészet. Igaz féltem tőle, de most hogy így együtt vagyunk csodálatos az egész. Alul bizseregni kezdtem, majd az egésztestemet körbejárta. A gyönyör pillanata. Hangosan nyögtem majd azt vettem észre, hogy már szinte sikítok annyira csodálatos. John lassított a tempón majd hangosan felmordult, mint egy mustáng. Kiegyenesedett felettem és egy ordítással elélvezett. Rám hullott majd az ajkait a nyakamra tapasztotta és szívni kezdte a bőrömet, mire felszisszentem. Egy lágy puszit nyomott a számra majd lefordult rólam.

- Szeretlek! - bújt hozzám.

- Én is. - öleltem át. Egy puszit adott a homlokomra és magához szorított.

- Most megszegtem egy fogadalmat! - sóhajtotta. - de ez nagyon jó volt!

- Azt mondják, hogy az elsőn nehéz túl esni a többi meg csak úgy jön! - mosolyogtam.

- Hát akkor - hajolt el tőlem. - még egy menet? - csábítón mosolygott. Elnevettem magam majd egyetértően bólogattam. Visszamászott a lábaim közé majd újra nekem esett.

28. fejezet: Ismerős ismeretlen. /John szemszöge/

Miután bontotta a vonalat, a telefont az ágyra dobtam. Edward akkor lépett be a szobába, kérdően nézett rám. Megfordultam és elindultam kifelé a szobából, majd becsaptam magam mögött az ajtót. Az egész ház beleremegett. Tiszta hülye vagyok. Hogy mondhattam ilyet neki?

- Te elmebeteg! - léptem be a konyhába ahol anya a pultnál ült.

- Felhívtad? - tette le a kezében lévő levelet.

- Fel, de kár volt. Elborult az agyam. Egy nagyon nagy hülyeséget mondtam neki. - indultam a hűtő felé.

- Az ilyen előfordul. - mondta. - mindkettőtöknek húzós hete volt és hamar előfordul, hogy bármin összekaptok. - kivettem egy narancslevet a hűtőből és leültem vele szemben.

- Az milyen levél?- bontottam a narancsleves dobozt.

- Meg hívtak minket egy vacsorára. - mondta. Elvettem a levelet majd olvasni kezdtem. Meghívjuk magát és a kedves családját az Andrews cég baráti és céges vacsorájára. Nagy bejelentés tesz az örökös. Remélem mindenki el tudni jönni! Szeretettel várjuk jövő hét pénteken. Michael Bross vezérigazgató.

- Az Andrews cég? - néztem anyára. - honnan ismerjük mi őket?

- Áh még nagyon régről. Itt laktak Dublinban pár évig. Nem emlékszel? Mindig együtt lógtatok a lányával. - magyarázta, de egy szót sem értettem belőle.

- Ha elmondod, talán beugrik!

- Ide költöztek, mert a szüleivel összevesztek. Megismerkedtünk majd szinte minden nap átjöttek beszélgetni. Olyan tíz éves lehettél.

- És a lány?

- Áh emlékszek még rá mikor együtt játszottatok a kertben és valami adtál neki mire ő szájon puszilt. Nyakig vörös lettél. - mosolygott. Elsőnek nem tudtam hova tenni ezt a sok infót, majd mindenre emlékeztem.

- Jenna Andrews. – sóhajtott. - Nem tudom, mi lehet vele.

- Én mindent tudok róla. - mondtam.

- És honnan?

- Anya, ő az a lány, akiről annyit meséltem! - tehát az volt, azaz érzés Németországban. Az egyszer már megtörtént, csak még pisisek voltunk.

- Ó ezt nevezem.

- És egy vadbarom vagyok, amiért leszóltam, hogy miért van folyamatosan a cégnél. - kezemet a pultra raktam és ráraktam a fejemet.

- Majd kibékültök, ha ő is szeret. - fogta meg a vállamat anya.

- Csak a baj az, hogy ő nyomta ki a telefont.

- Pont olyan, mint az anyja. Haragszik, de nem utál - kérdően néztem rá. - na és volt már valami komoly?

- Anya!

- Jó csak tudni akarom.

- Nem, majd csak esküvő után. - mondtam közben azon gondolkodtam, hogyhogy békülök majd ki Jennával.

