20.fejezet: Az a bizonyos cikk (John)

Jenna besietett a szobába, már amennyire tudott menni. Le ültem Edward mellé.

- Hmm. - sóhajtott.

- Mi az tesó? - csaptam a combjára.

- Áú. - dörzsölte a combját. - hiányoznak a rajongók. - dőlt hátra.

- Nekem most valahogy nem. Jó ez a kis csend most. - mosolyogtam.

- Igen jó, de hiányzik a hajtás.

- Majd jövő héten. Uh tényleg nem is mondtam Jennának, hogy haza megyünk egy hónapra. - meresztettem a szememet.

- Nem, hogy eljönne velünk. Legalább anyuék is megismernék. - mondta.

- De, hogy mondjam el neki? - kérdeztem.

- Azt már csak te tudod! - monda. Majd az ajtó csapódására lettünk figyelmesek. Mindketten oda kaptuk a fejünket.

- Edward, menj be Gabihoz! - csak bámultuk őt. Látszott rajta az idegesség. - most! - jött közelebb. Edward elindult a szoba felé. Jenna elém áll és topogni kezdett a lábával. Egy újság volt a kezében. Szeme vérvörös volt. Valamit már megint összeírt a sajtó.

- Mi a baj? - kérdeztem félénken.

- Ez mi? - dobta az asztalra az újságot. Kérdően néztem rá, majd az újságért nyúltam. A lapok itt-ott megszakadtak. Mikor kinyitottam nem akartam hinni a szememnek. Edward egy csajjal ölelkezett, vagyis csókolózott. Gondoltam, hogy Gabi az. "Talán John Grimes becsajozott? Ki lehet az a titokzatos lány?

Tegnap este lekapták a parkban, ahogy megcsókolja a titokzatos barátnőjét."

- Ez nem én vagyok! - dobtam le az újságot.

- És ki az a csaj? - kulcsolta össze a kezeit. Szemében összegyűlt a könny.

- Jenna ez nem én vagyok! - álltam föl.

- Akkor ki? - mondta elcsukló hangon. Úgy meg sajnáltam. Elhiszi ezeket a buta sztár pletykákat.

- Nem én. Tegnap este...

- Mindegy ne folytasd! - szakított félbe, majd sietően elindult a szobája felé. Utána mentem, de becsapta előttem az ajtót.

- Jenna! - mondtam neki az ajtón keresztül. De nem válaszolt. – Jenna, kérlek engedj be! - a homlokomat az ajtónak nyomtam és reménykedtem benne, hogy kinyitja az ajtót.

- Hagyj békén most! - mondta szipogva.

- Meg magyarázom! Csak engedj be! - könyörögtem. De nem mondott semmit és nem is csinált semmit. Megfordultam, leültem a földre és neki dőltem az ajtónak. Mit mondjak neki, hogy ne higgye el és nekem higgyen? Annyira szeretem és féltem az ilyenektől.

Egy döbbenést éreztem az ajtón. Tehát ő is itt ül mögöttem.

- Te mit csinálsz itt? – lépett ki a szobából Edward.

- Próbálom Jennát rávenni, hogy nyissa ki az ajtót. - mondtam.

- És mi a vita tárgya? - kérdezte. A nappali felé mutattam. Elindult felé, de nem az újságért nyúlt, hanem a távirányítóért. Felálltam megfordultam és bekopogtam.

- Jenna, kérlek. Megmagyarázom. Bármit megteszek! - mondtam. Szöszmötölést hallottam. - ezt soha nem tudnám megtenni... - majd kinyitotta az ajtót és berántott rajta. Magához szorított és a fejét a mellkasomba nyomta.

- Hülye vagyok, féltékeny és egy hisztis picsa. - mondta. - elhiszem ezt a hülyeségeket, amit a sajtó hord össze, a helyett, hogy téged kérdeznélek. - mondta szipogva.

- Igen, hülye picsa vagy aki hisz az újságoknak. De... - emeltem fel a fejét. - én így szeretlek. - letöröltem az arcáról a könnyeket és mélyen a szemébe néztem.

