23. fejezet: Búcsú

Elemezni kezdtem az arcát. Pár percig így állhattunk, hogy bámultuk egymást. Szeme úgy csillogott, mint egy csillag. Eszembe jutott, hogy hazautaznak egy hónapra. Tudtam, hogy szeretné, ha vele mennék, de most nem tehetem.

A kezemet a nyakára csúsztattam és közelebb léptem hozzá, majd csókolni kezdtem. Éreztem, hogy ez lesz az utolsó érzelmes és vad csókunk. Kezét lassan a csípőmre csúsztatta és magához szorított. Forrón csókoltam majd egyre vadabbul. Nyelvünk a csókok táncát járták. Itt helyben leteperném, de nem tudom, mennyi idejük van még. Tolni kezdett az ajtó felé. Nem értettem reakcióját, de tetszett. Kezét a pólóm alá csúsztatta és felfelé kezdett haladni. Neki lökött az ajtónak és egy halk nyögés csúszott ki a számon. Kezét a fejem mellé szegezte és mélyen a szemembe nézett. Homlokát a homlokomra nyomta és lefelé kezdett nézni.

- Az miért van, hogy rád indulok, és nem merek tovább lépni? - kérdezte. Még mindig lefelé nézett.

- Talán mert... - nagyot nyelt és a szemembe nézett. - ...még nem áll olyan szinten a kapcsolatunk. Vagy talán megfogadtátok, hogy csak házasság után. - mosolyogtam.

- Igazad van. Olyan könnyen felejtek, ha veled vagyok. - lépett hátra. Azt hittem, hogy majd folytatjuk a csók csatát. Csak álltam ott és néztem a tökéletes testét. Azok a kockát és azok a domborművek. És az a bicepsz. Nagyot nyeltem majd áttértem az arcára. Ő is méregetett engem. Az alsó ajkába harapott és végig mért még egyszer. Majd észre vette, hogy nézem ahogyan engem néz. Szemében égett a tűz és a vágy. Ha szemmel fel lehetne falni már nem élne. Bevetette a csábító nézését és kajánul vigyorgott. Soha nem szemeztem még. Ha közel van az más. De így nem megy. Próbáltam magamat tartani. Sikertelenül. Elmosolyodtam és elpirultam. Kaján vigyorát letörölte az arcáról és csábítóan kezdett mosolyogni. Szinte egyszerre indultunk el egymás felé. Egy nagy puszit adott, majd hozzá bújtam.

- Hiányozni fogsz! - mondtam. Fejemet a mellkasára hajtottam és hallgattam dübörgő szívverését.

- Nekem már most hiányzol. - suttogta. Elhajoltam tőle és egy puszit adtam neki.

- Kész vagy már Rómeó? - kiabálta az ajtó mögül Edward.

- Nem! - kiabálta vissza John.

- És nem is lesz egy ideig. - fejeztem be a mondatát. Elmosolyodott majd magához húzott.

- Tényleg össze kéne pakolnom! - mondta. Egy csókot adtam neki, majd elléptem tőle. Átmentem a fürdőbe lezuhanyozni. Pár perc alatt végeztem. Mikor kiléptem a zuhany fülkéből egy kisebb meglepetés ért.

- Te mit keresel itt? - csavartam magam köré a törülközőt.

- Csak mondani akarok valamit! - mondta.

- Na és mi az? - léptem szembe vele.

- Hazudtam azzal a cikkel kapcsolatban. - sütötte le a tekintetét Gabi.

- Erre rá jöttünk. - indultam az ajtó felé.

- De mással is. - állított meg. Megfordultam és figyelni kezdtem. - aznap este ugye együtt mentünk el. De a ház előtt ketté váltunk. Már pár héttel ezelőtt megbeszéltük, hogy együtt nem fog menni és egyikünknek sem tetszik a másik. - mondta. Elsőnek nem fogtam fel.

- Érted? Ezért mondtam azt, hogy John van a képen. Nem akartuk, hogy megtudjátok. - mutogatott.

- Aha. - bólogattam. - akkor most mi van? - kérdően néztem rá.

- Már nem vagyok együtt Edwarddel. - mondta. Tátott szájjal néztem rá. Nem bírtam felfogni amit mondott.

- Csukd be a szádat, mert kihűl a beled. - csukta be a számat.

- Hát remélem ez Johnnal nem fog megtörténni! - indultam az ajtó felé.

- Amúgy mi van veletek? - lépett mögém. Kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta majd visszafordultam.

- Mi lenne? Együtt vagyunk, és jól érezzük magunkat. Szeretjük egymást ez a lényeg-hadartam.

- De még mennyire! - ölelt át hátulról John, majd egy puszit adott a vállamra.