- Tedd meg, ha ő is akarja. - paskolta meg a vállamat. Nem értettem mire céloz. Felálltam és sietősen a szobánk felé vettem az irányt. Felkaptam a telefont és azonnal Jenna számát tárcsáztam. "A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható. Kérjük, próbálja meg később." Tíz percenként próbáltam hívni, de továbbra is foglalt volt. Lehet, valami nagyon nagy hülyeséget csinál, amit soha nem bocsátanék meg magamnak.

- Edward, pakolj! - indultam a bőröndöm felé.

- De minek? - nézett fel a telefonjából.

- A hétvégére Londonba megyünk! - dobtam a bőröndben lévő ruháimat az ágyra.

- Ez az! - csapta össze a tenyerét. - Végre megint találkozhatok vele. - indult a szekrény felé. Elpakoltunk pár hétköznapi ruhát meg pár kapucnis felsőt. Felhívtam Liamet, aki elintézi nekünk a repülőjegyeket, aztán hívtam egy taxit, ami majd kivisz a repülőtérre.

- Anya, sajnálom, hogy csak így itt hagyunk. - indultunk kifelé Edwarddel.

- Semmi baj. Megértem. Jó utat és vigyázzatok magatokra. - ölelt át minket. A taxi megérkezett majd bedobtuk a cuccunkat a csomagtartóba és indultunk is. Tíz perc alatt a reptéren voltunk. Alig voltak most ott. Liam már a bejáratnál várt minket. Átadta a jegyeket majd a gép öt perc múlva indult. Átverekedtük magunkat egy kisebb tömegen majd végül épen és biztonságosan felültünk a gépre. Végig dumáltuk azt az egy órát. Mindent elmondtam Edwardnek amit anya mondott. Persze ő mindenre emlékezett.

Mikor leszálltunk egy újságboltot láttam meg. Be akartam menni, megvenni azt a magazint amin Jenna van, de hülyének néztek volna egy női magazinnal. Elmentünk egy közeli hotelba. Le cuccoltunk majd útnak indultunk. Álcáztuk magunkat amennyire tudtuk. Elsőnek a Jenna lakásához mentünk. De senki nem nyitott ajtót. Majd elmentünk a fagyizóhoz, de ott sem volt. Kezdtem aggódni, hogy tényleg valamit csinált magával. Edward találkozik valami csajjal. Hidegen hagyott. Most csak Jenna számít. Elsétáltam a parkba hátha ott van. Ismerős nőre lettem figyelmes. Elsőnek nem ismertem meg. Majd rájöttem, hogy Jenna az egy fickóval. Szóval már így el is felejtett. Megfordultam majd elindultam. Nem is volt úti célom. Csak mentem. Rosszul esett, amit láttam. Miért teszi ezt velem? Teljesen megőrjít, még a jelenléte is.

Az eső esni kezdett. Nem érdekelt semmi. Miatta jövök, ide erre egy sráccal kell látnom. Csak sétáltam az utcákon, mikor arra lettem figyelmes, hogy előttem szalad el Jenna és utána egy férfi. Utánuk menten és láttam, hogy azzal a szeméjjel már találkoztam egyszer. Hasonlóan öltöztünk fel. Fekete kapucnis felső, fekete nadrág és fekete cipő. Jenna eltűnt a szemünk elől. Utol értem a fickót majd megfogtam a vállát és megfordítottam. Akkor láttam, meg hogy ki ő valójában.

- Szevasz, öcsi! - legyintette felém az öklét, de kitértem előle és jól gyomorszájba húztam.

- Hozzá ne érj a barátnőmhöz! - húztam ismét a gyomrába.

- Szóval már a barátnőd?! - rontott nekem. Ismét gyomorszájon vágtam majd a lágyékába térdeltem és eldőlt.

- Már régóta az. És ha egy újjal is hozzáérsz. Akár csontod is törhet. - indultam tovább. A kezem iszonyatosan fájt és reszketett. Futni kezdtem a panel felé. Még jó hogy tudom, hol lakik. Mikor oda értem éppen a kapucsengőket nyomkodta. Biztos nincs nála a kulcs. Nagy levegőt vettem és mögé léptem.  

27. fejezet: A fura alak!

Már péntek van. Alig telik az idő. Johnt nem értem el telefonon. Néha azt gondolom, hogy haragszik néha meg azt, hogy nagyon elfoglaltak.

Az ágyon feküdtem a macit szorongatva és ezen gondolkodtam, mint minden nap.

- Jenna! - kopogott az ajtómon Vanessa.

- Gyere! - fordultam hasra.