- Tegnap este veled voltam. Egész végig. - mondtam. Abbahagyta a zokogást. - tényleg! De bolond vagyok. - bújt hozzám. - de akkor ki van a képen? És miért téged írtak? - nézett rám. Elhajoltam tőle, majd a nappali felé vettem az irányt. Edward valami thriller filmet nézett. Elvettem az újságot és sunyiban kikapcsoltam a tv-t, majd beszaladtam a szobába és becsuktam az ajtót.

- Mi ez a sietés? - kérdezte Jenna. Leültem mellé és kinyitottam az újságot. És azonnal kikapta a kezemből. Pár másodpercig nézegette.

- Ez tényleg nem te vagy! - mondta döbbenten. - a te feneked nem ilyen! - nézett rám.

- Miért, milyen? - kérdően néztem rá.

- És ez nem Gabi. - elém tartotta az újságot és a lány kezére kezdett mutogatni.

- Gabi nem hord karkötőt! - mondta.

- Lehet most felvett egyet. - mondtam. Méregetni kezdtem az arcát, de nem vette észre. Olyan angyalian szép. Tökéletes arca van és elbűvölően gyönyörű szeme. Rám pillantott majd újra az újságot nézte. Kezemet az oldalára raktam és magamhoz szorítottam. Olyan melegség áradt belőle, biztonságban érzem magamat mellette. Mintha már évek óta ismerném őt. De nem tudom honnan. És honnan ismerhetném? A másik kezemet az álla alá raktam és felém fordítottam a fejét.

- Ugye azt tudod, hogy szeretlek? - kérdeztem. Mélyen a szemébe néztem.

- Miért ne tudnám? - meresztette a szemét. - csak kicsit összezavart ez a cikk. - sütötte le a tekintetét és elfordította a fejét. Vissza fordítottam és egy puszit adtam neki.

- Mondanom kell valamit! - sóhajtottam.

- És mi az? - kérdően nézett rám.

- Jövő héten haza megyünk. Egy hónapra. - sütöttem le a tekintetemet.

- De jó lesz, elférek az ágyon! - dőlt hátra az ágyon. Meglepődve néztem rá. Ennyire rossz velem aludni? - de hogy is. Hiányozni fog a meleg ölelésed. - hirtelen felült, megragadta a pólómat és magára húzott. - a jó éjt puszijaid. A szuszogó hangod. - méregette az arcomat, majd magához szorított és csókolni kezdett. Puha ajkai lágyan érintették az enyémet. Hosszú percekig csókolóztunk. Majd a kezét a pólóm alá csúsztatta. Libabőrös lettem az érintésétől. A lábai közé térdeltem, felegyenesedtem és levettem a pólómat. A nyakát kezdtem puszilgatni. Keze a hátamat simogatta. Félek az egésztől. Még túl korai, de nem tudok leállni. Halk nyögések hagyták el a száját. Csókolni kezdtem, majd átcsúsztattam a nyelvemet a szájába, amíg az övébe nem ütközött.

- John, fél óra múlva fantalálkozó a plázában. - kopogtatott Edward.

- Ááh. - másztam le róla. – el is felejtettem! - mondtam Edwardnek.

- Van tíz perced! - kiabálta.

- Legalább ő tud kopogni. - mondta mosolyogva Jenna.

- Megtanítottam rá! - mondtam, majd készülődni kezdtem. Fekete cső farmer, supermanes pulóver és a fekete Nike. Meg igazítottam a hajamat és Jennára néztem. Az íróasztalánál állt és nézegette a falon lévő képeket és elindultam felé.

- Ha visszajöttünk, kérdezni akarok tőled valamit. - öleltem át. Fejemet a vállára raktam.

- És mivel kapcsolatos? - fordult meg.

- Az otthoni turnéval. - mondtam. Homlokomat a homlokának nyomtam. - de majd ha visszajöttem. - mondtam majd hosszú csókolózásba kezdtünk.

- Készen vagy már? - kiabálta Edward.

- Nekem mennem kell! - majd egy puszit adtam neki. Alig akart elengedni.

- Siessetek! - szorított magához, majd egy puszit adott.

- Megpróbálunk! - mosolyogtam. Egy utolsó puszit adtam Jennának, majd elindultam kifelé. Edward már idegesen várt az ajtóban.

- Ennyi idő alatt egy koncertet lelehet zavarni. - mondta mérgesen.

- Egyszer én is késhetek! - mosolyogtam. Megragadtam Edward vállát és elindultunk kifelé.