- Ó de nyálas! - kiabálta Gabi.

- Akkor ehhez mit szólsz? - mondtam majd megfordultam és John nyakára csúsztattam a kezemet, majd csókolni kezdtem. A meglepődöttségtől azonnal viszonozni kezdte a csókot. Kezét a csípőmre csúsztatta és magához húzott.

- Na jó én ezt nem akarom látni! - mondta Gabi majd elment. Johnnal nem zavartattuk magunkat csókolóztunk tovább. Be akartam menni a szobába felöltözni, de visszahúzott. Kezét a fenekemre csúsztatta és belemarkolt. Ezzel lázba hozott. Neki nyomtam a falnak és mint egy éhező vadállat módjára kezdtem csókolni. Hallottam, hogy csukódik az ajtó, de nem zavartattam magamat. Folytattam a vad csókomat.

- Óóó fiatalok! Nem láttam semmit! - mondta Edward. John lassított a tempón megvárta míg elmegy. Majd kihasználta a lehetőséget és benyomott a szobámba. Becsukta az ajtót és otthagyott. Gyorsan felöltöztem és kimentem a nappaliba. A bőröndjeik már halmokban álltak az ajtó előtt. Kijjebb léptem és megláttam Liamet épp telefonált.

- De most muszáj haza mennünk? Nem maradhatnánk még pár napot? Vasárnapról volt szó nem? Még csak csütörtök van! - gyerekeskedett John.

- John, vasárnap van! - mondtam mosolyogva.

- Oh, de hamar telik az idő. - állt föl a bőröndről. - de én nem akarok haza menni. Nekem már szinte ez az otthonom. - mondta majd elindult felém.

- Oh Jenna, annyira hiányozni fogsz! - ugrott elém Edward a semmiből, majd megölelt. Vagyis magához szorított.

- Jó de azért levegőt kaphatok még? - mondtam rekedt hangon.

- Majd mindjárt.

- Jó Edward, én jövök. - mondta John.

- Te már voltál. Én is had kapjak már belőle. - mondta Edward. Megveregettem a hátát, hogy jelezzem hogy teljesen kifogyott a levegő készletem. Mikor elengedett sokkal jobb volt.

- Na végre! - vetette rám magát John. Ismét nem kaptam levegőt.

- John, azért nem örökre mentek el. - mondtam.

- Tudom, de most miért nem jössz el velünk?

- Mert van pár elintézni valóm! - suttogtam.

- Hallod Liam? Van pár elintézni valója. Szóval ha ő nem jön nekünk kell maradni. - mondta.

- Na jól van Don Juan! Induljunk, mert még a rajongók is hátra vannak. - mondta Liam. John lassan elengedett és elindult az ajtó felé. Elkezdték kifelé cipelni a bőröndöket. Végig nevettem az egészet. Letették a bőröndöt a lépcső legfelső fokára és belerúgtak had csússzon és utána rohantak. Mikor az utolsó csomag maradt hátra azt hittem, hogy senki nem jön érte.

- Mondtam már, hogy te vagy az a nő akiért bármit megtennék? - lépett az ajtóba John. Köpni nyelni nem tudtam. Közelebb lépett hozzám és ismét átölelt. De most lágyan és érzékien.

- Hiányozni fogsz. Nem tudok majd aludni. Csak a te öleléseddel tudok elaludni. - motyogtam a vállába.

- Hát ezt megoldhatjuk. - hajolt el tőlem. - a bőröndben van valami. Majd nézd meg. Jövő héten hónapforduló. - mosolygott. Lesütöttem a tekintetemet. Nem bírom a búcsúzkodást. Mindig elsírom magam. Most se volt másképp. Egy forró könnycsepp folyt végig az arcomon.

- Hamarabb is megnézheted. Ja és a bőröndbe van egy fontos dolog. Élet halál kérdése, ha elveszik. Azt is megnézheted csak ne vidd magaddal sehová. - hadarta.

- Bízhatsz bennem. - szipogtam. Kezét az álam alá tette és felemelte a fejemet. Mélyen a szemembe nézett. Könnybe lábadt a szeme. Letörölte a könnyeimet majd egy puszit adott az ajkaimra.

- Nagyon szeretlek. Négy hét múlva jövünk. És ezeket a könnyeket nem akarom még egyszer látni. - szorongatta a kezemet. Közelebb hajoltam hozzá és lassan csókolni kezdett. Életem legrosszabb csókja volt. Az bizonyos búcsúcsók. Lassan elszakadtunk egymástól és elment. Nem gondoltam, hogy ilyen rossz lesz majd elválni tőle. Becsuktam utána az ajtót, megfogtam a bőröndöt és bevittem a szobámba. Nem tudom mi lehet benne, de elég nehéz volt...