- Mi van veled? Minden délután idebent poshadsz. Ahelyett, hogy elmennénk valahová. - nem szóltam semmit csak a fejemet a maciba nyomtam.

- Úgy csinálsz mintha szakított volna veled John! - ült le az ágyra.

- Mert ez pont olyan! Egész héten nem beszéltem vele. - motyogtam a maciba.

- Még öt perce sincs rám. Biztos haragszik, amiért a múltkor kinyomtam.

- Próbáltad már hívni?

- Ezerszer!

- Nem hívott vissza?

- Szerinted? Ha igen akkor nem lennék ilyen. - ahogy kimondtam csörögni kezdett a telefonom. Felkaptam az éjjeli szekrényről. John volt az. Nagyot nyeltem majd felvettem.

- Szia. Már úgy vártam, hogy hívj! - fülig ért a mosoly az arcomon.

- Én meg nem tudtam, hogy mi bajod van velem. Kinyomtál majd nem vetted fel!

- A cégnél voltam. Komoly dolgok fognak történni! - álltam föl. Tudtam, hogy ennek itt még nem lesz vége.

- Aha. Képzeld anya vett egy bizonyos magazint, aminek az elején egy ismerős csaj van. - mosolyra húzódott a szám. - szóval elvállaltad! Nem néztem ki belőled.

- John, az nem az a fotózás!

- Akkor melyik? A sokadik? - a mosoly az arcomról le hervadt.

- A cé...

- Tudod, nem érdekel! Csak majd, ha tényleg egy pornó fotózásról lesz szó nem akarom azt mondani, hogy én megmondtam. - az ajtó felé siettem.

- Olvastad a cikket? A cégről van szó! - léptem ki az ajtón.

- Nem. Nem is fogom. Mindig a céggel védekezel.

- Talán, ha elolvasnád megértenéd.

- Hm. Ja és miért nem vetted fel?  - emelte fel a hangját. - várjál kitalálom. A cégnél voltál és fontos elintézni valód volt. Igaz? - nem bírtam tovább nekem is vissza kell vágni.

- Igen ott voltam minden délelőtt. De én is hívtalak miután láttam, hogy hívtál. Miért nem vetted fel? Oh, várj! Kitalálom. A rajongókkal voltatok. Mint mindig.

- Az más. Nekem ők az úgymond munkám.

- Nekem meg a cég a munkám. Ez az örökségem John. Mit csinálhatnék vele? Nem tehetek róla, hogy a szüleim rám hagyták.

- Jenna.

- Igen John? Talán azt akarod mondani, hogy sajnálod? Én is sajnálom, de vettem a lapot és itt befejeztem. Szia! - nyomtam ki a telefont. Mérgemben a falhoz vágtam. Darabokra hullott szét. Neki támaszkodtam a falnak majd lecsúsztam rajta és zokogni kezdtem.

- Ez meg mi volt? - lépett ki az ajtón Vanessa. Letöröltem a könnyeimet majd felálltam.

- Semmi. Csak olyan darabokban van szívem. - mutattam a telefonomra. - azt mondtad, hogy menjünk el valahová! Hát menjünk. - húztam ki az ajtóból.

- De mi történt? - nézett vissza a telefonomra.

- Semmi csak összevesztem Johnnal. De menjünk már! Te akartál kikapcsolódni. Nem? - húztam magam után.

- Te őrült vagy!

- Egy őrült világban? Amúgy nem, csak rájöttem, hogy John egy kicsit bunkó. De melyik pasi nem? - húztam fölfelé a cipőmet. - amit persze eddig azt hittem hogy kedves meg romantikus meg miegymás. Erre rá kell jönnöm, hogy egy izé. - nyúltam a kabátomért. Persze előjött az énem. Mindig jár a szám, ha dühös vagyok.

- Oké. Akkor hova menjünk? - kérdeztem Vanessát. De még a cipőjét húzta.

- Fagyizó? Park? Mozi? Valamelyik kocsma?

- Egy kocsma?

- De hogy is csak viccelek, de megnézném magamat kicsit ittas állapotban. Bár az rosszat tenne a cég hírnevének. És az jó lenne Johnnak, és ami jó neki az nekem is jó. - vontam meg a vállamat. Vanessa kérdően nézett rám.

- Te nem vagy normális!

- De hogy is! Mondom, hogy rosszat tenne a cégnek, ha valaki úgy meglátna. Az meg anyáéknak nem tetszene! - mutogattam felfelé. - na de hol a francba van a táskám?

- A szobádban!

