21. fejezet: Divat (Jenna)

Miután elmentek nem tudtam magammal mit kezdeni. Leültem a kanapéra és bambulni kezdtem. Már azt sem tudom milyen nap van és, hogy hanyadika. Még a hónapot sem tudom. Főleg a mai után. Tényleg, Gabi miért hazudott nekem? Bár nem hinném azt, hogy ő az. Olyan ismerős az a karkötő.

- Gabi! - kiabáltam.

- Mi van? - ült mellém.

- Nem csinálunk valamit? - kérdeztem. Majd közben jól kikérdezem a tegnap estéről.

- Nem megyünk el a plázába? - mondta lelkesen.

- De...

- Semmi, de! Megyünk és kész! - indult az ajtó felé. Gyorsan felkaptam a cipőmet és utána mentem.

- Gyors voltál! - sietett lefelé a lépcsőn. Alig bírta utol érni. A pláza pár percnyire van a házunktól. Útközben John és az én kapcsolatomról beszéltünk. Mindent tudni akart.

- De még nem! - mondtam hangosabban.

- De már kétszer zavartunk meg titeket! - mondta izgatottan.

- Épp ez a baj! - mérgesen néztem rá.

- Jól van! Nem volt szándékos! - mosolygott. Sietősre vettem a tempót. Már nem volt olyan messze a pláza. Gabi alig tudta tartani a tempót. Lemaradt mögöttem. Mikor megérkeztem azonnal a másodikra mentem a kedvenc éttermünkhöz. Sokan voltak az emeleten, egy kupacban voltak. Mit csinálhatnak ennyien egy helyen? Hol is vannak Johnék? Fantalálkozó a plázában. Biztos nem itt. És pont a másodikon?

- Ott hagytál, te szemét!- ült le elém Gabi.

- Mert lassú vagy. - mosolyogtam.

- 13 centibe te is az lennél. - lihegett.

- Miért azt vetted fel? - néztem az étlapot.

- Ruhát veszünk nem? Azért! - nézelődött. Narancs-körte, eper-mangó. Elég furcsa párosítások.

- Te, ott vannak a srácok! - bökött oldalba Gabi. Elemeltem az étlapot a szemem elől és pont engem nézett John. Még pár méter távolságról is látom szeme csillogását. Elmosolyodtam majd visszabújtam az étlap mögé.

- Hallod? Most komolyan! Csináltátok már? - hajolt a fülemhez Gabi.

- Mondtam már, hogy nem! - dobtam az asztalra az étlapot.

- Mit hozhatok? - állt mellén egy pincér.

- Egy epres turmixot! - mondtam.

- Pedig már nagyon vágysz rá! Nekem egy vaníliás shaket! - hadarta. A pincér elég fura arcot vágott majd távozott.

- Ezt nem tudnánk máshol megbeszélni? - dőltem előre.

- Itt és most! - mosolygott.

- Nem csináltuk még, de szerintem már nemsoká. - suttogtam.

- Na ez az. Ezt már szeretem. - kajánul mosolygott.

- Ti már...

- Áá nem! De nem is fogjuk! - dőlt hátra.

- Hát pedig... - kulcsoltam össze a kezemet.

- Itt a turmix és a shake! - tette le őket az asztalra a pincér.

- Köszönjük. De esküvő előtt nem! - fogta meg a shaket Gabi.

-ESKÜVŐ? Te és az esküvő? Pff... - nyúltam a turmixért.

- Most miért? - kérdezte teli szájjal.

- Egy, teli szájjal nem beszélünk. Kettő, számodra a takarítás egyenlő a kosszal. És három, nem tudsz főzni! - szürcsöltem bele a turmixba. - ja és nem tudsz kopogni!

- Jaj már. Ezeket el lehet nézni! - tette le a poharat az asztalra.

- Egy háziasszonynak ezeket meg kell csinálnia! - ittam bele ismét a turmixba. Elég borzalmas íze volt.

- Jól van te szex éhes. Menjünk ruhát venni! - intett a pincérnek. Kifizette a számlát és elindultunk felfedező körútra. Azonnal egy márkás boltot nézett ki magának. Be is rángatott oda.

- Nem is vagyok szex éhes! - nézegettem a ruhákat.

- Pedig úgy nézel ki! - lökött arrébb. Egy fekete farmer és egy piros felső volt nála.

- Úgy fogsz benne kinézni mint egy sonka. - nevettem.

- Akkor mit vegyek fel? - lépett mellém. Keresgélni kezdtem a felsők között. Egy kék, mellnél kivágott pamut felsőt nyomtam a kezébe.

- Ezt vedd fel! - nevettem. Forgatta a ruhát, majd bement a próba fülkébe. Kerestem magamnak is egy hasonló felsőt. Piros, tökéletes. - mondtam magamban. Bementem a mellette lévő fülkébe. Pár másodperc alatt átöltöztem. A többi ruha között nem tűnt ilyen merésznek és kivágottnak.

- Hol vagy? - kérdezte Gabi. Megigazítottam magamon a ruhát és kiléptem a fülkéből.

- Waoow! - nézett végig rajtam. Én is szintén végig néztem rajta.

- Neked sokkal jobban áll! - kulcsoltam össze a kezemet. - Edward biztos rád indul majd. - mosolyogtam.

- És akkor nem vagy szex éhes. - mondta. Megfogta a kezemet és a tükör elé húzott.

- Nem is olyan rossz. - néztem végig magunkon. Forgolódtunk és egymást cikiztük, hogy ki hogy néz ki.

- Mekkora hasam van! - szorítottam magamra a felsőt.

- Nincs akkora hölgyem! - mondta egy fickó. Félénken ránéztem és egy mosolyt dobtam neki. - Hagy mutatkozzam be: Daniel Carter vagyok. - fogta meg a kezem. Majd egy kézcsókot adott. Kérdően néztem rá. Nem tudom kicsoda ő. Ismernem kéne valahonnan? - stylist, divattervező és egy elég híres divatlap főszerkesztője. - nézett rám. Nem több 30nál. És a hangját illetve meleg.

- Oh, igen én néha szoktam venni azt a magazint. - mondta nyávogva Gabi.

- És akkor? - mondtam.

- Maga nagyon csinos és pont egy ilyen nőt keresek! - méregetett. Köpni nyelni nem tudtam.

- Jó! - nyögtem. Csak továbbra is méregetett engem.

- Itt számom! Hívjon, ha elfogadja a felkérésemet. - nyújtotta a névjegy kártyáját. Elvettem tőle majd egy szó nélkül elment.

- Fogadd el! Fogadd el! - ugrált Gabi körülöttem. Elindultam az öltöző felé. Most elfogadjam vagy ne? – pörögtek a gondolatok a fejemben. Mi van, ha egy meztelen fotózás? – léptem be a fülkébe. Átöltöztem, eltettem a névjegykártyát a táskám mélyére és megvártam Gabit.