- Áh tényleg. - indultam befelé. - na lényeg az, hogy egy korty sem csúszna le a torkomon. - nyitottam a szobámba. Elvettem a táskámat majd elindultam kifelé. Felvettem a telefont és összeraktam. Elindultam a nappali felé és a konyha pultra raktam a telefont.

- Nem hozod magaddal? - kérdezte Vanessa.

- Ki keresne rajta? Eddig csak azért volt nálam, hogy hátha hív John. De most már nem érdekel. - mosolyogtam. Felvettem a kabátomat és elindultam kifelé.

- Tehát hova mennyünk? - kérdezte Vanessa miközben bezárta az ajtót.

- Egy mozi jó lenne. Én fizetek! - indultunk közösen lefelé a lépcsőn. Régen voltam már moziban. És régen láttam már filmet is. Útközben azt beszéltük, hogy melyik filmet nézzük.

- Van az-az új film. Az a Step up 3. Az milyen? - álltunk meg a mozi előtt.

- Gondolom a táncos film.

- Tudom. Úgy kérdezem, hogy az jó lesz?

- Nekem aztán mindegy! Csak film legyen! - mondtam flegmán. Persze a száj be nem állás után jön a flegmázás.

- Úgy látom nem változtál! - mondta mögöttem Matt.

- Te hogy... - fordultam meg.

- Én hívtam ide. Mielőtt káromkodnál. - vágott a szavamba Vanessa. - gondoltam jobb kedved lesz tőle.

- Miért most nincs jó kedvem? - mosolyogtam. - csak szimplán majdnem szakítottunk a pasimmal. Ugyan semmiség!

- Kicsit megbuggyant. - mondta Vanessa. Úgy csináltam, mint aki nem hallja. Bementünk megvettük a jegyeket meg kukoricát is majd beültünk a hatos terembe. Tíz perc múlva kezdődött a film. Persze voltak benne ikrek, akik örültek és pörögnek. Tátott szájjal néztem a tánc mozdulatokat. Én is táncoltam hasonlóan, de nem ilyen jól. Kedvenc részem a végén lévő tánc volt. Persze minden filmben van kötelező romantikus szál. Ebből sem maradhatott ki. Torok szorítva néztem végig az utolsó pár percet. Majdnem elsírtam magamat. Kimentünk majd Vanessának el kellett mennie. Mattel elsétáltunk a közeli parkba.

- Szóval összevesztetek? - kérdezte.

- Nem is kicsit. - ültem le egy padra. Egy fura alakot vettem észre.

- És akkor most vége?

- Hát remélem, hogy nem. Végül is szeretem meg hiányzik. Csak most mindketten elfoglaltak vagyunk! - magyaráztam. A fura alak leült a mellettünk lévő padra.

- Aha, értem. - nézte meg a telefonját Matt. - ugye haza találsz egyedül?

- Persze. Remélem, nem talál meg a mumus! - álltunk föl.

- Remélem, még találkozunk! Szia.

- Szia. - indultunk el közösen, de mindketten másik irányba. Én arra indultam amerről jöttünk ő viszont mögöttem kullogott. Elmentem a fura alak mellett. Ránéztem mire ő is én rám. Ismerős volt, de nem láttam teljesen az arcát. Már kezdett sötétedni és a közvilágítást még nem kapcsolták föl. Az eső abban a pillanatban eleredt. Még egy esernyőm vagy kapucnim sincsen. Bár már hozzászoktam, hogy mindig bőrré ázok. A régi lakást közelebbnek találtam. Oda megyek, ott van esernyő meg száraz ruha. Nem tudom miért, de hátra néztem. A fura alak követett. Alig észre vehetetlenül elkezdtem futni, közben hátra néztem. Ő is futni kezdett. Pánikolni kezdtem. Mindent beleadtam. A régi panel még pár saroknyira volt. Reménykedtem benne, hogy nem Tom az. Csak futottam a szakadó esőben. Mikor oda értem a háztömbhöz a kulcsot kezdtem keresni a táskámban. Persze teljesen elfelejtettem, hogy leadtam a portán a kulcsot. Megnyomtam az összes kaputelefont majd egy remegő kéz megfogta a vállamat és megfordított. A fura alak volt az. Neki nyomott az ajtónak és az ajkait rátapasztotta az ajkaimra majd csókolni kezdett.

26. fejezet: Változások kellenek!

Pár perc múlva Vanessa jött értem. Bepakoltuk a cuccaimat majd elmentünk hozzá. Meg mutatta a szobámat, ami sokkal nagyobb volt, mint a másik volt. Kipakoltam a ruháimat majd körül néztem a házban. A harmadik emeleten voltunk. A házzal szemben egy park volt. Százas volt a kilátás. Kikérdeztem Vanessát a hódolójáról. Peternek hívják és huszonegy lesz nemsoká. Eddig párszor találkoztak. Elsőnek a fagyizóban. Kedves, aranyos, udvarias, őrült és jóképű. Miután elmesélte én is meséltem neki. Mindent elmondtam. A kanapétól a ma reggelig. Nem akarta elhinni, de aztán megmutattam neki a mai hívás listát a telefonomba aztán elhitte. Megnéztünk egy filmet majd mindketten elvonultunk aludni. Persze én a macimmal aludtam el nagy nehezen vagyis John2-vel.

Másnap reggel korán keltem. Alig aludtam valamit, de ilyen ez az új hely. A fürdőbe siettem lezuhanyozni, majd fogat mostam. Mike tegnapi beszámolója járt a fejemben. Maga az a személy. Ha értem miről beszél, akkor hívjam föl vagy menjek be a céghez. A második lehetőséget választottam. Felvettem a cipőmet és a táskámat majd elindultam a céghez. Mikor kiléptem a csapóajtón hírtelen nem tudtam, hogy hol vagyok. A régi háztól pár saroknyira volt a cég, de az új helytől még messzibb. Leintettem egy arra portyázó taxit majd bemondtam a címet. Pár perc alatt ott voltunk. Kifizettem a taxist majd kiszálltam a kocsiból. Mindenki úgy nézett mintha egy, mars lakó lennék. Kérdően néztem rájuk és elindultam befelé.

- Jó reggelt Miss. Andrews. - köszöntött a recepciós. A lift melletti táblára néztem, ami az irodákat jelzi, hogy kié melyik.

- Michael Bross- mondogattam magamban közben felfelé húztam a kezemet a táblán. Gondolhattam volna, hogy a tábla legtetején lesz hisz ő a vezérigazgató. 10. emelet 523-as ajtó. A lifthívó gombjáért nyúltam, de egy kézbe ütköztem.

- Ilyen korán? - kérdezte. Lassan rá néztem majd felismertem, hogy Ryan az. Egy termosz volt nála és egy csomó dosszié.

- Aki korán kel... - mosolyogtam.

- Na persze. A papírok, amiket tegnap adtam?

- Szerinted volt rá időm? - kérdeztem.

- Talán igen? Vagy mit csináltál tegnap? Öhm... Semmit?

- Ha a költözést semminek nevezed, akkor azt csináltam. Ja és volt egy váratlan vendégem. Hozzá tartok. - csak kérdően nézett rám. A lift abban a pillanatban érkezett meg. Beszálltunk majd Ryan megnyomta a hetes gombot.

 - A tízest is légy szí!

- Szóval Mike-hoz jöttél! - vágott egy érdekes fejet.

- Jobb ha vigyázol vele. Tud tuskó lenni.

- Én is ezt hallottam rólad.

- Ez az én szakmám. Te is az lennél, ha nem azt csinálják, amit mondasz nekik. Ja de, magyarázok itt neked, hisz te úgy sem érted. - mosolygott.

- Persze Ryan. - nevettem majd kinyílt az ajtó. Ryan kiszállt majd tovább ment a lift. Pár perc volt az egész. Mikor kinyílt az ajtó mindenki úgy nézett rám, mint odakint. Zavaromban elmosolyodtam és Mike irodáját céloztam meg. A lifttel szembe volt. Bekopogtam majd vártam. Lehet még nincs bent.

- Menjen be! - utasított a titkár nője. Nagyot nyeltem és lenyomta a kilincset.

- Már vártalak! - fordult meg a székével.
- Ülj le! - utasított. Egy magazint tartott a kezében. Olvasta még egy ideig majd mosolyogva rám nézett. Olyan érzésem támadt mintha a bíróság előtt ülnék, mint vádlott.

- Láttad már? - fordította felém a magazint. Persze még az ajtóban álltam.

- Jaj, ne félj már tőlem! Ülj hát le. - utasított ismét. Remegő lábakkal közelebb mentem, majd leültem. Mosolygott majd elém tolta a magazint. Belepillantottam majd magamat láttam meg benne. Olvasgatni kezdtem, hogy mit írnak a cégről. A valódi örökös visszatér vagy csak modellt állt pár fényképért? Kérdően a vezérigazgatóra néztem.

- Kérdeztek rólad pár infót. Én meg válaszoltam. - mosolygott. Tovább olvastam a cikket és azokat, hogy miket válaszoltam. "

- Jó ötletnek tartja?

- Persze minden kép. Nagy durranás lesz az biztos.

- Én még nem állok készen átvenni a céget! - csuktam be a magazint.

- Nem kell készen állni rá! Jövő hét pénteken egy nagy céges baráti vacsora és ott eldől minden. - magyarázta. A telefonom csörögni kezdett a zsebemben. Kivettem majd kinyomtam és az asztalra raktam.

- Apa mindig azt mondta, hogy majd akkor, ha készen állok talán egyszer átvehetem a céget.

- Igen már huszonegy leszel. Ryan már két éve ott van és szinte semmit sem csinált. Újításokat akar, de az semmi.

- Azok nálam vannak.

- Akkor dobd ki őket. És ne olvasd el! - a telefonom már megint csörgött. John volt az. Levettem a hangját és hagytam csörögni.

- Miért nem veszed föl? - legyintettem.

- Rá ér majd visszahívom! - sóhajtottam. - akkor azt mondja, hogy jövő héten átveszem az egész céget vagy csak Ryant rakjuk ki és a helyére állok?

- Hát már elég öreg vagyok vezérigazgatónak. Én állok Ryan helyére te meg az enyémre. - mosolygott. - csak ezt még neki is el kell mondani. - kérdően néztem rá. - de majd a délutáni értekezleten elmondom neki. Most pedig menj. Sok dolgom van. Azt meg elviheted. - tolta elém a magazint. - ja és persze szeretném, ha ezek után mindem nap bejönnél ugyan ilyen tájt. Beavatlak a kulisszák mögé. - csak bólintottam majd elindultam az ajtó felé.

- Akkor, viszlát, holnap! - nyitottam az ajtót.

- Tegeződjünk!- mondta.

- Szia. - csuktam be magam mögött az ajtót. Nem tudtam felfogni mit mondott. Érdekes egy hét lesz. Sietősen a lift felé indultam majd megnyomtam a hívó gombot. Mikor újra az előteremben voltam nagyot kordúlt a hasam. Elmentem a közeli pékségbe. Törzs helynek számít. Anyával szinte minden reggel itt reggeliztünk.

- Jó napot! - álltam a pulthoz. - egy kakaós csigát! - mondtam.

- Itt fogyasztod vagy elviszed?

- Öhm...

- Itt fogyasztja! - mondta egy hang. Majd lassan rá néztem.

- Manapság már meg sem ismersz az utcán és egy címlapon kell újra látni. Ezt nevezem. - mondta.

- Matt! - öleltem át. - te itt Londonban? Mióta? - kérdeztem tőle. Elvettem a csigámat kifizettem, majd elsétáltunk egy asztalhoz.

- Már rég óta itt vagyok! Láttalak a címlapon meg ma reggel mikor beszálltál a taxiba. Kiabálni akartam...

- Áh értem. De lényeg az, hogy találkoztunk! - mosolyogtam. Mattel már rég óta jóba vagyok. Jó képű kedves és bármit meglehet vele beszélni. Régen tetszett is míg rá nem jöttem, hogy neki a fiúk jönnek be. Elbeszélgettük az időt. Tizenegy volt mire kiléptünk az utcára.

- Hű már ennyi az idő? - nézett a karórájára.

- Elszaladt. Már haza kéne menni.

- Haza kísérlek. - ajánlotta fel. Bele egyeztem majd elindultunk. Útközben mindent kitárgyaltunk. Nincsen most senkije és senki nincs célkeresztben, és én is elmondtam mindent. Jó azért nem mindent, például, azt hogy egy sztárral járok. Mikor hazaértünk egy öleléssel elbúcsúztunk egymástól. Majd telefonszámot cseréltünk.

- Te hol voltál? - állt elém kómásan Vanessa.

- Te eddig alszol?

- Nem csak még testileg nem ébredtem föl. De te hol voltál?

- A cégnél. Nagy változás lesz. - dobtam le a táskámat és a kabátomat. Majd elindultam a szobám felé. Elővettem a telefonomat és megnéztem a hívásokat. Csak tízszer hívott John. Próbáltam vissza hívni, de egy sztárt nehezen lehet elérni. Megnéztem neten, hogy mikor van koncertjük. Egész hetük be van táblázva.